Sokszor morális vita tárgya, hogy vajon jó-e a kutyának, ha olyannak neveljük, amilyennek mi szeretnénk látni és tudni őket, és nem lenne-e jobb a számukra, ha hagynánk, hadd maradjanak egyszerűen kutyák.
Nos, ahhoz, hogy erre választ kapjunk, egyrészt érdemes átgondolni, mit jelent számunkra a kutya nevelése, másrészt mit jelent ez a kutya számára.
A mi célunk, hogy olyan kutyával éljünk együtt, amelyik sem minket, sem a környezetünket nem zavar és nem jelent veszélyt.
Szeretnénk elkerülni, hogy kínos feltűnést keltsünk, ha közösségbe megyünk, hogy problémamentes társunk és kísérőnk legyen a hétköznapok során. Ezeken a témakörökön belül persze temérdek olyan apróság van, amit szeretnénk, ha tudna a kutya, vagy amit nem szeretnénk, ha tenne.,
Velünk ellentétben a kutya vágyai sokkal egyszerűbbek e téren. Neki az a legfontosabb, hogy saját szűk közösségén – falkáján – belül teljes értékű tag lehessen. Szeretne eleget futni, játszani, és szeretné, ha szellemi szempontból is elegendő foglalkozást kapna.
Ahhoz tehát, hogy együttélésünk a kutyával zökkenőmentes legyen, és lehetőleg minél teljesebb és boldogabb, ki kell dolgoznunk az együttélés stratégiáját, és érthetően, határozottan összefoglaljuk, pontosan mit is várunk a kutyától. Mindezt persze úgy, hogy ő is megtalálhassa a maga „számítását”.
Egy biztos: ha valaki jó gazdaként integrálni akarja kedvencét a családba, és tágabb közösségbe, de a társadalomba is, ugyanakkor a kutya egyedi igényeire, fajtájára jellemző tulajdonságaira figyelve szeretné foglalkoztatni is, annak bizony pár dologra meg kell tanítania a kutyát. Bizony, mindegyiket, mérettől és funkciótól függetlenül.
Ha egy kutyát nem irányítunk, pusztán hagyjuk, hogy azt csináljon, amit csak akar, akkor előbb vagy utóbb problémák adódnak.
Az, hogy a családon, otthonon belül ezek felett szemet hunyunk, egy dolog, bár felelősek vagyunk saját és családtagjaink testi és lelki épségéért is. Ám ha nem tudjuk kontroll alatt tartani a kutyánkat, a társadalom többi tagjával is súrlódások, konfliktusok lesznek, rosszabb esetben akár perek, büntetőeljárások sokaságával szembesülhetünk. Tudni kell, hogy a kutya, mint falkában élő állat, döntéseit a csoport figyelembe vételével hozza meg. Ha magának kell minden egyes döntést meghoznia, akkor nincs meg benne az az érzés, hogy a csoporthoz tartozna. A kutya ösztönei! szerint a döntéseket a falkavezér hozza meg, és ez a csoport minden tagjára vonatkozik. Ha neki kell meghoznia a döntést, akkor értelemszerűen ő magát tekinti falkavezérnek. Ilyen aspektusból vizsgálva tehát a kutya is rosszul járhat, ha nevelés híján szerepzavarba kényszerül, hiszen a konfliktusokból adódóan előbb vagy utóbb, de kikerül a falkából, és menhelyen végzi, rosszabb esetben elaltatják.
Tehát a falkavezér szerepét a gazdának kell betöltenie, ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha tisztázza a kutyával, milyen szerepet vár el tőle.
Sokan bele sem gondolnak, hogy miért látni annyi, a gazdáját a séta során látványosan irányító kutyát. Pedig a válasz egyszerű. Ennek a kutyának a szociális szerepe a családban nem megfelelő. Sétáltani, de nevelni, irányítani is olyan kutyát lehet, amelyik az emberhez képest alárendelt szerepű.
A mai világban az emberek szeretik hangoztatni, hogy a kutya családtag, velük egyenrangú, sőt, sok helyen lassan előjogokat követelnek a kutyának. Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy ezt általában olyan emberek mondják, akik csak hagyják, hogy a kutya azt csináljon, amit akar, nem nevelik, nem tanítják, aztán persze csodálkoznak, hogy a postás többé nem viszi ki a leveleket az első vagy a sokadik harapás után.
A jó és felelős gazda az, aki minden esetben és helyzetben pontosan tudja, hogy a kutya csak akkor veszi őt komolyan, ha időnként a gazda falkavezéri szerepének megfelelően viselkedik.
Ez egyébként egyszerű: néha, sőt, gyakran, de vissza kell utasítani a kutyát. Ugyanis a gazda az, aki meghatározza, hogy mikor és mit kap enni a kutya, mikor mennek sétálni, mikor és mennyi időt töltenek tanulással, kiképzéssel, de játékkal is. A jó gazda vezérszemélyiség, azaz falkavezér, aki mindig önállóan és nyugodtan lép fel, magabiztosan cselekszik, a kritikus helyzeteket képes tompítani, nem agresszív, és ami nagyon lényeges még: a létfontosságú dolgok biztosításáról gondoskodik.
Igaz és érvényes ez minden méretű és funkciójú kutya esetében, a csivavától a cane corsoig, a yorkietól a német juhászig. Az a gazda, aki mindennel ellátja a kutyáját, akinek kedvence mindent megkaphat, nem felel meg a fenti kritériumoknak. Természetesen ez nem az egészséges és biztonságos élethez szükséges fizikai és mentális igények kielégítéséről szól, hanem arról, hogy a gazda a kutya minden nyüsszentésére ugrik, és azonnal kiszolgálja kedvencét, még akkor is, ha pontosan tudja, hogy akár egészsége, akár mentális állapota rovására teszi ezt.
Lehet, hogy ő úgy értelmezi, szuper gazdi, hiszen mindent megad a kutyának, amit az csak kigondol, de valójában nem elkényezteti a kutyát, hanem problémássá teszi saját életét. Ugyanis a kutya nem kényeztetésnek értelmezi mindezt, nem azt látja, hogy neki milyen szuper gazdája van, hiszen mindent megad neki. Ez a kutya saját magát fogja nagyra értékelni, hiszen ő minden kiváltsághoz és előnyhöz, klassz dologhoz hozzájut. Ezzel párhuzamosan erősödik meggyőződése, hogy a falkában a rangsorban ő egyre feljebb kerül, mígnem eljut odáig, hogy az ember igazodik hozzá, és ő lesz a valódi falkavezér. Pusztán azért, mert az ember hajlamos saját magát feljebbvalónak tekinteni, ez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kutya is így gondolja.
Ahhoz persze, hogy elkerülhetők legyen a különféle kommunikációs féleértések, amelyek a szociális biztonságérzetet rombolják a kutyában, ismerni kell a kutya testbeszédét.
Ezek ismeretével elkerülhetők a rangsor miatti összeütközések.
Nem árt azt is tudni, hogy egy falkában hogyan, milyen módon oszlanak meg a jogok és kötelezettségek, valamint emlékezni arra, hogy jogok akkor járnak, ha a kötelezettségeket teljesítjük. A falkában a falkavezér soha nem leckézteti és bünteti folyamatosan a rangsorban alatta levőket. A jó gazda szintén nem ezt teszi, hanem igazi falkavezérként inkább arra fordít figyelmet, hogy milyen akadályokkal szembesül, a rangsorban alatta állók pedig igazodnak hozzá. Nekik az a feladatuk, hogy az utasításokra figyeljenek, azok közül egyet se hagyjanak figyelmen kívül, mert különben megszakad a kapcsolat.
Nem mellékes a nevelés szempontjából, hogy azt a kutyát, amelyik elismeri a gazdáját, amelyik elfogadja helyét a rangsorban, sokkal könnyebb motiválni. Munkára fel!
