Ez a hétvége számomra maga volt a mennyország. A kedvenc tevékenységemet űzhettem, azaz az alvást, amit az Anyám szerint profi módon tudok csinálni. Ezt persze őnagysága megzavarta egy –egy sétával, mert szerinte muszáj lemenni, hiszen egy ilyen komoly ebnek nem illik benn kimenni. Amint kiértünk a lépcsőházból, azonnal lefékeztem magam. Mondom neki, megbolondultál, ilyen időben egy lépést sem teszek, mert vizes lesz a testem, és megfázom.
Mivel olyan kétségbeesetten nézett, és látszott, hogy ő is fázik, de rendíthetetlen abban, hogy lenn végezze ma dolgom, hát nagy kegyesen azért kifordultam a kapun, és gyorsan mindent elvégeztem. Jöttem is volna hazafelé, mire a Rém rám kiáltott, hogy azért a csomagomat dobjuk már ki, ha lehet. Na, jó mondom, tényleg ne büdösködjön a közelemben, mert azért a higiéniára kényes vagyok, de nagyon gyorsan, mert ez nem állapot, elfáradtam, nedves lett a lábam, meg aztán fázom is. Nem tartom igazságosnak, hogy a menhelyes Gizi nincs kidobva az esőre néha, ő simán végezheti benn is a dolgát, abba a recsegős-ropogós alomtálba, vagy mi a frászba. Na és persze egész nap a lakásban fekszik, jobbra – balra pakolja a tohonya testét, és próbál legyőzni a nagy semmittevésben.
Szombaton azért kicsit túllőttem a célon. Az Anyám este levitt, ahogy szokott. Volt minden, zsóval pisiltem és kakiltam is, ahogy jó kutyához illik. De valami lehetett a pocakommal, mert mindennek ellenére az éjszaka közepén odatojtam a nagyszoba szőnyegére. Mind ezt sikerült nagyon csendben, hangtalanul elkövetnem, merthogy senkit sem akartam felébreszteni. Mégiscsak éjszaka volt, kinn fránya hideg és esett is, szóval nem vettem volna a lelkemre ha miattam fel kell kelniük, és le kell velem menni. Nem is értem, reggel miért nem örültek nekem annyira, pedig én extra figyelmes voltam a családdal. Lehet, hogy nem a szőnyegen kellett volna, hanem kicsit arrébb? Na, majd máskor.
Ezen a hétvégén összességében, talán ha egy órát tartózkodtam lent, akkor sokat mondok. Még ez is többnek tűnt a szükségesnél, és minden egyes séta a nyugalmam megzavarását volt hivatott szolgálni. Ez ugyanis a nem-szeretem-idő. Nem nekem való, mert véleményem szerint egy tisztességes kutya ilyenkor ki sem teszi a lábát a lakásból. Különösen nem, ha fehér, mint én, előkelő vérrel bír, mint én, és lusta, mint én.