Macska - Nevelés és szocializáció

A kiscicák a földgolyó talán legcukibb kis állatkái, hiszen tele vannak élettel, mókás kis bohócok, és hihetetlenül szórakoztató nézni, ahogy tanulnak macskaként élni és viselkedni. Ám néha a gazdák elgondolkodnak azon, a cica játéka normális keretek között zajlik, vagy esetleg kissé vagy jócskán eltúlzott, azaz az állat hiperaktív?

A macskák éjszakai életmódja sok gazda átka. Pont, amikor legmélyebb az álom, amikor a legszebb álomképek villannak be, a cica ráugrik a gazdi hasára, mellkasára, megtámadja lábujjait, vagy csak ételért kezd nyávogni. A nyugodt pihenésnek, alvásnak persze lőttek.

A cica életének első 12 hete tartós hatással van arra, később hogyan viszonyul környezetéhez. A pici macska életének ez a szakasza az ideális időszak arra, hogy szocializálódjon. A szocializáció az a folyamat, melynek során a kicsik megtanulják, hogy kapcsolatot alakítsanak ki környezetük más egyedeivel, legyen az ember, macska vagy más állat, valamint a különféle környezeti helyzetekkel.

A stressz az állatoknál is teljesen egyedi módon nyilvánul meg, és a jelek lehetnek akár nyilvánvalóak, akár nagyon finomak, szinte észrevehetetlenek. Minden esetben érdemes figyelmet fordítani ezekre a jelekre, mert ellenkező esetben komolya viselkedési zavarok alakulhatnak ki.

Melyik macskás gazdi nem tapasztalt még olyat, hogy kedvenc cicája hirtelen felugrik, és máris a függönyön csimpaszkodik, a nappali szekrénysorára kapaszkodik, vagy mintha a falat mászná meg? Nos, nem ritka náluk ez a csimpaszkodás és falmászás, sőt!

Amikor egy pici cica megszületik, nagyon édes, de teljes mértékben tehetetlen. Nem lát, nem hall, nem tud ugrani és mászkálni, az anyja gondoskodására van utalva. De vajon hogyan, milyen ütemben fejlődik?

Minden gazdi arról álmodik, hogy a pici cica felnőve imádnivaló, magabiztos, emberbarát macska lesz majd. Olyan állat, amely nem csak családtagjaihoz ragaszkodik, de minden látogatónak örül és  egészen jól tolerálja a gyerekek nyüstölését is.

Amikor megszületik a kiscica, még védtelen és tehetetlen. Aztán kinyílnak a szemei, fülei, kibújnak a fogacskái, és szépen, lassan kitárul előtte a világ. Élete első három hónapjában temérdek változáson megy át, de bizony ezután is sok minden történik.

Jim David, Garfield macska megalkotója egyszer azt mondta, hogy valahol mélyen, a lelkünkben mindannyiunkat ugyanazok a késztetések motiválnak, csak éppen a macskáknak van bátorságuk élni is ezekkel.

A lock-down időszaka igazi kihívást jelentett sok család számára, mégis sokan döntöttek úgy, hogy a gyerekek mellé valamilyen kisállattal is bővüljön a család. Másutt a gyerekek és állatok korábban szokatlan 24 órás együttléte jelentett plusz feladatokat. Bizony, az állandó összezártság feszültséget is hozott magával, a szünet nélküli interakció elég stresszes volt az állatok számára.

Sokan döntenek úgy, hogy a család cicáját nem engedik ki a szabadba, így óvva meg a forgalom okozta balesetektől, a kutyák esetleges támadásaitól, a más macskákkal való harcok sebesüléseitől, gyakori fertőző betegségektől, mérgektől, és minden egyéb bajtól.

Sok gazdi gondolkodott már el azon, hogy mit csinál kedvence, amíg ő a munkahelyen van, vagy dolgát intézi. Vajon mivel játszik akkor, amikor éppen nem a napon vagy a kanapén heverészik? Mi az, amire igazán figyel, ami valóban boldoggá teszi?

Mindig nehéz búcsút venni a strandolásoktól, a fagyitól, a meleg, nyári napoktól. A nyár egy kicsit lazább, lustább, szabadabb, kötetlenebb, nem csak az emberek, de az állatok számára is. Ám a nyárnak egyszer vége, jön az ősz, és a visszarázódás az iskola-munka-otthon körforgásába.

Minen gazdi szereti ajándékokkal kényeztetni kedvencét, de annak általában már kevésbé örülnek, amikor a cica tér haza valamilyen ajándékkal. Ezek az ajándékok ugyanis általában valamilyem halott, vagy esetenként még éppen csak élő és vergődő, de szinte mindig várben úszó állat – egér, madár – a lábtörlőn. Mindez a macska természetes vadászösztönéből ered, de sok gazda számára riasztó.

Sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, minél többféle és több állat él velünk, annál jobb és gazdagabb az életünk. Azonban akinek macskája is van, az sokszor tart attól, hogy bármilyen apró állat kerüljön a családba. Úgy vélik, sem a rágcsálók, sem a madarak nem lehetnek biztonságban a bősz vadásztól, ezért lemondanak ezek tartásáról.

Gazdának lenni hatalmas öröm, de egyben hatalmas felelősség is. Persze azok, akik életük első kutyájával vagy macskájával élnek, sokszor elbizonytalanodnak, néha pánikba is esnek, hátha nem jól csinálnak valamit.

A macskának is szüksége van mozgásra, egy kiadós testedzés minden napra kijár nekik, hogy formában maradjanak. Persze, lehet, hogy a gazdában nem tudatosul, hogy cicája éppen karban tartja izmait és testsúlyát, amikor kedvence a ház körül rohangál, vagy egyik szobából száguld a másikba és vissza.

Aki szereti a macskákat, gyakran gondol arra, milyen jó lenne, ha idősebb macskája mellé egy pici cica is kerülne a családba, amelyik ha felnő, klassz játszótársa lehet a másiknak. De vajon ezt a család elkényeztetett, egy szem macskája is így gondolja?

Esélyesen nincs macska, amelyik ne szeretne a konyhapulton ücsörögni, nézelődni, lesni pár finom falatra. Ez fokozottan érvényes, ha a gazdi éppen halat vagy májat készít a családnak.

Nem kétséges, hogy az emberekhez hasonolóan a macskák is érzékelnek félelmet, örömet, éhséget, szorongást, frusztrációt és sok más érzelmet is, melyek mind-mind befolyással vannak viselkedésükre.