Megeshet, hogy a cica hirtelen agresszívvé válik, vagy csak gyanús, hogy hamarosan jelentkezhetnek ilyen problémák. Különösen igaz ez, ha a múltban már előfodultak hasonló gondok. A legfontosabb, amit tehet, hogy értékeli azokat a helyzeteket, amelyek kiváltják az állat agresszivitását. Ki ellen irányul az agresszió? Mikor és hol történnek az agresszív cselekedetek? Mi történt az eseményt megelőző, nagyjából fél órás időtartamban? Mi történt pontosan a macskával?
Ezek a kérdések és a rájuk adott válaszok segítenek annak tisztázásában, pontosan mi is váltja ki a macska agresszióját. Ennek ismeretében pedig már érthetővé válik viselkedése, és csak egy lépés a megoldás megtalálása. Tehát mindig elsődleges, hogy megértsük az agresszivitás okát, okait, az állat motivációját, és csak utána lehet elkezdeni dolgozni a probléma kezelésén.
Mindig jusson eszébe az okok keresésekor, hogy sok olyan betegség van, amely kiválthat agresszivitást az állatból. Ilyen a toxoplazmózis, a pajzsmirigy rendellenesség, az epilepszia, a különféle tályogok, az ízületi gyulladás, a fogászati problémák, de a traumás sérülések, és természetesen a veszettség is. Idős macskáknál az érzékeszervek csökkent működése és a kognitív diszfunkciók is kiválthatnak agresszivitást. Tehát ha az agresszivitás okait keresi, első körben érdemes egy állatorvosi kivizsgálással kezdeni.
A macskák agresszív viselkedése több csoportba sorolható. Ha szeretné megérteni az állat viselkedését, jó ötlet lehet indulásképpen az agresszivitás funkcióját és célját átgondolni. Ha ez sikerül, akkor azt is meg tudja határozni, hogy a viselkedésével mit nyerhet a macska, és mi motiválja erre.
Agresszivitás a macskák között
A macskák közötti leggyakoribb agresszivitási forma az ivaros kandúrok között megjelenő agresszió. Amint egy kandúr eléri a felnőtt kort, elkezdődik a harc a többi kandúrral, egyrészt a területért, másrészt pedig a nőstényekért. A szabadon élő vagy kijáró legények bizony gyakorta keverednek komoly, akár sérülésekkel is járó csatákba a többiekkel. Már a találkozáskor jellegzetes az állatok viselkedése: szőrüket felborzolják, és meredten figyelik egymást. A fülüket hátracsapják, gyakorta morognak, fújnak és sziszegnek. A végeredmény vagy egyik macska lassú, óvatos távozása, vagy az összecsapás.
A családban élő macskák közötti agresszivitás sokkal összetettebb és kifinomultabb, mint a szabadon élők csatája. Sokszor olyannyira finom jelekkel mutatkozik meg ez a fajta agresszió, hogy a gazdák gyakran észre sem veszik. Az agresszor cica testtartása lehet iránymutató, illetve a másik behódoló, magát kisebbnek mutató testbeszéde, miközben igyekszik elkerülni a konfliktust. Az agresszió jelentkezhet akár két nőstény, de nőstény és kandúr macskák között is, és kapcsolódhat akár az állat fizikai méretéhez, aktivitásához (a nagytestű cicák gyakorta megfélemlítik a kisebb, vagy kevésbé aktív társukat), de akár ahhoz is, hogy a cicának nem voltak még pozitív élményei más macskákkal kapcsolatban, esetleg éppen ellenkezőleg, valamilyen féle negatív eseményt kapcsolnak hozzá. Megeshet az is, hogy egyszerűen nem szimpatikusak egymásnak.
A félelem kiváltotta agresszió és a védekezés
A félelem kiválatotta agresszió akkor figyelhető meg, amikor a macska valamilyen fenyegetést észlel vagy vél. Ez a félelem csak fokozódik, ha úgy érzi, nem tud elmenekülni. Minél veszélyesebbnek tűnik számára a félelmet kiváltó ember, állat, tárgy vagy hang, annál intenzívebb lesz a reakciója. A félelem kiváltotta agresszió és az ehhez kapcsolódó védekező viselkedés tipikus testtartása egyértelműen védekező. A macska összekuporodik, füleit hátracsapja, farkát maga alá húzza, vagy oldalára fordul. Pupillája ilyenkor kitágul. Megeshet, hogy agresszív jeleket mutat a macska, hiszen védekezik, ilyenkor sziszeg, morog, csapkod, karmol és harap. Az agresszív jelek általában olyankor fordulnak elő, amikor a macska érzi, hogy nem tud menekülni a fenyegető, félelmet kiváltó helyzet, tárgy vagy személy elől. A legjobb megoldás, amit ilyenkor a gazdi tehet, ha egyszerűen elkerüli, amíg le nem nyugszik.
Területi agresszió
Nagyon sok állatfaj van, mely folyamatosan küzd azért, hogy területétől távol tartson más állatokat. Ilyen a macska is. Az ő háza az ő vára, oda idegen mancsát be nem teheti. Mind a nőstények, mind a kandúrok erősen territoriálisak, bár tény, hogy a kandúrok általában nagyobb terültet védelmeznek. A macskák territoriális agressziója általában más macskák ellen irányul, de gyakorta megfigyelhető kutyákkal vagy akár emberekkel szemben is. Érdekes, de megfigyelhető, hogy míg a cica bizonyos családtagokkal szemben védi a területét, másokkal szemben megengedő, vagy ugyanez előfordulhat a család egy másik cicájával szemben, míg a harmadikkal nem.
A macskák folyamatos kontroll alatt tartják a területüket, azt vizeletükkel, vagy álluk odadörgölésével meg is jelöli. A nem kívánatos behatolót üldözik, kergetik, vadásznak rá, testtartásuk egyértelműen támadó jellegű, és közben természetesen sziszegnek, morognak és fújnak. Vannak macskák, melyek a betolakodót lassan, osonva követik a támadás előtt, míg mások azonnal és agresszíven támadnak.
És hogy mi lehet a terület, amit bőszen véd a cica? Nos, lehet a ház egy része, vagy akár az egész ház, de esetenként a kert, az udvar, de még szomszédság is lehet vélelmezett felségterület.
A territoriális agressziót kiváltó leggyakoribb helyzetek:
- A kiscica nemileg éretté válik
- Új cica kerül a családba
- Nagyobb változások történnek a családban vagy az állat környezetében (költözés, új családtag)
- A környéken élő vagy kóbor macskák lépnek az állat területére
Játék közbeni agresszivitás
A durva játék a kölyökmacskáknál és a két évnél fiatalbb cicáknál teljesen természetes, megszokott dolog. Ezzel együtt, és tiszteletben tartva a játék fontosságát és szükségességét a fejlődéshez, ha a cica durva játéka az embert célozza meg, vagy az komoly sérüléssel, esetleg a háztartási eszközök és tárgyak károsodásával járhat, akkor közbe kell lépni.
A játék közbeni agresszivitás az egyik leggyakoribb viselkedési forma, melyet a cica a gazdája ellen irányít. Maga a viselkedés jellegzetes ragadozó viselkedés, játékkal kombinálva: követés, üldözés, támadás, futás, lesben állás, ugrást, harapást és támadást vonultat fel ilyenkor az állat.
Mikor a kismacskák egymással játszanak, megtanulják, hogyan és mekkorát haraphatnak és karmolhatnak, hogy az a másiknak ne okozzon fájdalmat. Az, hogy az egyes macskák mikorra tanulják meg, hogyan kell a durva játékot finomítani, teljesen eltérő, de az árva vagy túl korán elválasztott cicák valószínűleg soha nem sajátítják el ezt a tudást. A játék kiváltotta agresszió előfordulásában egyéb tényezők is szerepet játszhatnak, például a től hosszú, egyedül töltött idő, vagy akár ha a gazda – akaratlanul is - maga ösztönzi a cicát arra, hogy az emberek kezét vagy lábát megtámadhatja játék közben.
Átirányított agresszió
Az átirányított agresszió a macskák agresszivitásnak valószínűleg legveszélyesebb típusa, mivel nem megelőzhető és nehezen kivédhető. Sajnos ennek ellenére ez a típusú agresszivitás az egyik leggyakoribb. Átirányított agresszióról olyankor beszélhetünk, amikor valaki vagy valami agresszív reakciót vált ki a macskából, de azt valamilyen ok miatt nem éri el, például köztük van egy ablak. Mivel nem tudja elkapni a zavaró tényezőt, hát megfordul és nekitámad annak, aki éppen közelít felé, legyen az ember, kutya vagy másik macska.
Az eredeti kiváltó ok és az átirányított agresszió között akár jelentős időbeli eltérés is lehet. Ez az oka annak, hogy a gazdák szerint a macska agresszivitása gyakorta ok nélküli. Ők ugyanis lehet, hogy nem is voltak ott akkor, amikor az agresszióra okot adó esemény történt, mondjuk elsétált egy idegen macska a sajátjuk területén belül, de az ablak túloldalán. Azt tudni kell, hogy ez a típusú agresszivitás csak olyankor jelentkezik, ha a macska közelében előfordul valaki. Egy cica sosem keres valakit, akit megtámadhat.
Egyébként ez az oka annak, hogy sosem célszerű beleavatkozni két macska harcába, és szétválasztani őket, vagy megpróbálkozni egy ideges, támadó pózban várakozó macska megnyugtatásával.
Az átirányított agresszió gyakori kiváltó okai:
- Egy másik macska látványa az ablakon át
- Madarak, rágcsálók, vagy más zsákmányállatok látványa és követése
- Idegen macska szaga valamely családtagon, látogatón, vagy ruhadarabon
- Egy benn tartott macska esetében, ha kisebb kinti tartózkodás után ismét a lakásba kerül
- Magas hangok
- Ha egy kutya megtámadja vagy megijeszti a cicát
- Ha valaki beleavatkozik két macska harcába
- Állatmenhelyen más macskák látványa, szaga és hangjai
Amikor a simogatást nem akarja…
A legtöbb cica szereti, ha simogatják, ölbe veszik, sőt, azt is, ha puszilgatják. Egy részük csak tolerálja a gazdinak ezt a hóbortját, vagy csak azt viselik el, ha simogatják őket, de a többit nem. És van egy kis része a macskavilágnak, amelyik kifejezetten utálja, ha simogatják, babusgatják. Megesik, hogy a macska kifejezetten irritálónak tartja, ha hozzáérnek, simogatni kezdik, és erre agresszíven reagál. Ilyenkor a cica megcsípi, kissé megharapja a simogató kezet, és gyorsan elszalad.
Még a kutatók sem értik tökéletesen ennek a típusú agressziónak az okait, de gyanítható, hogy a fizikai kontaktus ezen macskák számára gyorsan kellemetlenné válik, ha folyamatosan ismétlődik. Az ismétlődő kontaktus izgalmat, idegességet, esetleg fájdalmat okoz az állatnak, sőt, zavaró statikus elektromosságot a szőrében. Ahhoz hasonló lehet ez az érzés, mintha valakinek megvakarják a hátát, de ahelyett, hogy az egész háton mozgatná a másik ember a kezét, folyamatosan egyetlen pontot vakarna csak. Ez bizony egy idő után kellemetlenné, majd fájdalmassá válik. Valahogy így érezhet a cica is: ami először jó volt és kellemes, az egy idő után irritáló és fájdalmas, zavaró lesz. Egyébként ez a típusú agresszió sokkal gyakoribb a kandúroknál, mint a nőstényeknél.
Ha a macska jelzi, hogy számára már kényelmetlen a dajkálgatás, érdemes gyorsan abbahagyni. A jó hír, hogy áltlaában küld a cica figyelmeztető jelzéseket:
- Gyors mozdulattal a kéz felé fordítja a fejét
- Elkezdi tekergetni a farkát
- Hátracsapja a füleit, vagy előre és hátra mozgatja azokat
- Nyugtalan
- Kitágulnak a pupillái
Fájdalom kiváltotta agresszió
A fájdalom vagy a rossz közérzet kiváltotta agresszió oka egyértelműen a fájdalom, illetve a rossz közérzet miatt érzett frusztráció. Az agresszió irányulhat akár ember, tárgy vagy állat ellen is. Minden élőlény, így akár az ember is, reagálhat agresszivitással a fájdalomra, tehát még a legjobban szocializált, engedelmes és kedves cica is kifordul magából, ha nem jó a közérzete. Ez az agresszió főleg akkor jelentkezik, amikor valaki meg akarja érinteni a fájdalmas területet (például az orvos kezelni akarja a gyulladt fület), vagy valaki közelít hozzá, és azt gondolja, hogy fel akarják venni.
Éppen ezért minden, agresszivitást mutató macskát először ki kell vizsgáltatni az állatorvossal, különösen, ha egyéb jelek is mutatnak például ízületi betegségre, fogproblémákra, vagy ha sérülései, sebei vannak.
Amennyiben a macska agresszív, a fájdalmas büntetés egyáltalán nem megoldás, ugyanis a fájdalom kiváltotta agresszió csak fokozza a már meglevő állapotot.
Anyai agresszivitás
Minden anya ösztönösen védi a kicsinyeit minden potenciális veszély ellen.
Az anyai agresszió akkor jelenik meg, amikor az anyamacskát és kicsinyeit olyan ember vagy állat közelíti meg, melyet fenyegetésnek érzékel. Leggyakrabban másik macska a „szenvedő alany”, de nem ritka, hogy ismeretlen emberek ellen fordul a cica. Egy anyamacska kifejezetten agresszív lehet, amikor védelmezi a kicsinyeit, különösen azok születése utáni első napokban. Éppen ezért célszerű békén hagyni a kis családot, legalább az első időben, és ellenállni a vágynak, hogy a gazdik megfogdossák a kiscicákat.
Idiopátiás agresszió
Idiopátiás agressziónak neveznek minden olyan agresszivitást, ami nem besorolható, vagy nem magyarázható meg sem egyéb viselkedési, sem egészségügyi okokkal. Az ilyen macskák látszólag ok nélkül támadnak a gazdájukra, harapnak, és meglepően sokáig áll fenn náluk az izgatott állapot. Az idiopátiás agresszió diagnosztizálása előtt az átirányított agressziót alaposan meg kell vizsgálni és ki kell zárni annak lehetséges okaként. Sajnos egy ilyen macskával az együttélés szinte lehetetlen, mivel napi huszonnégy órás készenlétet igényel a legminimálisabb biztonság megteremtése is.
A macska, mint ragadozó
A macskák ragadozók, és a ragadozó magatartás teljesen természetes és számukra erősen motivált magatartás. A legtöbb szakértő magát a ragadozó viselkedést nem sorolja az agresszív viselkedési formák közé, hiszen ennek célja az élelemszerzés, míg más agresszív viselkedések általában válaszreakciók valamilyen konfliktusra.
A macskák kiváló vadászok, látásukat és hallásukat használják a zsákmány becserkészésére. A zsákmány lehet rovarok, hüllő, rágcsáló, fiatal nyúl és akár madár is. A legtöbb macska rágcsálókra, leginkább egérre vadászik, de jó pár közülük igen aktív madár-vadász.
Amikor a macska észleli a potenciális zsákmányt, akkor először csendben figyeli, és várja a megfelelő pillanatot. Ilyenkor hátsó fele kissé jobbra.balra ingadozik, farka enyhén rezeg. Majd kilő a zsákmány felé, és a mellső mancsával megüti. Amennyiben az ütés sikeres volt, egy gyors harapással megöli az áldozatát, mégpedig annak nyakát harapja meg, a hátsó felén, a gerincvelőt célozva.
Még a lakásban tartott macskáknál is megfigyelhető a ragadozó tipikus viselkedése, amikor az ablakban ülve figyeli a kinti állatok mozgását. Megfigyelheti, hogyan rezdül a farka, és hogyan mozog a szája, jellegzetes csettegő hangot hallatva.
Az állatorvos szerepe
Az akut fájdalmas állapotok mellett az ortopédiai problémákkal, pajzsmirigy rendellenességgel, mellékvese rendellenességgel, kognitív diszfunkcióval, neurológiai rendellenességekkel és szenzoros rendellenességekkel küzdő macskák fokozott ingerlékenységet és agressziót mutathatnak. Az idős macskák zavartságtól és bizonytalanságtól szenvedhetnek, ami szintén agresszív viselkedést válthat ki. Bizonyos gyógyszerek megváltoztathatják az állat hangulatát, és befolyásolhatják a cica hajlandóságát az agresszióra. Még az étrend is szerepet játszik ebben az állapotban, egyféle potenciális hozzájáruló tényezőként. Mindezek miatt tehát kiemelten fontos, hogy ha az állatnál agresszív viselkedést tapasztal, legelőször az állatorvossal konzultáljon,.
Ha egészséges a cica…
Amennyiben a cica egészséges, az agresszivitást viselkedési problémaként kell kezelni, és bizony tudomásul kell venni, hogy veszélyes probléma lehet. Léteznek hatékony viselkedésmódosító technikák, azonban ezek nem megfelelő alkalmazása káros lehet.
Ha sikerült meghatározni, mi váltja ki kedvence agresszivitását, érdemes szakembert keresni, aki segít megtalálni a megfelelő módszert, megtanítja, és figyelmeztet annak veszélyeire.
