Egyszer csak elérkezik a nagy nap, amikor hazaviszi a kiskutyát. Célszerűen már minden előkészítve várja új otthonában. Jó, ha egy pénteki napot választ, hiszen az egész hétvége rendelkezésre áll, tudnak majd ismerkedni, barátkozni az új jövevénnyel.
Beszéljék meg otthon, ki és mivel megy a kiskutyáért. Ne az egész népes család támadja le a tenyésztőt. Bár biztos, hogy ő sem örülne a hangzavarnak és az egymás szavába vágva feltett, „még-ez-jutott-eszembe” kérdéseknek, de a kölyök biztosan megretten a sok idegentől. Ha tömegközlekedéssel mennek haza, bőven elég egy ember, aki a dobozban vagy a táskában, netalán ölben hazaszállítja a kölyköt. Ne engedje, hogy az utazás során útitársai simogassák a kicsit! Ha kocsival mennek, a sofőrt kísérje egy ember - különösen, ha nincs szállítódoboz -, aki a kiskutyát nyugtatni tudja út közben és figyel rá.
Ha mégis egyedül megy, nagyon hasznos a doboz vagy a táska, hiszen a kicsi biztonságban utazik, ráadásul az anyósülésre helyezve piros lámpánál egy simogatással nyugtatgatni is tudja.
Kérje meg a családtagokat és a barátokat, hogy ne arra a hétvégére tervezzék a látogatásukat és ismerkedésüket a négylábú új családtaggal. A kölyöknek anyjától és testvéreitől elkerülve, új környezetben elsősorban nyugalomra van szüksége és időre, hogy felfedezze környezetét, barátkozzon gazdáival, esetleg a család más állataival. Ráadásul a stressz gyengíti az immunrendszert, és bármennyire is odafigyelve oltotta a tenyésztő a kiskutyát, sokkal fogékonyabb ilyenkor a betegségekre. Nem célszerű hát, hogy mindenki őt tapogassa, simogassa, gyömöszölje.
Amikor hazaérnek, tegye le a kölyköt oda, ahol a helye lesz. Itt már remélhetőleg elő van készítve az ágya, a tálkái és ideiglenes toalettje. Nem árt, ha a tenyésztőtől még induláskor kér egy rongyot, amin az alom szaga van. Ezt tegye be az ágyba, higgye el, meg fogja nyugtatni a kicsit. Kínálja meg egy kis vízzel, de enni csak akkor adjon neki, amikor a tenyésztő által megadott időpont eljön.
Kérje meg a család legkisebbjeit, ne kezdjék el hurcolászni a kutyust, ne vigyenek oda elé minden játékot, rágcsát, inkább üljenek le mellé és figyeljék, hagyják, hadd ismerkedjen a kutyus.
Vannak kölykök, amelyek azonnal felélénkülnek, bebarangolják a lakást, esznek-isznak-játszanak, mások azonban bánatosan bekucorodnak az ágyba és reszketnek. Egyik sem tart sokáig. A játékban hamar elfárad a kis felfedező, kell neki a nyugalom, hogy pihenhessen. A remegő apróság azonban egy-két megnyugtató, halk szó és simogatás után megnyugszik, kipiheni magát és elkezd szemlélődni.
Ne aggódjon, ha az első etetési időpontban nem akar enni a kölyök. Túl sok az új élmény, felfedezésre váró szeglet és szimatolni való ember. A következő étkezést már nem fogja kihagyni!
Már az első pillanattól következetesen, a család által választott néven szólítsa a kutyust. Ez a név legyen könnyen kiejthető, és ne hasonlítson a család valamely tagjának nevére. Eleinte még nem fog reagálni rá az eb, de ha állandóan ezt hallja, amikor a helyére teszik, enni hívják, dicsérik, igen hamar megtanulja.
Ügyeljen arra, hogy nagy játék, alvás és evés után ürítenek általában a kiskutyák.
Ha azt látja, hogy szimatolja a földet, vagy forogva guggoló helyzetet vesz fel, tegye azonnal a kiválasztott toalettre – pelenkára vagy alomra. Mindenképp dicsérje meg, amikor produkált valamit és akár egy jutalomfalatot is adhat neki.
Az első éjszaka lehet, hogy nem sok alvással fog telni. Vannak kölykök, amelyek sírnak, nyöszörögnek. Még a napközben élénk, vidám kis eb is rájön, valami megváltozott. Hiányoznak a testvérek, az anyakutya, a megszokott hangok és szagok. Ne vegye ki a helyéről és ne emelje fel, inkább hajoljon le hozzá, simogassa meg és nyugtatgatva tegye vissza ágyába. Amennyiben nagyon nyugtalan, és nem akarja abbahagyni a nyöszörgést, tegyen mellé egy puha plüssállatot, de vannak, akik azt ajánlják, hogy egy biztonságosan becsomagolt vekkeróra nagyon hasznos lehet. Ennek ketyegése állítólag az anya szívverésére emlékezteti a kölyköt, ezért megnyugtató számára.
Semmiképp ne vegye ágyba a kölyköt. Több ok miatt sem. Egyrészt soha többé nem fogja tudni onnan kirakni, és minden áldott este a nyafogást hallgathatja, amikor azt akarja, hogy felvegyék. Ráadásul a kutyák nem úgy alusszák végig az éjszakát, mint mi, emberek. Egy éjjel többször is felébrednek, ilyenkor isznak, ürítenek, játszanak egyet. Minden egyes ilyen alkalommal fel kell kelnie, le kell raknia, majd amikor úgy tartja kedve a kis rosszcsontnak, vissza kell pakolnia. Valószínűleg egy főnök sem tolerálná, ha a kölyök éjszakai pakolászása miatti fáradtságtól félájultan járna dolgozni. Ezen túlmenően könnyen rá is fekhet a kölyökre, de akár le is eshet az a magas ágyról. Nincs szükség erre, ha úgy is dönt, beengedi a kutyát az ágyába, várja meg, amíg az magától fel tud menni és le is tud ugrani.
A kölyökkutyáknak rendre van szükségük. A következetesen betartott napirend és a nyugodt, kellemes légkör segíti mentális fejlődésüket, ez pedig alapja az elengedhetetlen szocializációnak.
