Komolyan nem értem, hogy a szülők egy rlsze miért nem képes értelmesen nevelni a gyerekét, ha a kutyákról van szó. A végletek a menők, azaz vagy szabadon hagyják, hogy a gyerkőc bármelyik kutyához odamenjen, mondván, nem kell féljen a gyerek.
Persze aztán ha a neveletlen kutya odakap, akkor megy a sivalkodás, egymás becsmérlése, a feljelentés, a fenygetőzés. A másik véglet, aki szerint minden kutya fúúúúj, ronda fenevad, a gyerek hozzá se érjen, mert megeszi/megharapja/felkoncolja, de legalábbis tuti valamilyen fertőzést kap el tőle.
Mai kutyasétáltatós termés e téren is megvolt. Márton elvégzte a dolgát, amit én felelős gazdiként összeszedtem. Indulnék a kukához a járdán keresztül, hogy eldobjam a csomagot, amikor is láttam, hogy nagyjából öt méterre tőlünk egy apuka közeledik két kisgyermekkel.
Megálltunk, mert tudom, hogy az én bojlertestű ebem imádja a gyerekeket, feltétel nélkül mindegyiket,és azonnal barátkozni kezdene. Mivel tudom, hogy ezt nem minden szülő tolerálja, és én is úgy gondolom, előbb kérdezzen a szülő, és csak beleegyező válasz után engedje a kutyával bandázni a gyereket, hát általábam mindig várok ilyen helyzetekben.
A mai apuka azonban a hisztisebb fajtából került ki, mert azonnal elkezdte maga mögé tuszkolni a gyermekeit, és fennhangon, undorodva jegyezte meg feléjük - de persze úgy, hogy mindenki a környéken hallja -, miszerint ne mozduljnak mellőle a csemeték, mert egy fenevad tartózkodik pár méteres körön belül.
Naná, hogy nem tudtam megállni, hogy ne szóljak be, nagy a szám amúgy is, ilyenkor még nagyobbra nyílik. Megkérdeztem szépen, halkan, illedelmesen, hogy mit követett el az amúgy mellettem ülő, a gyerekektől uszkve 5 méterre levő kutyám, és miért az állatok utálatára, a félelelmre neveli a gyerekeit?
Persze annyira már nem volt nagylegény a nagyszájú apuka, hogy erre az egyszerű kérdésre válaszoljon, inkább elkezdte rángatni szegény csemetéit és futólépésben távolodott tőlünk. A szegény gyerekek, akik tán szívesen megismerkedtek volna egy kedves kutyával, bánatosan lebegtek utána, mint a győzelmi zászló, én pedig csak remélni merem, hogy ezzel a neveléssel nem egy életre ölik ki belőlük az állatok iránti szeretet, tiszteletet, és a kíváncsiság egészséges ösztönét.