A kutyák születésnapjáról is illik megemlékezni, főleg egy ilyen hányatott sorsú, végre révbe került eb tud nagyon örüni ilyenkor. Márton élete első éveiben nem sok szeretetet és ajándékot kapott, ezt igyekszünk pótolni, amennyire csak tudjuk.
A karácsonyhoz hasonlóan ez a "nagy nap" sem az ajándékokról, a drága pénzért vett haszontalanságokról szól nálunk, sokkal inkább az élményekről, egy kis pluszról, egy kicsit több simiről, szeretgetésről, hosszabb és élménydúsabb sétáról. Nekünk. De hogy mit gondolhat Márton, ki tudja. Vagy talán mégis...az arca sokat elárul....
"Ma lettem hat éves..Hazaért a Rém, aki már nagyon vártam, hogy levigyen végre kicsit szimatolni, locsolgatni, lakótelepieket rémisztgetni a vigyorgásommal. Végtére is a szülinapján a kutya is vogyorog, nem? Hát tehetek én arról, hogy ettől az emberek megijednek? No de az anyám az ajtón belépve rám rontott, még tán énekelt is. Hát, mondom, ezt mi lelte, hogy ordítozik itten. Olyasmiket nyekergett, hogy "heppibörzdéj", meg paskolgatott közben, én pedig toporogtam.
Inkább adjon enni a testemnek, mert láthatóan éhezem, persze a szőrössel együtt. Mivel állítólag - szerinte - kaptam már enni, így az ajándékomat sem adta oda. Azt mondta, hogy az is kaja, és csak holnap jár nekem, mert a mai kalóriaadagomat már befaltam. Hát anya az ilyen? Nem inkább valóban egy rémbanya? Amikor panaszkodtam neki, olyanokat vágott a fejemhez, hogy szalonna testem van, és születésnap ide vagy oda, már nem ehetek. Inkább levisz egy nagy sétára. Nem élet ez így, hiába. Jó a séta, jó a séta, tán lelelk valami elcsenhető kajaszerűséget, no de akkor is. Egyszer van egy évben szülinap+
Kérem, aki esetleg örökbefogadna, jelezze nálam.Referenciákat kérek, persze, hogy milyen ételek és milyen mennyiségben állnak rendelkezésre. Ja, viszem a szőrmók menhelyest is magammal. Tudjátok, Makkát, akit egykoron Gizellának csúfoltam, de mostanság egész jó a viszonyunk, mióta nem ül a fejemre."