Az ültetés és a fektetés alap parancs a kutya és a gazda életében. A jól nevelt és megfelelően szocializált kutya számára elengedhetetlen fontosságú, hiszen bármilyen helyzet adódik, e két parancs segítségével rövid idő alatt nyugalmi helyzetbe tudjuk hozni az állatot, és hosszabb időn át szoros ellenőrzés alatt tudjuk tartani.
Az ültetés
A kutya alapneveléséhez tartozik az ültetés parancsa. Hogy mi a haszna, ha ül a kutya? Nos, az ültetés segítségével nyugalmi helyzetbe hozhatjuk, amennyiben a helyzet úgy kívánja meg, vagy olyankor is leültethetjük, ha kiemelten fontos, hogy az eb az ellenőrzésünk alatt legyen.
Az ültetés parancs azt jelenti a kutya számára, hogy „azonnal tedd a feneked a földre, de a mellső lábaid maradjanak nyújtva”.
Az ültetés sokféleképpen gyakorolható, ültethetjük parancsszóra, kézmozdulatra, szemkontaktussal, távolról, mozgásból, stb. Legelőször a legkönnyebben, azaz a parancsszóra ültetés tanítható. Ha ez megy, jöhet a többi gyakorlása.
Először hagyja, hogy a kutya megszaglássza, megnyalogassa a kezében tartott jutalomfalatot. Ha ez megtörtént, a tenyerünkbe zárt finomságot vigyük a kutya feje fölé. Ügyeljünk arra, hogy az orrával meg tudja érinteni a markunkat. Fontos, hogy a kutya ne tévessze szem elől a finomságot, ehhez pedig szélesen előre és fölfelé kell nyújtania a fejét, miközben a feneke a föld fele közelít. Amint a kutya feneke a földre ér, mondja ki azonnal az „ül” parancsot, és adja oda neki a finomságot. Ugyanez a feladat akár egy, a kutya számára értékes, kedves játékkal is kivitelezhető. Ha klikkert használ, akkor kell klikkelni, amikor a feneke a földre ér, és utána átadni a jutalmat.
Ha már jól megy a feladat, lehet nehezíteni, először azzal, hogy elvárjuk a kutyától a hosszabb ideig tartó figyelmet. Ennél a feladatnál már a szemkontaktust kell jutalmazni.
Távolról ültetést célszerű olyan kutyával gyakorolni, amelyik a behívásra már stabilan reagál, vagy használjaa ház kerítésének két oldalát – ez lesz a távolságtartás eszköze. A térbeli távolság miatt a jutalmazás ebben a helyzetben a klikker és a dicsérő szó lehet.
Nem árt gyakorolni a mozgásból ültetést sem. A kutyával sétáljanak zavaró tényezőktől mentes környezetben, persze ehhez kell, hogy a kutya már tudjon láb mellett haladni. Érdemes eleinte lassabban haladni, így amikor kiadja az „ül” parancsot, könnyebb azt az ebnek kiviteleznie. A cél, hogy a kutya leüljön, és ülve is maradjon, miközben a gazda halad tovább.
Az ültetés gyakorlása során könnyű hibákat elkövetni. Hiba az, ha a kutya nem ül le, azaz nem helyezi a fenekét a földre, hanem ugrik a falatért. Ez elkerülhető hiba, ha a kezünket alacsonyabban tartjuk a gyakorlás során. Szintén hiba, ha a testtartásunkat fenyegetésnek érzi a kutya, azaz ha fölé hajolunk. Tehát kisebb kutyánál a gyakorlás kezdeti szakaszában inkább guggoljunk le. Szintén hiba, a kutya ugyan leteszi a fenekét, de a mellső lábai valamelyikét felemeli. Ez nem olyan rossz helyzet, de a jutalmat csak akkor szabad odaadni neki, ha a mellső lábai szabályosan, a földön vannak.
A fektetés
Az ültetés mellett a fektetés, a „fekszik” parancsszó is hasznos, ha a kutyát nyugalmi helyzetbe szeretnénk hozni. Olyan alaptudás, ami a kutya és a gazda számára is hasznos a hétköznapok során. Az ültetés mellett ez is többféleképpen kivitelezhető és tanítható.
A fektetés a kutya számára azt kell, hogy jelentse, hogy mind a hátsó fele, mind a könyöke a földet éri.
Érdemes a fektetést úgy gyakorolni, hogy amint véget ér a gyakorlás, a kutya kapjon egy feloldóparancsot, pl. a „lábhoz” parancsát.
Ha álló helyzetből szeretne fektetni a kutyát, akkor először hagyja, hogy egy, a markában tartott finom falatot nyalogasson, majd zárja a falatot az öklébe. Kezdje el a kezét a föld felé közelíteni, és tartsa öklét a földön, míg a kutya el nem kezdi nyalogatni. Amikor a kutya azért, hogy elérje a falatot, lefekszik a földre, mondja ki a „fekszik” parancsszót, és engedje el a jutalomfalatot. Ne türelmetlenkedjen, ha a kutya nem akar azonnal lefeküdni, ha érdekli a jutalomfalat, előbb vagy utóbb leteszi magát a földre. Ezért semmiképp ne szakítsa félbe a gyakorlatot.
Amennyiben ülő helyzetből szeretné fektetni az ebet, akkor is hasonlóan kell cselekedni, azaz az ülő kutya testéhez közel kell vinni a jutalomfalatot. A kezét tolja minél közelebb az állat testéhez, hogy annak össze kelljen húznia magát, hogy orrával meg tudja érinteni az ételt tartó öklöt. Amint elkezdi hátrafelé helyezni a testsúlyát, már jó úton halad, hogy lefeküdjön. Mikor földet ért, mondja ki a parancsszót és adja oda a jutalomfalatot.
A távolról fektetés az ültetéshez hasonlóan gyakorolható a kerítés két oldalán. A figyelemelterelésnél, vagy mozgásból történő fektetés gyakorlását akkor érdemes elkezdeni, ha ülésből és állásból már stabilan fektethető a kutya.
A fektetés során gyakori hiba, ha a kutya fülé magasodva akaratlanul is megfélemlíthetjük a kutyát. Ez a szemkontaktussal párosulva kifejezetten fenyegető lehet az állat számára. Amennyiben azt látja, hogy az eb hátracsapja a füleit és felemeli egyik mellső mancsát, akkor alkalmazzon hasonló gesztusokat, azaz hajoljon le, és szabad kezét tartsa hátrafelé. Ha a kutya stresszes állapotba kerül, és megnyalja az orrát, akkor fordítsa el a fejét és ne nézzen rá, sőt, ha lehet, inkább guggoljon le a fülé hajolás helyett. Minden esetben figyeljen arra, hogy a jutalmazás csak akkor történjen meg, amikor a kutya már lefeküdt. A szándékot, vagy a lefekvésre irányuló kísérletet nem szabad jutalmazni, csak a helyes kivitelezést.
