Minden gazdi arról álmodik, hogy a pici cica felnőve imádnivaló, magabiztos, emberbarát macska lesz majd. Olyan állat, amely nem csak családtagjaihoz ragaszkodik, de minden látogatónak örül és egészen jól tolerálja a gyerekek nyüstölését is.
De hogyan lehet elérni, hogy valóban ilyen macskánk legyen? Nos, véletlenül nehezen, de megfelelő választással és helyes bánásmóddal, célirányos neveléssel már igen.
A legfontosabb a választás, hiszen a macskafajták nem csak küllemükben, de karakterükben is eltérőek. A genetikai örökség nagy szerepet játszik a temperamentum és a viselkedés tekintetében is, és bizony egyes fajták érzékenyebbek, visszahúzódóbbak, míg mások élénkebbek és társaságkedvelőbbek.
Tehát mielőtt hazavinne egy bájos, aranyos kiscicát, érdeklődjön az adott fajta jellegzetességeiről.
A tenyésztő
Ideális esetben a tenyésztőnél a kismacska családi környezetben nevelkedik, ahol lehetősége van sok időt eltölteni a családtagok között, megtapasztalni azok mindennapi tevékenységeit, jövés-menését, beszélgetését, a televízió vagy a rádió zaját, stb. Ezek a tapasztalatok különösen fontosak a korai szocializáció szempontjából. Amennyiben a tenyésztő nem családi környezetben, hanem elszigetelt helyiségekben és módon (kennelek, pincék, garázsok, istállók, stb.) neveli a kicsiket, az mindenképp hátrányt jelent a szocializáció tekintetében.
Az új otthon
Még ha genetikailag minden rendben is van, a tenyésztő is ideális módon nevelte a kiscicát, akkor is nagyon sok múlik azon, hogy milyen környezetet biztosít az új gazda a kicsi fejlődéséhez.
Ideálisan 8-9 hetes korra a fejlődés legérzékenyebb szakasza lezárul, és a kicsi állat készen áll új otthonára és családjára. Ám még ezután is nagyon gyorsan tanul, és szüksége van nem csak gondozásra, dédelgetésre, de szocializációra is. Ha a kicsi a tenyésztőnél nem igazán optimális körülmények között fejlődött, még fontosabb, hogy új környezetében a lehető legnagyobb odafigyelést és törődést kapja, valamint hogy az esetleges lelki sérüléseket kezeljék, a hiányosságokat pótolják.
Az, hogy egy kismacska az idegenekkel barátságos, nem a véletlen műve, ezen bizony dolgozni kell: a macskának meg kell tanulnia az idegenekkel szembeni bizalmat.
Ehhez az első lépés, hogy megóvja a kicsit a rosszindulatú emberektől és a rakoncátlan gyerekektől is, nehogy azt tanulja meg, hogy bizonyos emberek veszélyt jelentenek a számára és kerülni, esetleg megtámadni kell őket. Ha a cica vagy kedves, barátságos, vagy semleges emberekkel találkozik, tehát csak ilyenek érkeznek vendégségbe, akkor megtanulja kedvelni őket.
Azonban nem elég csak megvédeni a kicsi állatot a negatív tapasztalatoktól, de biztosítani kell a számára a pozitív tapasztalást is. Azt kell tapasztalnia, hogy az idegenek, akik a lakásba érkeznek, jóindulatúak és ajándékot is hoznak. Lehet akár úgynevezett „cica-partyt” is szervezni, ahol a vendégségbe érkező macskakedvelő barátok finom falatokat kínálnak a kis állatnak és játszanak a cicával. Természetesen a kedves, gyengéd bánásmód, a simogatás, a jutalomfalat és a játék a fontos ilyenkor. A kismacska életének első 3-4 hónapjában az ilyen vendégségek kifejezetten pozitív hatásúak.
A szoktatás, tanítás hetei alatt fokozatosan lehet újabb és újabb tapasztalatokkal bővíteni a repertoárt. A kismacskának meg kell ismernie lehetőleg több, különféle testfelépítésű, karakterű, hangmélységű embert. Hívjon meg magas, alacsony, vékony, testes, mély és magas hangon beszélő barátokat, persze ne egyszerre. A legfontosabb, hogy mindegyikük legyen kedves a cicával, játsszon vele, simogassa és kínálja finom falatokkal. Mire a kis állat eléri a 14-16 hetes kort, az idegenekkel való érintkezés már élete elfogadott része lesz, megtanulja, hogy az emberektől nem kell félni, és a velük való érintkezés valamilyen módon kifizetődő a számára, hiszen vagy simogatást vagy finom falatot kap.
Hasonló módon lehet összeismertetni más macskákkal is, természetesen kizárólag egészséges és beoltott, jó karakterű, barátságos macskákkal.
Vannak, akik azt tanácsolják, hogy ha a macska ideges a gyerekek közelében, vigye el a gyerekbuliba, vagy ha nem szereti az embereket, vigye el a zsúfolt helyre, ahol akár egy délután alatt több száz emberrel találkozik. Ám ez egyáltalán nem működő megoldás, sőt, az ilyen sokkszerű élmény jóval több kárt okoz, hiszen a macska megtanul félni a gyerekektől, az emberektől, ugyanis a hirtelen megtapasztalt tömeg vagy zsivaly stresszt vált ki belőle.
Az, hogy a cica mennyire lesz barátságos, nem kizárólag adottság vagy nevevelés kérdése, ugyanis kell hozzá mind a kettő együtt. Ezért fontos egyrészt a genetikailag is megfelelő fajta és egyed, valamint az ideális tenyésztő kiválasztása és emellett a megfelelő nevelés és szocializáció is. Amennyiben mindegyik tényező közelít az ideálishoz, akkor biztos, hogy a kismacskából kedves, barátságos felnőtt macska lesz. Ebben az esetben el tudja érni, hogy a vendégek érkeztével a cica örömmel üdvözölje az embereket, ahelyett, hogy elbújna, vagy – ami még rosszabb – megtámadná őket.
Akkor is van esély, ha a cica korai szocializációja nem volt a legideálisabb, hiszen a megfelelő – fent említett - módszerekkel elérhető, hogy barátságossá váljon, igaz, ez esetben erre több időt kell szánni és több türelemre van szükség. Idősebb, antiszociális, esetleg menhelyről befogadott, rossz élményekkel és tapasztalatokkal terhelt macska viselkedése is mgváltoztatható bizonyos mértékig, persze ehhez még sokkal több türelem, kitartás és megfelelő módszerek szükségesek, és nem árt a gyakorlott kéz sem.
