Szóval az van, hogy baromira okos leszek állítólag. A rém beíratott iskolába, mondván, hogy az utóbbi időben nem bír velem, mert bunkó módon sétálok, megrágok mindent.
Felhívta Gerdát, aki itt Veszprémben magamfajta buflákokat képez, tanít engedelmességre. Voltunk is egyéni tréningen, szerdán. Az anyám roppant mód élvezte. Bevallom én is, mert hát röpködtek az arcomba a jutalomfalatok. Amit az anyám szeretne az az, hogy neki fogadjak szót, ne a kétlábú testvéremnek, mert hát ő ugye nem nagyon ér rá velem foglalkozni. A rémnek meggyőződése, hogy ő a főnök, és ezt baromira meg kell tanulnom. Szóval megtanítom arra, ha ad jutalomfalatot, akkor szépen leülök neki, had örüljön. Meg, ugye, a séta, ami kikészíti az anyámat. Mert én bizony megyek, mint a tank, húzom, ő meg repül utánam.
Na, szóval Gerda néni rögtön adott egy másik nyakörvet, mert szerinte ami van, az nem a legjobb. Kaptam egy szép króm nyakörvet, amit ha az anyám egy kicsit meghúz, akkor, hát… nem annyira kellemes, de szót fogadok, és visszatérek mellé. Bevallom, inkább kullogok mellette, minthogy rángasson. Az első alkalom után Gerda azt mondta, hogy nem vagyok reménytelen eset. Szépen megtanultam ülni, jutalomfalat és sok – sok dicséret mellett. Aztán megtanultam szépen az Anyám mellett haladni, aminek ő roppant mód örül, és hangosan kiabál, hogy „ügyes vagy, szuper”! Jövő héten, pénteken megyek még egyéni foglalkozásra, aztán, hogy szokjam más kutyák társaságát, benevezek csoportos foglalkozásra is. Teljesen kulturált Bull leszek a végére!