Sok nagytestű, izmos, erős kutyafajta létezik. Sok közülül lelógó ajkú, igazi „nyálgép”. Vajon meg tudja őket különböztetni? Nos, azok számára, akik nincsenek otthon e kutyafajták standardja terén, bizony nehéz megmondani, melyik a masztiff és melyik a bullmasztiff. És akkor még nem is beszéltünk a nápolyi masztiffról, hiszen ha masztiff, akkor legtöbben az angol masztiffra gondolnak.
Először a masztiff volt
A masztiff igazán ősi fajta. Babilóniai leletek Kr. e. 2200 tájáról masztiff típusú kutyákat jelenítenek meg, de egyesek szerint már jóval korábban is léteztek. Történetük igencsak vérzivataros korokhoz kötődik, ami nem csoda, hiszen elsősorban harci kutyaként használták őket, de küzdöttek az arénákban bikák, sőt, oroszlánok ellen is. Sőt, később korokban – egészen 1835-ig – Angliában kutyaviadalok részese is volt a robosztus, erős fajta. Tenyésztésük elsősorban a méret, az intelligencia és a hűség szem előtt tartásával történt, a típus kevésbé volt fontos kritérium. Sokkal inkább lényegesnek tartották a sokoldalúságot, hiszen használták őket kocsihúzásra, őrző munkára, nagyvadak vadászatára, de harcok, háborúk során is.
Masztiff 1925-ben (kép forrása: akc)
A kutyák elsődleges feladata az őrző munka volt. Általában éjszaka engedték őket szabadon, hogy a kastély, a birtok területét védelmezzék. A XIX. századra azonban az orvvadászat komoly problámát jelentett, és bizony emiatt jelentős bevétel-kiesést is, a vadőrök úgy vélték, más típusú kutyára van inkább szükségük. Ezért az akkoriban még jóval keményebb és kegyetlenebb bulldogot keresztezték a kissé lágyabb, ám lassabb masztiffal. Így született meg a bullmasztiff, mely képes volt csendben követni gazdáját az éjjeli erdőben, halkan dolgozott, csak akkor támadva, ha elég közel volt az orvvadászhoz. Elfogása után addig tartotta a foglyát, amíg a vadőr oda nem ért.
A méret a különbség lényege
Bár a bullmasztiff minden szempontból kisebb, a két fajta általános felépítését tekintve nagyjából egyforma. Mindkettő erőteljes felépítésű, farkuk hosszú és elvékonyodó, fejük nagy, fülük V-alakú, szemeik sötétek, és mindkettőnek jellegzetes sötét maszkja van a pofáján.
Az erős, szögletes fej és a rövid pofa mellett egyformán rövid a szőrzet, ugyanolyan erős és izmos a test, nehéz a csontozat. Ráadásul még a szín is megegyezik: Csíkos, őzbarna és vörös minden árnyalata.
Súly terén azonban már jelentős eltérések mutatkoznak. Míg a bullmasztiff esetében a marmagasság kanoknál 64 - 69cm, szukáknál 61 - 66 cm, és a súly kanoknál 50 - 59 cm, szukáknál 41 - 50 kg, addig az angol masztiff esetében a marmagasság kanoknál 76 cm feletti, szukáknál 70 cm feletti, a súly pedig kanoknál és szukáknál is79-90 kg.
Bullmasztiff 1963-ból (kép forrása: akc)
Na és a személyiségük….
A két fajta karakterében is jelentős külünbségek vannak. A bullmsztiff erősen territoriális, hatalmas birtoklási vággyal, és igen hűséges, odaadó fajta. Hihetetlen képességük van, hogy megérezzék, ki a jó és a rossz, ki tartozik a család tágabb köreihez és ki nem. t gazdájuk elfogad, ők is elfogadják, de a betolakodókat kíméletlenül elűzik. A bullmasztiff ezzel együtt nem igényel estra mozgást, pont elég számára, amit a ház és a birtok ellenőrzése és védelmezése közben végez, de az sincs ellenére, ha csak a kanapét kell őrizni. Ennek ellenére, ha a gazda úgy dönt, kiválóan hasznáhatók orvvadászok ellen használt képességei a különféle kutyás sportokban, legyen az obedience, agolity vagy tracking. Egyetlen lényeges akadály lehet a sporttevékenységekre edzés során: ez a fajta nem jól tűri a monoton ismétléseket a mozgásformák gyakorlását.
A masztiffok ezzel szemben sokkal simulékonyabbak, némileg lassabbak és kevésbé agilisak. Éppen ezért szánukra kevésbé pörgős sporttevékenység való, az agility már túl sok. A masztiff akkor boldog, ha a gazdája mellett lehet. Ha feladatot kap, tisztességgel elvégzi, feltéve, hogy a gazda a közelében van, de inkább szeret elheverni szerettei lábánál. Egyszóval a masztiff igazi társ, barátságos és szerető partner a gazda mindennapjaiban, biztonságérzetet leginkább megjelenése nyújt. Míg a bullmasztiff boldogan megy kocogni a gazdával, a masztiff inkább a laza sétát részesíti előnyben.
Ha a védelemről van szó…
Mind a két fajta esetében nagyon fontos a korai szocializáció és az alapvető engedelmességi képzés. Nagyon lényeges, hogy csak olyan tenyésztőtől vásároljanak kutyát, aki a küllem mellett az egészséget és a karaktert is szem előtt tartja.
Mind a két fajta igen intelligens, étellel jól motiválható, szeretetteljes és örömmel tesz gazdája ésa család kedvére, és fenntartásokkal fordul az idegenek felé.
És persze hasonlóság köztük a közismert tény: mindketten erősen nyáladzanak, bár tény, hogy a masztiff nagy, lelógó szájával nyeri a nyálgép-versenyt. Nem mellékes, hogy mindketten erősen horkolnak, ebben a versenyben nehéz lenne győztest hirdetni. Ám a gazdákat e két aprócska negatívumért kárpotólja a hűség és az odaadás, melyben mind a két masztiff féle igencsak jó.
