Olyanokat mondogat itt nekünk a Rémedvény, hogy karácsony van, ami a szeretet ünnepe. Nem elég, hogy nem adott a kacsából, de sok sütiből, meg semmiből sem, meg még fel is díszített.
A szőrmók Gizellának legalább annyi öröme van, hogy a fa alatt randalírozik és pofozgatja a díszeket, stikában fle is mászik rá, amikor nem látják, bár Anyám őt is megkergeti néha a lakásban, amikor sikerül egy – egy díszt leszednie. Szóval ez a szeretet ünnepe kellene, hogy legyen, de tegnap este még az ágyból is elzavartak, mondván lehetetlen velem együtt aludni.
Hát tessék megmondani nekem, miféle szeretet ünnep az, amikor nem tehet azt, amit szeretek? Ráadásul azt mondta a boszorkány, hogy húzzak el a szalonnatestemmel a helyemre. Hát szép karácsonyom van, mondhatom. No mindegy, ha már ennyire nem a szeretet ünnepe ez a karácsony, hogy enni sem adnak, meg az ágyból is kikergetnek, gondoltam, jól bosszút állok.
Reggel fél hatkor jeleztem, hogy le óhajtok fáradni a szükségleteimet elrendezni. Na jó, én is nehezen ébredtem, de a bosszú mindenek felett! Majd alszom napközben. Nem díjazta a Rém a poénomat, mivel most tudna végre tovább aludni, és szerinte én ezt nettó kicseszésből művelem. Valahogy nem hitte el, hogy nem tudom kordában tartani a szerveim működését, pedig igazán esdeklő és kétségbeesett szemekkel igyekeztem nézni. Sőt, sikerült is magamból kipréselni némi produktumot, hogy elhiggye, valóban nagyon kellett.
Aztán séta után én boldogan visszafeküdtem és magas fokon műveltem tovább a semmittevést, ő pedig mehetett a konyhába. Ha nem akar még pár ilyen reggelt, jobb, ha hoz nekem egy kis (na jó, nagyobb) kóstolót a finomságokból. Szerintetek ezt hogyan mondjam meg neki?
Mindenkinek boldog Bullos karácsonyt kívánok azért, és ha esetleg vannak valakinél finom falatok az jelezze, mert mennék, mielőtt elsorvadok.