Ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni a valóban hatékony tanítást és kiképzést, minden esetben tervet kell készíteni. Persze ez a terv finomodhat, némileg módosulhat az idő során, de az alapok, a lényeges kérdések és elérendő célok nem hiányozhatnak belőle. Ez a legfontosabb, amit meg kell határozni, utána jöhet a hogyan, azaz a gyakorlatok felépítése.
Ennek során számba kell venni, hogy milyen segédeszközökre lesz szükségünk, milyen ismétlési számokkal szeretnénk elérni a célt. Tudományos tanulmányok igazolása szerint azt, hogy egy adott jel nem a szituáció egyéb elemeire, hanem az adott cselekvésre vonatkozik, a kutya 5000 ismétlés után tanulja meg. Tehát gyakorolni kell a feladat mellett minden olyan figyelemelterelő körülményt is, amire valós helyzetekben számíthatunk. Ez az 5000 ugyan soknak tűnhet, de ha belegondol, hogy egy-egy tanulási alkalommal hányszor ismételnek egy feladatot, akkor már nem is lesz annyira sok. És hát, végül is nem számolja egy gazda sem, a lényeg a hatékony tanulás.
Emellett fontos tényező még a gyakorlatok megfelelő adagolása is. Ez pedig nagyon sok tényezőtől függ, többek között a kutya fajtájától, funkciójától, korától.
Sosem szabad egyszerre túl sokat követelni, elvárni az ebtől. A betegségek, a stressz gátolják a tanulást.
Ilyenkor nem a nevelésen van a hangsúly, hanem az ép fizikai és mentális állapot helyreállításán. Tanítani, nevelni, kiképezni csak egészséges kutyát lehet. Ha stresszes a kutya, akkor fordítson időt a stresszoldásra, mégpedig játékkal. Egyébként a tanítás közben is léphet fel stressz, mégpedig nagyon egyszerű okok miatt. A kutyáknál a szomjúság is stresszforrás, tehát ha a tanulás során nincs számára elérhető friss víz, stresszes lesz, és a közös munka szenved csorbát. Ugyanígy a mi gesztusaink, verbális és non-verbális kommunikációnk is válthat ki belőle stresszt, tehát ügyelnünk kell arra, hogy ezekkel is a biztonságérzetet közvetítsük a kutya felé. Nem árt ezekre is odafigyelni a munka során.
A tanítás és a kiképzés manapság már segédeszközökkel történik, azaz a gazda megerősítő eszközöket használ.
A dicséret és a jutalom pozitív, a büntetés pedig negatív módon vált ki megerősítést a kutyából. Nagyon lényeges ezen eszközök használatának az időzítése. Azaz ha jutalmazni szeretnénk a kutyát, akkor annak a helyes cselekedet után egy másodpercen belül kell megtörténnie. A büntetés soha nem lehet fizikai, nem kínozhatjuk és bánthatjuk a kutyát. Számára a legerősebb büntetés a figyelmen kívül hagyás.
A nevelésnek és kiképzésnek fázisai vannak, ugyanúgy egymásra épülve, mint az iskolában a tananyag. Minden feladat tekintetében, aminek gyakorlását a kutya most kezdi, kezdőnek tekintjük az ebet. Az első fázisban, azaz a gyakorlat nehézségétől függően 100-2000 ismétlésszám között nagyon fontos az intenzív visszajelzés, megerősítés, jutalmazás. A felkínált jutalom minden esetben motiváló a kutya számára. Ha már haladó a kutya, akkor a jutalmazás gyakorisága csökken, a hangsúly a megerősítésre helyeződik át. Persze az azonnali helyes kivitelezését lehet valamilyen extra jutalommal díjazni, de a végső cél az, hogy a kutya ne csak jutalomfalat hatására tudja végrehajtani a feladatot, hanem anélkül is képes legyen rá.
Amikor ez már megy, akkor jön a következő fázis, mely legalább 3000 ismétlésből áll. A kutyával be kell gyakorolnunk a feladatokat különféle figyelemelterelő helyzetekben is, ezzel erősítve a parancsot. A túl erős figyelemelterelés gyakran vezet hibákhoz. Márpedig ezekből a hibákból a kutya nem azt tanulja meg, hogyan kellene helyesen cselekednie, hanem azt, hogy egy parancs kapcsán más cselekvésre is lehetősége van. Tehát lényeges, hogy a gyakorlatokat mindig más és más szituációkba helyezve kivitelezzük.
Ha már képes a kutya pontosan kivitelezni a gyakorlatot, akkor sem árt néha jutalmazni, de inkább ritkábban, és lehetőleg többféle módon.
Ehhez persze tudni kell azt, hogy a jutalmazás nem csak a jutalomfalattal való ellátást jelenti. A kutya számára a tőlünk eredő figyelem minden formája jutalom. Számára nincs jelentősége e szempontból, hogy éppen falatot kap, simogatást, vagy esetlegesen egy büntető szidást, hiszen számára az odafigyelés által középpontba kerülés nem más, mint jutalom. Tehát a büntetéssel és szidással az odafigyelés által akaratlanul is jutalmazunk. Erre mindig figyelni kell!
A gazdi, ha azt szeretné, hogy a kutya fejezzen be egy cselekvést, ami nem megfelelő, a kutya már nem tudja meg nem történtté tenni a cselekvést az adott pillanatban, azaz a büntetés pillanatában. Ráadásul minden büntetésnek csak akkor van értelme, ha azt az adott cselekvést mindig, minden körülmény között büntetés követi, különben a kutya azt érzi, hogy mindig van remény büntetés nélkül megúszni azt. A túl szigorú büntetés komoly stresszt vált ki a kutyából, ez legalább annyira aggályos, mint az – egyébként teljes mértékben elítélendő – fizikai büntetés. A nem megfelelő viselkedés büntetése helyett inkább az elfogadható vagy elvárt viselkedés jutalmazására kell helyezni a hangsúlyt, így a kutya számára az válik „kifizetődőbbé”.
