Blog

Kicsit eltűntem ebben a járványos időszakban. Az anyám sokat dolgozott, és alig volt ideje valamire is, így  sajnos rám is. Elkezdtük az iskolát ugye, alig egy alkalom volt, amikor tudtunk menni, és utána beütött az Armageddon. Lefújták az iskolát is, meg mindent is.

Szóval az van, hogy baromira okos leszek állítólag. A rém beíratott iskolába, mondván, hogy az utóbbi időben nem bír velem, mert bunkó módon sétálok, megrágok mindent.

Az elmúlt időszakban sokat romboltam. Megállapította a Rém, hogy egy raptor-maradvány lehetek az ősidőből. Kezdtem azzal, hogy az egyik papucsát átrendeztem egy kicsit. Na jó, csak annyira, hogy a tetejét leharaptam. Aztán a nagytesóm laptop töltőjét alakítottam át, amivel a Rém elszaladt a számítógépes boltba, de ott közölték, hogy sajnos olyen dugót nem tudnak szerezni, mint amilyet én laposra haraptam, venni kell egy újat. Ez a rémnek 6 kemény hatezer forintjába fájt.

Már 4 éve, hogy hozzám kerültél. Akkor még nem tudtam, hogy én leszek a gazdid a Te rémed. Hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult, mert sokat tanultam Tőled és nagyon sokat kaptam Tőled.

Ma nagyon fontos dolgom volt, egész nap aludtam.  Ez nagyon nehéz feladat ám, mert ilyenkor versenyt alszom a szőrmókmancival. Megya versengés, hogy ki tud többet aludni gyorsan. Én a kanapén fetrengek, a szőrmók meg vagy a vasalt ruhákat veszi célba, vagy a relax fotelban pöffeszkedik. Egyébként az ő különös ismertetőjele, hogy szereti a meleget, napfény hatására akár ki is virágzik. Na jó, nem, ez csak túlzás, mert akkor is csak egy szőrös, nyávogós macska marad, de tény, hogy egyébként szeret napozni.

Olyanokat mondogat itt nekünk a Rémedvény, hogy karácsony van, ami a szeretet ünnepe. Nem elég, hogy nem adott a kacsából, de sok sütiből, meg semmiből sem, meg még fel is díszített.

Azt mondta az Anyám, hogy ki leszünk lakoltatva, mert vállalhatatlan a viselkedésünk. A menhelyest is megfenyegette, hogy szőnyeget csinál belőle, pedig őt tényleg ritkán cseszteti. Persze a kis szőrős rém nem ijed ám meg tőle soha, és szót sem fogad. Bezzeg én! Annyira bűnbánó tudok lenni, hogy az már mesébe illő! Ja, neeeeem! El ne higgyétek ám! Csak úgy csinálok, mintha megbántam volna mindent, pedig nem ám. 

A hétvégén megszívattam az Anyámat. Elbújtam, de úgy, hogy nem talált. Gondoltam, bevackolom magam az ágyába, a takaró alá, hátha ott nem talál meg, és lesz végre egy kis nyugodt alvásidőm. Egy dologra vagyok hajlandó előbújni, az pedig a kaja. Ha nincs kaja, akkor senki ne zavarjon meg a nagy semmittevésemben, amit, ugyebár, mesterfokra fejlesztettem ki.

Ez a hétvége számomra maga volt a mennyország. A kedvenc tevékenységemet űzhettem, azaz az alvást, amit az Anyám szerint profi módon tudok csinálni. Ezt persze őnagysága megzavarta egy –egy sétával, mert szerinte muszáj lemenni, hiszen egy ilyen komoly ebnek nem illik benn kimenni. Amint kiértünk a lépcsőházból, azonnal lefékeztem magam.  Mondom neki, megbolondultál, ilyen időben egy lépést sem teszek, mert vizes lesz a testem, és megfázom.

Szeretnék bemutatkozni! Én vagyok Makka, a szőrös menhelyes. Legalább is az Anyám így hív. Nyolc éve kerültem a családhoz, ekkor három hónapos voltam, vagyis ennyi előnyöm van a mafla bullhoz képest, és ezért én vagyok az úr a háznál. Amikor megérkezett a bojler, kemény három napig elő sem mertem jönni. Mondtam, a fele sem tréfa, komolyan gondolják, hogy rám szabadítják ezt a valamit? A kutyák és a macskák „barátsága” közismert, hát tuti, hogy hajkurászni fog majd és meg akar enni.

Eljött az ősz, vége a Rém imádott nyarának!!! Húsz fok alá került a hőmérséklet, hát, mondom, ez nem állapot, takarjon már be!  Mivel szobakutya vagyok, így a testem nem bírja a hideget, ugyanakkor a meleget sem. A rém szerint a hájam miatt utálom a meleget, mert az túlfűt, és nem ártana lefogynom, de ez hülyeség.

Olyan hihetetlenül sokáig volt szép idő, annyira kellemes volt a vénasszonyok nyara idén, hogy nem akarjuk elengedni. Igyekeztünk kihasználni minden egyes pillanatát, és az utolsó utáni pillanatig minél többet lenni a szabadban.

Komolyan nem értem, hogy a szülők egy rlsze miért nem képes értelmesen nevelni a gyerekét, ha a kutyákról van szó. A végletek a menők, azaz v. Vagy szabadon hagyják, hogy a gyerkőc bármelyik kutyához odamenjen, mondván, nem kell féljen a gyerek.

A kutyák születésnapjáról is illik megemlékezni, főleg egy ilyen hányatott sorsú, végre révbe került eb tud nagyon örüni ilyenkor. Márton élete első éveiben nem sok szeretetet és ajándékot kapott, ezt igyekszünk pótolni, amennyire csak tudjuk.

Most komolyan kérdem: van még ilyen sértődős fajta, mint a bullterrier? Mártonnak olyan lelke van, hogy egy mimóza sírva könyörögne neki a receptért. Persze csak akkor mimózalelkű, ha éppen jónak látja, és a sértődései az esetek többségében párhuzamban állnak alkalmi süketségével. Gyanítom a szelektív hallás szövődménye lehet a szende lélek.

Szóval a mai séta során megtudtam, hogy az a kutya, akit három éve én nevelek, akit esténként sétálni viszek, természetesen pórázon, legalább 15 kutyát harapott már meg. Ezt egy nagyon kedves vizslás gazdi szakértette , akinek a kutyájával 3 évvel ezelőtt volt egy afférunk.

A bullok igencsak haspókok, erre rá kellett jönnöm az elmúlt évek során. Nagyjából úgy működnek, mint egy porszívó, ami előttük van, azt beszippantják, mennyiségtől függetlenül. Márton sem kivétel, nagyon szereti a hasát, kicsit sem válogatós. Ám pont emiatt vigyázni kell vele a séták során, mert képes bármit felenni a földről.

Amikor sétálni megyünk, és új arcokkal találkozunk, mindig kérik, mondjam már el, milyen egy bullterrierrel élni. Persze mindig elmesélem, igyekszem vlaóban jól összefoglalni ennek a különleges fajtának a jellemét. A napokban valahol az interneten találtam egy jellemzést, és bár néhol kissé...khm...szóval nem éppen veretes a nyelvezete, igazából tökéletesen leírja ezt a tökkelütött ebfajtát. Nagyjából Márton bull is ilyen.

Márton bull mellett él egy macska is, ez már éppen elég cáfolat a fajta vérengző fenevad jelzőjét cáfolandó. Hiszen ha egy kutya olyan nagyon vérmes, akkor hogyan tud együtt élni a kétéábúak mellett még egy macskával is. Szóval a család tagja még Makka macska is, aki néha Gizella, egyéblént meg királylány.

Szerintem ha neki kellene bemutatkoznia, és Mártonnal való kapcsolatát leírnia, akkor valahogy így tenné: