A cica életének első 12 hete tartós hatással van arra, később hogyan viszonyul környezetéhez. A pici macska életének ez a szakasza az ideális időszak arra, hogy szocializálódjon. A szocializáció az a folyamat, melynek során a kicsik megtanulják, hogy kapcsolatot alakítsanak ki környezetük más egyedeivel, legyen az ember, macska vagy más állat, valamint a különféle környezeti helyzetekkel.
Ha a kismacskákat ebben a kritikus életkorban nem, vagy nem megfelelően szocializálják, félősek vagy agresszívek lehetnek adott helyzetekben, de emberekkel és más állatokkal szemben.
Az anya hatása
A cicák egyik legfontosabb tanulási módja a megfigyelés. Apró korukban nagyon sokat tanulnak az anyjuk megfigyelése által. Körülbelül 4 hetes korukban megtanulják az anyjuktól, hogyan használják az alomtálat, de az anyamacska a vadászatra is tanítja kicsinyeit úgy, hogy 5 hetes koruk körül zsákmányt visz nekik. Az ételpreferenciát is az anya befolyásolja.
Sajnos néha az emberek túl korán választják el a kismacskát az anyától, ez pedig hiba, mivel a cicák fontos szocializációs készségeket sajátítanak el testvéreiktől és anyjuktól egyaránt. Éppen ezért ideálisan a kölyökmacskának élete első 12 hetében az anyjával és alomtársaival kell maradnia.
Az alomban ugyanis a határokat és korlátokat is megtanulják az anyjuktól. Ha túlzottan stimuláltak – például túl durván játszanak a testvéreikkel vagy az anyamacskával –, akkor ők különféle viselkedési formákkal tudatják nemtetszésüket, például sírnak, sziszegnek, az anya kicsi fejére koppint, vagy egyszerűen odébb tolja. Ezáltal a kölyök megtanulja, hogy ha egy bizonyos módon viselkedik, annak következményei vannak.
Mit tanít a játék?
A cicák az alomtársaikkal való játékon keresztül is tanulják határokat. Ha túl durvává válnak a játék során, a testvérek jelzik feléjük nemtetszésüket, és egy időre abbahagyják az interakciót. Nem tart sokáig, amíg a pici cica megtanulja, hogy ne harapjon túl erősen, és ne játsszon túl durván. Mivel a nemtetszést jelzik egymás felé, megtanulnak kisebb intenzitással és kevésbé durván játszani. Az alomtársakkal való játék a kismacskák koordinációját, izmaikat is fejleszti, segíti őket az érési folyamatban és az egymással való interakcióban. Mindez létfontosságú képesség a macskák számára.
Mit tanulnak az emberektől?
Amikor egy cica még picike, jó, ha minél előbb megszokja az emberi érintést, az emberek illatát, lépéseik rezgését, a hangokat, a nyüzsgést. Ezért célszerű, ha a tenyésztők a kicsi cicákat otthon nevelik, a lakásban, nem pedig ketrecben. Jó, ha lehetőleg minél több emberrel érintkeznek.
Persze ez nem azt jelenti, hogy boldog-boldogtalan fogdossa a kis állatokat, hanem azt, hogy az emberek soha nem erőltetik rá magukat a macskákra, hanem figyelnek jelzéseikre, és hagyják, hadd döntsenek maguk arról, hogy továbblépnek-e vagy visszavonulnak. Lényeges, hogy olyan helyzeteket állítsunk fel, amelyben a kicsik biztonságban érzik magukat, és szeretnének barátkozni, ismerkedni, eleget tenni természetes kíváncsiságuknak.
Körülbelül 3-4 hetes korukban érdemes elkezdeni az ismerekedést. Guggoljon le, vagy üljön a földre és nyújtsa mutatóujját a kismacska felé. Ő, ha biztonságban érzi magát, odamegy és megérinti az ujjat, majd fejét elfordítva kissé odadörgölőzik. Ennek oka, hogy az arcon található illatmirigyek feromonjával kvázi megjelöli az embert, mint barátságos lényt.
Ha ez a lépés megvolt, az siker, hiszen a kicsi jó eséllyel hagyja, sőt, várja, hogy megsimogassa a fején, állán. Ha a testét is az emberi kézhez dörgöli, akkor az oldalát is meg lehet simogatni.
A lényeg, hogy hagyni kell a cicát dönteni, mert ez biztonságérzetet ad a neki az emberi társaságban, és ez a bizonságérzet megmarad felnőtt korára is.
Szintén ekkor, azaz 3-4 hetes korban már a játék is használható a cica szocializálására. Érdemes minden nap játszani vele egy kicsit olyan interaktív játékokkal, amelyek szimulálják a vadászatot, segítenek fejleszteni zsákmányfogó készségeit. Engedje, hogy elkapja a játékot, és minden esetben jutalmazza valamilyen finomsággal., ezzel szemben soha ne hagyja, hogy a játsszon a kezével vagy lábával. Míg egy játékszer esetében nem gond a harapás, a karmolás, az emberi testrészek esetében ez igen fájdalmas.
Ha nem túl szociális
Sajnos, nem minden kiscica számára adatik meg a lehetőség, hogy a kritikus 12 hetet az anyjával és az alomtársaival töltve szocializálódjon. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek a macskák már nem szocializálhatók, hiszen még felnőtt korban is van erre mód, pusztán csak több időt vesz igénybe a folyamat, és több türelmet igényel.
Amennyiben a kismacska nem tanult meg bizonyos szociális készségeket vagy határokat, amikor túl keményen játszott, akkor bizony a gazdinak kell leállítania az interakciót. Egyszerűen forduljon meg és menjen ki a szobából pár másodpercre, ha azt tapasztalja, túl durván akar játszani a kis állat. Így gyorsan megtanulja, hogy ha túlzottan erőszakosan vagy durván játszik, akkor játszótársa elmegy.
Soha nem szabad sem megszidni, sem pedig megütni a kissé erőszakosabban vagy durvábban játszó állatot.
Abban az esetben, ha a macska sosem szocializálódott az emberekkel, vagy nem megfelelően, esetleg kellemetlen élmények érték, megeshet, hogy elbújik. Lehet hallani olyan cicákról, melyek családba kerülés után akár egy évig is a kanapé alatt éltek, és csak éjjel osontak ki onnan enni és üríteni, amikor a család aludt.
Nos, ilyen esetben érdemes leülni a földre, valahol a rejtekhely közelében, de nem közeledni a macskához. Várni kell, hogy ösztönös kíváncsiságától vezérelve kicsit kidugja a fejét, és akkor azonnal dobni egy finom falatot. Minden alkalommal, amikor a közeledés akár legapróbb jelét is mutatja a cica, a finomságot adni kell. Lehet, hogy hosszú ideig tart, hogy előbújjon rejtekhelyéről - sőt, minél idősebb a macska, annál tovább húzódhat ez a folyamat -, hogy biztonságban érezze magát, de megugorható a feladat. Pusztán sok-sok türelem és tolerancia kell hozzá.
Nem szabad elvárni, hogy minden macska azonnal ölbe bújó, doromboló kiskedvenc legyen. Az embereknek kell változtatniuk a gondolkodásukon, hiszen a cicák akár bátrak vagy félősek, elindultak már a szocializáció útján, ráadásul nagyon okos és érzékeny kis lények. Amikor az emberek képesek kissé változtatni saját hozzáállásukon és elvárásaikon, a szocializációs folyamat sokkal könnyebbé válik, sőt, úgy tűnik, gyorsabban is halad előre.
Ennek egyszerűen az az oka, hogy macskák nagyon érzékenyek és reagálnak az emberi stresszre is.
Ha azonban hagyjuk őket, és inkább választási lehetőséget adunk nekik, sokkal inkább segítjük azt, hogy biztonságban érezhessék magukat. Amint eljutnak odáig, hogy a macska a gazdi mellett, vagy annak ölében ül és dorombol, miközben hunyorogva lesi, akkor megnyugodhat, kiérdemelte a bizalmat, és kialakult a kötelék állat és ember között.
