A lock-down időszaka igazi kihívást jelentett sok család számára, mégis sokan döntöttek úgy, hogy a gyerekek mellé valamilyen kisállattal is bővüljön a család. Másutt a gyerekek és állatok korábban szokatlan 24 órás együttléte jelentett plusz feladatokat. Bizony, az állandó összezártság feszültséget is hozott magával, a szünet nélküli interakció elég stresszes volt az állatok számára.
De hogyan lehet megoldani, hogy gyerek és kutya, gyerek és macska békében, nyugodtan éljenek együtt, még akkor is, ha néha huzamosabb időn át kell napi 24 órában összezárva lenniük? Ez akár a közelgő őszi szünet alatt is fotnos lehet sok család számára!
A felügyelet
A felügyelet a legfontosabb szabály, ha bármilyen kisállat és gyermekek kapcsolatáról van szó. Különösen ott fontos ez, ahol csecsemő vagy totyogó baba él. Elengedhetetlen, hogy a szülő minden, az állat és a gyermek közötti interakciót figyelemmel kísérjen. Ez nemcsak a konfliktusok megelőzésében segít, hanem megkönnyíti a rossz viselkedés azonnali korrigálását is, úgy a gyermek, mint az állat esetében. Természetesen képtelenség napi huszonnégy órában, folyamatosan figyelemmel kísérni mindannyiukat, így célszerű lehet akár bébikaput felszerelni, akár a kutyát mobilkennelhez, dobozhoz szoktatni, és ezzel elszeparálni őket, ha a szülő nem tud mellettük lenni.
A példamutatás
A példamutatás az egyik legjobb tanítási mód, azaz a gyermek úgy tanulja meg legkönnyebben az állatokkal való bánásmódot, ha ennek megfelelő módját látja a szüleitől.
Mindig hagyni kell, hogy a gyermek az életkorának megfelelő módon részt vehessen az állatok gondozásában, természetesen szülői felügyelet mellett.
A séta során, az etetésnél, a kozmetikázásban a gyerek is kapjon szerepet, legyen apró, korának megfelelő feladata. Ezek a tapasztalatok megtanítják neki, hogyan viselkedjen tiszteletteljesen az állatokkal, és hogyan alakítson ki szeretetteljes kapcsolatot velük.
A szülő feladata, hogy a felelős és szeretetteli állattartást megtanítsa a gyermeknek. Soha nem láthat olyat a gyermek, hogy akár a macskát, akár a kutyát fizikailag bünteti a felnőtt. Ez nem csak kegyetlen dolog az állattal szemben, de rossz példát is mutat. Még ha a játék során véletlenül apróbb sérülést okoz is a gyereknek az állat, akkor sem szabad a fizikai büntetés eszközéhez fordulni, sokkal inkább más, hatékony módszereket kell keresni a viselkedés korrigálására.
A határok
Ahogy a gyermekek, úgy a kisállatok nevelésének is fontos része a határok és korlátok felállítása.
Elsődleges fontosságú, hogy minden állatnak legyen egy saját, nyugodt és biztonságos helye. Ez a cicák esetében egyszerűbb, hiszen ők fel tudnak mászni a bútorok tetejére, vagy elbújnak bútorok alá, ám a kutyák számára ez nem megoldás. Nekik egy zártabb, nyugodt helyen elhelyezett ágy, vagy a mobilkennelhez, dobozhoz szoktatás lehet jó megoldás. Fontos, hogy a gyerek megtanulja ennek a helynek a tiszteletben tartását. A legtöbb állat nem igazán szereti, ha ezen a helyen, pihenés közben zavarja őket a gyermek, sőt, némelyek akár agresszívvé is válhatnak ilyenkor, akármilyen békések és toleránsak egyébként. Ha még nagyon kicsi a csemete, lehet, hogy érdemes az állat pihenőhelyét olyan helyiségbe tenni, ahová a kicsi nem jut be.
Minden gyerek nagyon boldog, ha új kisállat kerül a családba, de meg kell tanulniuk, hogy bizonyos játékformák nem megengedhetőek. Nem szabad az állatra rámászni, fölébe kerekedni, mert ezt a legtöbb kutya a dominancia jeleként értékeli, és gyorsan frusztrálttá, agresszívvé válhat. Hasonló a helyzet a cicákkal is, de esetükben még a méret- és súlybeli különbség akár sérüléseket is okozhat.
A gyereknek is tudnia kell a szabályokat, és be is kell tartatnia azokat az állattal. Tehát ha a kutya vagy a cica nem mehet fel az ágyra, akkor bizony, a gyerek is figyelmeztesse a megtanult parancsszóval. Ezzel a csemete nem csak azt tanulja meg, hogy az állattal tisztelettel kell bánni, de azt is, hogy kinek hol van a helye a családi rangsorban. Az állat is tanul, megtanulja azt, hogy nem vonatkoznak más szabályok rá akkor, ha a felnőttekkel van, mint amikor a gyerekekkel.
A figyelmeztető jelek
Egyetlen állat sem támad figyelmeztetés nélkül. Testbeszédük és viselkedésük mindig jelzi, ha elértek tűrőképességük határára. Tehát a szülőnek ismernie kell kedvence viselkedését, értelmeznie testbeszédét és pontosan tudnia korlátait. Azonnal fel kell ismernie azokat a jeleket, melyek az állat tűrőképességének határát jelzik, ehhez pedig ismerni az adott fajta jellegzetes viselkedését. Ez természetesen eltérő a macskáknál és a kutyáknál, de fajtánként és egyedenként is más lehet.
Türelem és kitartás
A viselkedési szakértők nem véletlenül emlegetnek folyton két kulcsszót, a türelemet és a kitartást. Az állatok és a gyermekek tanítása arra, hogyan éljenek együtt békében és nyugalomban, hosszú tanulási és tanítási folyamat, ez pedig mindig együtt jár némi próbálkozással és persze hibákkal. Idővel (és türelemmel és kitartással) a kisállatok és a gyermek nem csak megtanulnak együtt élni, hanem megtanulják szeretni és tisztelni is egymást.
Ajánlott cikkek
