Macska - Nevelés és szocializáció

Előbb vagy utóbb minden cicagazda találkozik kedvence valamilyen mértékű viselkedési problémájával. Jó esetben ez nem okoz sok gondot, jól tolerálható és gyorsan kezelhető, máskor azonban igencsak bosszantó és komoly kihívást jelent, hogy a cicát leszoktassa róla.

Régóta ismeretes, hogy a stressz és a szorongás hatással van az emberek egészségi állapotára, sokszor komoly betegségeket is okozhat. A macskák esetében sincs ez másként. Nem csak hogy rontja a stressz meglevő fizikai állapotukat, esetenként megbetegedést okozva, de komoly viselkedészavarokhoz is vezethet.

A különféle viselkedési problémák akár betegséget is jelezhetnek. Persze nem minden esetben kell azonnal a dokihoz szaladni, ha a cica felhúzza az orrát a konzerv láttán, vagy éppen az alom mellé piszkít.

Mikor a cica elkezdi lerombolni a lakást, a gazdák sokkot kapnak. A második sokk akkor éri őket, amikor meghallják a tanácsot: szerezzen be még egy macskát. Logikusan azt gondolják, két macska majd dupla annyi kárt csinál. Szerencsére ez nem így működik, ugyanis a macskák ilyenkor energiájának legnagyobb részét a másik cica köti le.

Gyerekek esetében az az általános vélekedés, hogy életük első három éve a legmeghatározóbb személyiségfejlődésük és ezáltal felnőtt életük szempontjából. Ugyanez igaz a cicák életében is, csak ott nem három év, hanem az első három hónap jelentős.

Megeshet, hogy a cica hirtelen agresszívvé válik, vagy csak gyanús, hogy hamarosan jelentkezhetnek ilyen problémák. Különösen igaz ez, ha a múltban már előfodultak hasonló gondok.

Nem véletlen, hogy a macskák a legnépszerűbb állatok a házi kedvencek sorában. Nem csak imádnivaló, kedves, kíváncsi kis lények, de tartásuk sem túlzottan költségigényes. Ugyanakkor igazi karakterek, minden cicának megvan a maga „szeretem - nem szeretem” lisátja.

A macskák szeretnek kaparni. Kaparnak játék közben, nyújtozkodáskor, de kaparnak akkor is, ha szeretnék megjelölni a területüket. És mivel a macskakarmoknak szükségük van időnként egy kis „élesítésre”, valamint a kopott, elhalt karomvégek eltávolítására, hát ezért is kaparnak.

Az agresszivitás a második leggyakoribb ok, ami miatt a macskák menhelyre kerülnek, vagy amiért a gazdák az állatorvosokhoz fordulnak. Bár tény, hogy a macskák agresszivitása általában kevésbé komoly vagy veszélyes, mint a kutyáké – feltehetőleg azért, mert méretük kisebb, és ritkán törekszenek arra, hogy harapjanak is -, azért egy agresszív macska elég félelmetes lehet.

Vannak macskák, amelyek mintha képtelenek lennének a békés egymás mellett élésre. Ennek  több oka is lehet, a leggyakoribb a nem megfelelő szocializáció, azaz amikor a macska korai életszakaszában nem találkozik és ismerkedik más macskákkal.

A világ egy részén a januárt a fejtörők hónapjaként tartják számon. Talán azért is alakult ez így, mert a hideg, esős vagy havas, ködös időben sokkal jobb otthon, a meleg lakásban fejtörőkkel játszani, szórakozni. Miért ne kapcsolódhatna be ebbe az időtöltésbe a cica is?

Az alomhasználat a második legtermészetesebb tevékenység a cicák számára. Az alomra szoktatás körülbelül annyiból áll, hogy megmutatja a kicsinek, hol az alomtál és egyszer beleteszi. Az alomtál használatának elsajátítása egyáltalán nem bonyolult feladat a cicák számára.

Tudja, hogy mit akar közölni macskája, amikor dörgölőzik, a bokáját támadja, vagy éppen nekiáll az ölében dorombolva dagasztani? A macskák kommunikációja teljesen más, mint akár a kutyáké. Bár náluk is a non-verbális kommunikáció dominál, mégis mást üzen minden gesztusuk.

Egyetlen gazdi sem szeretné, ha a cicája félne az emberektől, esetleg agresszívan fordulna mindenki felé, beleértve a gyerekeket, más cicákat vagy kutyákat is. A legjobb megoldás ennek elkerülésére, ha időben elkezdi a kölyök cica szocializációját.

A klikker használata bizonyítottan könnyebben elsajátítható és a hatékonyabban működik, mint a parancsszavakon alapuló tanítás. Nem kell aggódni, a macskát is le lehet szoktatni a nekünk nem tetsző, a gazda számára elfogadhatatlan viselkedésről, hiszen a macskák igen intelligens állatok.

Az emberek legtöbbje egyáltalán nem tudja, hogy a macskák hogyan mutatják ki érzelmeiket. Nem ismerik a jeleket, épp ezért sokszor teljesen tévesen zárkózott állatoknak hiszik a cicákat. Pedig ez nem így van! A macskák nagyon finom jelekkel mutatják érzelmeiket, teljesen másként, mint a kutyák.

A macskák között eleve fennálló agresszió jelentősen növekedhet, amikor új macska kerül a már összeszokott macskacsaládba. Ez teljes mértékben független fajtától, nemtől és kortól, de ha az állatok nincsenek ivartalanítva, az csak bonyolítja a helyzetet.

Azok a cicák, melyeket kölyökkorban nem megfelelően szocializáltak, általában gyanakvóak az emberekkel szemben, sőt, sokszor kifejezetten félnek. Ha nem voltak eleget kézbe véve, simogatva, fogdosva, akkor az emberi érintésre vagy akár csak közelségre is harapással és karmolással reagálnak.

Ahhoz, hogy a sikeres ürítésért meg tudja jutalmazni a cicát, logikusan ott kell lennie, amikor az esemény megtörténik. Ehhez szükséges, hogy tudja, mikor kerül sor az alom használatára. Ehhez ismernie kell macskája napirendjét, amelyre jó eséllyel ön szoktatta, mégpedig apró cica korától kezdve.

Amikor egy macskával kapcsolatos problémát akar megoldani, fontos, hogy realista legyen és türelmes. Ha megengedi, hogy az ön által megszabott határokon túllépjen, csalódott lesz, hogy nem felel meg az elvárásoknak. A korlátok és határok nem azért vannak, hogy átjárhatók legyenek.