Nem hinném, hogy van olyan gazdi, amelyik élvezi, ha a kutyája harapdálja, rágcsálja a kezét, lábát, ruháját, akár játék közben, akár máskor. A felnőtt kutya állkapcsa sokkal erősebb, ezért még a játékos csipkedés, harapdálás is sokkal nagyobb fájdalommal jár, mintha ugyanezt a kölyökfogak teszik. Akár véletlen, de fájdalmas sérülés is lehet a vége.

Ráadásul a felnőttkori harapdálásról, csipkedésről sokkal nehezebben lehet leszoktatni a kutyát, ugyanis a felnőtt ebek kevésbé reagálnak érzékenyek az emberek reakcióira, mint a kölykök, emellett általában a méretük miatt nehezebben kontrollálhatók.

Nagy a valószínűsége, hogy a csipkedő, harapdáló felnőtt kutyák nem tanulták meg kölyökként, hogy ez helytelen, azaz a gazda nem tanította meg nekik, hogyan kell az emberrel szemben viselkedniük, és hogy nem a kezet, a lábat, a ruhát kell rágcsálni, hanem a játékait.

Ám ami kölyökkutyánál még talán jópofa és cuki, felnőtt ebnél már fájdalmas és nehezen tolerálható.

Játékos rágcsálás vagy agresszív viselkedés?

A legtöbb esetben a rágcsálás, csipkedés normális viselkedés. Ám sok kutya félelem vagy frusztráció miatt harap, márpedig ez a viselkedés agressziós problémát jelez. Sokszor nehéz felismerni a különbséget a normális, játékos csipkedés, harapdálás és az agressziót megelőző harapdálás között. A legtöbb esetben, amikor a kutya játszik, a testtartása és az arckifejezése is nyugodt. A pofáján nyoma sincs az izmok megfeszülésének.

A játékos csipkedés sokkal kevésbé fájdalmas, mint az agresszív harapás.

Az agresszív kutya testtartása merev. Ráncolja a homlokát, felhúzza az ajkát és mutatja a fogait. Az agresszív harapás mindig gyors és igencsak fájdalmas.

Amennyiben agresszív jeleket mutató harapással van dolga, akkor érdemes felkeresni egy, a kutyák viselkedésével foglalkozó szakembert, és az ő segítségét kérni.

Hogyan lehet hatékonyan csökkenteni a játékos csipkedést és harapdálást?

A kutyák általában igen sok időt töltenek el azzal, hogy játsszanak, rágcsáljanak, és felfedezzenek különféle, számukra érdekes dolgokat. Ráadásul ezt a felfedezést általában a szájukkal teszik – ahogy mi kézzel tapintunk, ők a szájukkal teszik ezt. Ráadásul a kutyák szeretnek játszani a gazdájukkal, és más emberekkel is, ez kifejezetten élvezetes a számukra.

Amikor a kutya még kölyök, előszeretettel rágcsálja a gazdi ujjait, kezét, felfedezi az ember testének különféle pontjait, mégpedig a szájával és a fogacskáival. Érdekes és izgalmas tapasztalás ez a számukra.

Persze ez nagyon cuki és jópofa, amikor a kutya még csak hét vagy nyolc hetes, és apró, bár tűéles fogacskái vannak, ám még nem igazán erős. Ám amikor már két vagy három éves, esetleg hatalmas teste és ereje van, a rágicsálás már nem annyira klassz, sokkal inkább fájdalmas.

Éppen ezért a kutyának még idejekorán meg kell tanítani, hogy nem minden esetben használhatja a száját. Erre sok lehetőség és módszer van, de a cél minden esetben az, hogy megtanulja, az embereket sem csipkedni, sem harapdálni nem szabad. Meg kell tanulnia, hogy az emberi bőr igen érzékeny, ezért játék közben is nagyon finomnak kell lennie, ha valamilyen okból a száját kell használnia.

Tanítsa meg a kutyának, hogyan legyen óvatos – a harapásgátlás

Ez a feladat arra alapoz, hogy a kutya képes kontrollálni saját harapásának erejét.

Az a kutya vagy kölyök, amelyik ezt nem tanulja meg az emberekkel szemben, nem lesz képes felismerni az emberi bőr sérülékenységét, ezért erősebben fog harapni, még játék közben is.

Emiatt a legtöbb szakember hiszi, hogy az a kutya, amelyik kölyökkorban megtanulja, hogy az emberekkel való interakció során kontrollálja saját harapásának erejét, mindig is gyengédebben fog akár csípni vagy harapni, míg amelyik sosem tanulta ezt meg, olyan erőt fog kifejteni a játék során, mint például akkor, ha fájdalmat érez.

A legtöbb fiatal kutya az alomtestvérekkel való játék során már megtanulja, hogy nem szabad erősen harapnia. Az alomban a kiskutyák nagyon sokat játszanak, sokszor birkóznak, harapdálják egymást. Bizony, előfordulnak erős harapások, ilyenkor az áldozat fájdalmasan felsír, nyüszít, a játék pedig megakad egy pillanatra. Ez a játékos tapasztalás megtanítja a kutyának, hogy kontrollálnia kell a harapását, hogy a másik meg ne sérüljön, hiszen csak így van mód a játék folytatására. Ha pedig a kutyák képesek ezen a módon egymástól tanulni, akkor képesek az embertől is, nemde?

Mikor elkezd játszani a kutyával, engedje, hogy megcsipkedje a kezét. Egészen addig ne reagáljon, amíg ez nem lesz különösen erős harapás. Amint elérkezik ez a pillanat, hangosan jajduljon fel, mintha nagyon fájna, és ernyessze el a kezét. A kutya ettől megdöbben, abbahagyja a harapdálást, legalább egy röpke időre. Ha a jajdulás nem hatásos, próbálja meg valamilyen kétségbeesett szóval kifejezni a fájdalmat, szigorú hangot használva. Ha a kutya abbahagyja a harapdálást, esetleg elkezdi nyalogatni a fájdalmas helyet, jutalmazza meg. Ezek után lehet folytatni a játékot. Amint újra erősebben harap, ismételje a jajdulást, újra és újra, minden alkalommal. Egy negyed órás játék alatt legfeljebb három ismétlést hagyjon.

Amennyiben úgy érzi, a jajdulás nem elég hatékony, akkor használja az időkorlátos megoldást. Ez egyébként általában idősebb vagy felnőtt kutyát esetében nagyon hatékony módszer. Amint a kutya erősen harap, fájdalmasan jajduljon fel. Amint megdöbbenve hátranéz vagy megfordul a kutya, vegye el azonnal a kezét. 10-20 másodpercig ne is reagáljon a kutyára, semmilyen módon, vagy ha az ismét elkezdi harapdálni, akkor menjen ki a helyiségből egy nagyon rövid időre. Majd térjen vissza, és folytassa vele a játékot, ösztönözze, ha kell. Meg kell hogy értse, hogy a finom játék folytatódhat, de ha durva, akkor vége a kellemes időtöltésnek. Egészen addig játszanak, amíg újra keményebben nem harap, ekkor azonnal ismételje a fent leírtakat. Ha a kutya már nem harap igazán keményeket, lehet kicsit szigorítani a szabályokon. Próbálja meg elérni, hogy még finomabb legyen a játék során. A kevésbé erős harapásnál is feljajdulhat, és folytathatja a kutya figyelmen kívül hagyásával, vagy akár a helyiségből távozással, ha erősebb és ismétlődő lenne a harapás. Egészen addig gyakorolják ezt, amíg a kutya meg nem tanulja, hogyan kell kontrollálnia a szája és fogai használatát a játék során.