Ez bizony előfordulhat a tanítás során bármikor. Az eb nem figyel, nem motiválható, nem tud koncentrálni. Ilyenkor rá kell vennünk az együttműködésre. Ez egyébként általában a kutyák kamaszkorában szokott leggyakrabban bekövetkezni, vagy olyankor, ha az eb elszemtelenedik. Egyszóval olyankor, ha a felborult vagy sérült szociális rendszer miatt azt képzeli, hogy minden körülötte forog. Minden esetben új alapokra kell helyezni a kapcsolatot, majd a tanítást is.
Ahhoz, hogy az elszemtelenedett kutya visszatérhessen a realitások talajára, bizony képletesen ki kell húznunk a lába alól a talajt.
Csak így fogja megérteni, hogy mit veszíthet, ha nem tér észhez gyorsan. Higgye el, ez csak drasztikusnak hangzik, de egyáltalán nem az, sőt, a kutya szempontjából nagyon fontos, biztonságérzetet adó és fokozó lépés. A probléma általában a gazdákkal szokott lenni, akik kellő önfegyelem, önuralom és előrelátás híján kegyetlenkedésnek bélyegzik ezt a lépést, ami valójában a kutya számára egyáltalán nem az, sokkal inkább akár életmentő lépés. A természet törvényei alapján a falkában a falkavezér számára soha nem okoz problémát, hogy egy, a rangsorban alatta álló állatot semmibe vegyen. Ennek az állatnak két lehetősége van: vagy észhez tér, vagy kitaszítják a falkából. Ugyanez vár a családban élő kutyára is, hiszen a legtöbb viselkedési problémás kutya előbb vagy utóbb menhelyen végzi, vagy az állatorvos kezei között, elaltatásra várva.
Az első lépés, hogy egyszerűen hagyja figyelmen kívül a kutyát.
Ez azt jelenti, hogy nem szabad hozzáérni, ránézni, nem szabad vele játszani, gyakorolni. Sőt, érdemes elvenni tőle a játékait, a számára fontos dolgokat. Etetéskor se figyeljünk rá, csak tegyük le az ételt. Ha súlyos a helyzet, akár az ételadag harmada is megvonható. A séta során csak akkor szabad elengedni a pórázról, ahol tudjuk, hogy hívás nélkül is visszajön, mivel a visszahívás is tilos ebben a szakaszban.
A figyelemmegvonás ilyen mértékére a kutya első reakciója általában az, hogy még szemtelenebb, még követelőzőbb lesz. Ha ilyenkor elgyengül, egy életre elszúrta. A kitartás azonban meghozza a gyümölcsét, ugyanis miközben nem szentelünk neki figyelmet, a kutya valójában semmiben nem szenved hiányt. Ő pusztán mindenből még többet szeretne, és mi csak ezt nem biztosítjuk. Ő akarja megszabni, hogy miből mennyit és mikor csinálhat, mi pedig ezt nem hagyjuk.
Amint a kutya eljut odáig, hogy feladja a követelőzést, jöhetnek újra a gyakorlatok.
Persze gondoskodnunk kell a megfelelő motivációról is. Növelhetjük az ételadagot is, akár úgy, hogy nem a tálban kínáljuk az ételt, hanem minden egyes falatért bizonyítania kell a kutyának, azaz teljesítenie a feladatot. Ezáltal a korábban megszokott adagját jutalomként kapja meg a kutya.
A kutyának meg kell tanulnia, hogy parancsszó nélkül is figyeljen a gazdájára. Ehhez a következőképpen kell gyakorolni:
- Miközben pórázon halad a kutyával, igyekezzenek olyan helyre, ahol semmi nem zavarhatja meg a figyelmét. Tehát célszerűen ne a futtatóba igyekezzenek, mert itt, ha nincs is kutya, a sok szaginger elvonja a figyelmét.
- Ha elérték a célt, álljon meg. Ne figyeljen a kutyára, kerülje vele a szemkontaktust, ne is szóljon hozzá és ne érintse meg.
- Addig álljon mozdulatlanul, amíg a kutya önre nem néz. Abban a pillanatban azonban rögtön jutalmazza finomsággal vagy egy röpke játékkal – szóval bármivel, ami számára értékes jutalom. Amennyiben klikkert használ, akkor kell klikkelni, amikor a kutya önre néz, és utána jutalmazni azonnal.
A séta során nagyjából ötször érdemes elismételni a gyakorlatot, mindig pár lépést haladva az ismétlések között. Célszerű napi háromszor ismételni, azaz minden séta során. Az első sikereket akkor könyvelhetjük el, ha a kutya már megállásunkkor ránk néz. Ilyenkor térhetünk a következő lépésre, azaz kezdhetünk olyan környezetben gyakorolni, ahol már vannak zavaró tényezők, ráadásul egyre hosszabbra engedett pórázon kivitelezve a feladatot.
Érdemes gyakorolni a parancsszóra történő odafigyelést is, mégpedig egy egyszerű paranccsal: „figyel”. Ez nagyon egyszerű feladat. Mondjuk ki a parancsszót, és adjunk egy jutalmat a kutyának. Ismételjük újra és újra, egészen addig, amíg a kutya azonnal reagál a feladatra, azaz a gazdára néz és várja a falatot. Ha ez sikerült, lehet nehezíteni a feladatot, azaz amikor a kutya a parancsszó hatására figyel, nem szabad neki azonnal odaadni a falatot, csak kis idő múltán. A cél, hogy a kutya ezalatt az idő alatt is koncentráljon a gazdára. Ne feledje, a cél az, hogy állandó jutalommal tömködés nélkül is teljesítse, amit elvárunk tőle.
