Kutya - Állati történelem

Egy kutya hű társ, kedves barát. Némelyik picike, másik nagy, hatalmas és erős állkapoccsal. Mind más, mégis, bármelyik lehet akár hadi kutya is, társa és segítője a katonáknak a harcokban.

A Fehér Házban való állattartás Thomas Jeffersonig, az Egyesült Államok harmadik elnökéig visszanyúló hagyomány. Persze a korábbi elnököknek is voltak házi kedvenceik, ám Jeffersonnal kezdődően a Fehér Ház állatai gyakorta legalább akkora, ha nem nagyobb népszerűségre tettek szert, mind gazdáik, vagy a First Lady toalettje.

Nagyon messzire visszatekintve a francia bulldog történetében, az ókorban találjuk magunkat. Talán elsőre belegondolva hihetetlennek tűnik, hogy ez a mókás apróság az ókori római molosszusok leszármazottja, pedig így van. Közvetlen rokonai Nagy-Britannia ősi bulldogjai, de a francia dog-félék is.

A westie története elválaszthatatlan a terrierek történetétől, hiszen az 1850-as évek végéig a terrier fajtákat mind egy kalap alá vették, és „brit terrier” néven emlegették. Ekkor kezdődött meg különválasztásuk a fajtajegyek alapján.

Azt, hogy a méltán híres zenész, Bob Dylan számtalan kutya boldog gazdája volt, a labradortól a bernáthegyin át a német dogig, sokan tudják. Talán az is feltűnik a vájt fűlűeknek, hogy nem scak zenei stílusa eklektikus, de bizony kutyaválasztása is.

Edwin Henry Landseer (1802-1873), a híres angol festő és szobrász nem csak lovakról és kutyákról festett képeivel lett méltán világhírű, de bizony egy fajta neve is hozzá köthető.

A Border Collie nagy történelmi múltja ellenére fiatal fajtának számít, hiszen az FCI csak 1980-ban ismerte el. Az angol pásztorkutyák története szorosan összefonódik a juhtenyésztés történetével. A sokszor 1000 -1500 birkából álló nyájakhoz egy erõs, energikus, kitartó kutyára volt szükség.

Bár sok művészt lehet macskekedvelőnek, vagy cicarajongónak nevezni, a „cat master”, avagy a „macskák ura” címet minden vitán felül állóan Léonard Tsuguharu Foujita érdemli ki. A japán-francia festő 1886-ban, Tokióban született, a japán császári hadsereg egyik orvosának fiaként.

Bár egy kutyakiállításon minden fajtának van esélye a Best in Show cím elnyerésére, azért valljuk be, hogy egyes kutyafajták sokkal inkább szemet megkapó látványt nyújtanak. Ilyen az általában szoborszerű szőrben felvonultatott uszkár, függetlenül méretétől és színétől.

Wales-i legenda szerint a corgie elvarázsolt eb, tündérek és törpék segítője, olyan állat, mely nem csak arra képes, hogy hintóikat húzza, de az állatcsordákat is tereli és bizony még a tündérek között is előforduló háborúkban is részt vesz, mint gyors paripa.

A történetírók szerint az ókori és középkori francia és olasz nemességet megörökítő képek nagy részén bizony bichon frisé kutyák láthatók. Úgy vélem, a dolog nem ennyire egyértelmű. Bár a képek biztosan valamilyen bichon fajtát ábrázolnak, ezek között azonban talán annyira még nem volt éles határvonal akkoriban, mint manapság.

Az agarak eredete titokzatos s az idők homályába vész... Sokan úgy vélik, hogy az agarak voltak az első vadászkutyák. De honnan jöttek? Hogyan, miképpen alakultak ki ezek a nagyszerű képességű állatok?

Az orientális agarakhoz tartozó azawakh az afrikai Sahel régióból származik, a Niger völgyének középső területeiről. Itt található a névadó Azawakh-völgy is. A fajta szülőhazája körülbelül három állam – Mali, Nigéria és Burkina Faso – területére nyúlik át.

Sok nagytestű, izmos, erős kutyafajta létezik. Sok közülül lelógó ajkú, igazi „nyálgép”. Vajon meg tudja őket különböztetni? Nos, azok számára, akik nincsenek otthon e kutyafajták standardja terén, bizony nehéz megmondani, melyik a masztiff és melyik a bullmasztiff.

A Tiger man című dalában Elvis Presley úgy jellemzi magát, hogy ő a dzsungel királya. Nos, ez bizony igaz a rock’n’roll királyára. Elvis ugyanis imádta az állatokat, sőt, neki magának is sok állata volt.

A tacskók nagyjából a XV. században alakultak ki Németország területén. Elsődlegesen vadászati céllal alkalmazták őket, főleg apró vadakra, főleg borzra. Napjainkban a kilenc tacskófajta legtöbb példánya házi kedvencként éli boldog mindennapjait.

Amilyen kicsinyke sziget Írország, annyira sok fajtát adott a világnak. Szinte majdnem ugyanannyit, mint a földrésznyi Afrika. A négy ír fajta - ír farkas, ír vízi spániel, ír szetter és ír terrier - közül ez utóbbi a legősibb. Na de milyen egy tipikus ír ember? Vörös hajú és tüzes természetű. Akárcsak az ír terrier.

Nagyon sok kutyafajta történeti, eredeti leírásánál olvashatjuk, hogy származása ilyen vagy olyan módon visszanyúlik Afrikába. A kontinens 29 650 000 km²-es területével a második legnagyobb kontinens, 1,3 milliárd fős népességével a második legnépessebb.

A XIX. századi Monarchia adott pár igazán jó festőt a művészettörténetnek, ám azt is tényként kell elismerni, hogy a fotográfia születése bizony adott pár pofont ennek a művészeti ágnak.

Mit is kell tudni a terrierekről? Bizonyos, hogy elsősorban vadászkutyák voltak, mégpedig az úgynevezett kotorék kategóriában. Üldözték, irtották a patkányokat, egereket és más apró rágcsálókat, ezzel pedig gondoskodtak saját élelmükről is.