Gyerekek esetében az az általános vélekedés, hogy életük első három éve a legmeghatározóbb személyiségfejlődésük és ezáltal felnőtt életük szempontjából. Ugyanez igaz a cicák életében is, csak ott nem három év, hanem az első három hónap jelentős.
Ez a szocializációs időszak határozza meg, hogy később egy kedves, simogatható, boldog macskánk lesz-e, akivel akár nyugodtan utazni is lehet, aki barátságos a vendégekkel, vagy pedig egy boldogtalan cica él velünk, aki fél az emberektől, ideges, stresszes és minden helyzetben védekező magatartást tanusít.
Persze a macskák, akárcsak az emberek, egész életükön át tanulnak, így bizonyos mértékig lehet kompenzálni a hiányos fiatalkori szocializációt. Az is esélyes, hogy a későbbi szisztematikus szocializációs programra jól reagál a macska. Ám azt feltétlenül tudni kell, hogy ez esetben sokkal több időre és türelemre van szükség, mintha ez a folyamat már apró kölyökkorban lezajlik.
- Az érzékeny kor, azaz 2 és 7 hetes kor között
Kutatások igazolták, hogy ebben az életkorban a fonom simogatás, játék, beszéd a cicához hozzájárul ahhoz, hogy a macska kötődjön az emberekhez. Napi 40 perc időráfordítás már sokkal ragaszkodóbbá teszi a cicát, mint negyedórás foglalkozás. Azok a kismacskák, melyeket gyakran vesznek kézbe, magabiztosabbak és barátságosabbak, félelem nélkül közelítenek akár különös játékokhoz és az emberekhez is.
Ebben az életkorban a kismacskák nagyon sokat tanulnak anyjuktól és testvéreiktől, mégpedig megfigyelés által. Így tanulják meg anyjuktól az alom használatát, testvéreikkel való játék során az egymáshoz való viszonyulás szabályait, hiszen az anyamacska mindig közbelép, ha agresszióba csapna a játék. Azok a kiscicák, melyeket túl korán elválasztottak anyjuktól és testvéreiktől, hajlamosak durván játszani az emberekkel is, hiszen nem tanulták meg, meddig tart a játékos harapás vag karmolás, és honnantól fájdalmas az. Éppen ezért hátrányos helyben vannak akkor is, ha később saját fajtársaikkal kerülnek szembe. Tehát a lényeg: legalább nyolc hetes korukig nem szabad elválasztani a kismacskákat anyjuktól és alomtestvéreiktől.
- A világ felfedzése 8 és 12 hetes kor között
Amint a kiscicát elválasztjuk, már készen áll arra, hogy kötődjön gazdájához, aki átveszi az anyamacska szerepét.Ő gondoskodik az ételről, a vízről, a meleg ágyról, és nem mellékesen az érzelmi biztonságról is. Ahhoz, hogy a kiscica érzelmi és mentális fejlődése biztosított legyen, fel kell fedeznie a világot, de ehhez felügyeletre és védelemre van szüksége, mégpedig a gazdától.
Ha a kismacska nem tudja felfedezni a világot, akkor folyamatos félelemben fog élni, hiszen ismeretlen dolgok veszik körül. Felnőttként ideges, stresszes lesz minden új helyzetben és környezetben. Éppen ezért ebben a fejlődés szempontjából különösen fontos korban lényeges, hogy a kiscicát nagyon sok pozitív tapasztalás érje. Kerülni kell, hogy bizonytalan legyen, féljen, de még inkább kerülni kell a fegyelmezést, azaz minden, számára kellemetlen élményt.
Ebben az életkorban meg megismertetni a cicahordozó, vagy akár a hám és póráz használatával, hogy biztonságosan tudjanak közlekedni vagy akár utazni is. Tegye lehetővé, hogy megismerkedhessen más emberekkel és barátságos állatokkal is. Itt az ideje hozzászoktatni a kozmetikázáshoz, a mancsok, szemek, fülek és fogak rendszeres vizsgálatához, mégpedig rövid, kedves és pozitív szoktatási alkalmak során át. Így nem jelent majd gondot sem az állatorvosi látogatás és vizsgálat, sem a karomvágás vagy a bunda kifésülése.
- Játék az egész világ!
A macska önbizalmának erősítésére, extrovertálttá válására kifejezetten jó mód, ha naponta többször játszik vele, alkalmanként legalább 10-15 percet. Miközben a gazdi egy bot segítségével húzogatja a macska előtt a színes tolldarabot, a cica aktívan edzi izmait, fejleszti ragadozó ösztöneit. A játék során az állat megtnaulja, hogy agresszióját sosem a gazda, hanem a zsákmányt imitáló játékszer iránt kell kimutatnia. Tehát sosem szabad megengedni, hogy a gazdi kezébe, lábába karmoljon vagy harapjon a játék során, mert ez felnőtt korára akár veszélyes, igencsak fájdalmas viselkedéssé is válhat.
Célszerű nagyjából egy vagy két tucatnyi, biztonságos játékszert beszerezni. Ha nem macskajátákot választ, mégpedig szakértői segítséggel, gondolkodjon úgy, hogy ami nem biztonságos egy csecsemő számára, az a kiscicának sem lesz az. Ne adja oda egyszerre az összes játékot, elég keettő-három alkalmaként, majd időszakosan cserélgesse őket, így sosem tudja megunni azokat a macska. Egyébként a legjobb cicajátékok teljes mértékben házi készítésűek. Elég egy üres vécépapír vagy papírtörlő guriga, üres ásványvizes flakon, öreg zokni összegyűrve, esetleg macskamentával megtöltve.
Jó ötlet lehet két cicát venni vagy örökbe fogadni, így egymásnak játszótársai lehetnek. Ez nem jelenti azt, hogy valamelyik cica kevésbé fog ragaszkodni a gazdához, de azt igen, hogy energiáit leköti a másik állattal való játék során.Emellett egy játszótárs eltereli a figyelmét, nem fog unatkozni otthon, és nem bontja le unalmában a lakást.
- A nevelés könnyű és kifizetődő
Amint a cica tud járni, azt is képes megtanulni, hogy hívásra a gazdihoz menjen. Elég csak megmutatni neki egy nagyon finom falatkát, és nevén szólítva hívni. Amint mozdul a megfelelő irányba, azonnal jutalmazni kell a falattal, és megdicsérni.
Ha szeretné rávenni, hogy használja a macskabútort és a kaparófát rajta, egyszerűen tegyen egy kis tálka finomságot a tetejére. Gyorsan meg fogja tanulni, hogy ha felmászik, az számára finom jutalommal jár. De azt is megtaníthatja neki, hogy felugorjon oda, ahová a gazdi az ujjával mutat, legyen az a térde, a karosszék vagy a macskabútor teteje. Hívja magához, majd mondja ki a kiválasztott szót, például „ugorj”, és közben mutassa az ujjai között tartott jutalomfalatot. Ha sikerül a feladat, azonnal jutalmazza a falattal.
Sose felejtse el a tanulás során, hogy a legfontosabb, amit a cicának adhat, egyetlen fillérbe sem kerül. Ez pedig nem más, mint a törődés és a szeretet.
