A kutyatartás kívülről a világ legegyszerűbb dolgának tűnhet: fogom, viszem, jól elvagyok, jól elvan. A helyzet azonban az, hogy ez nem a valóság. Sokszor hangsúlyoztuk már, hogy a kutyatartás legalább akkora felelősség, törődés, munka és figyelem, mint a gyereknevelés. Legalábbis azoknál, akik felelős gazdák, és fontos számukra, hogy egészséges, jól szocializált, problémamentes, boldog kutyát tudhassanak maguk mellett.
Sajnos napi szinten rengeteg konfliktus adódik abból, hogy sokan még az alapvető írott, és íratlan szabályokkal sincsenek tisztában.
Bizony vannak szabályok, vagyis olyan alapvető elvárások és gesztusok egymás felé, melyek szükségesek ahhoz, hogy gondtalanul, és súrlódásmentesen tudjunk együtt élni kettő- és négylábú társainkkal, szomszédainkkal, családtagjainkkal egyaránt.
Az első alapvető kutyás etikett az, hogyan megyünk új társaságba kutyánkkal.
Legyen az akár kutyás, vagy csak emberekből álló társaság, fontos tudnunk, elfogadnunk, és tiszteletben tartanunk azt, hogy sokan félnek a kutyáktól – még akkor is ha Buksi kicsi, és nem harap, és amúgy is olyan cuki – esetleg nem tudnak vele megfelelően bánni, vagy csak szimplán nem szeretik az állatok közelségét. Mindenkinek joga van ehhez, és nem érdemes ebből nagy ügyet csinálni, elég, ha betartjuk az erre vonatkozó alapvető szabályokat:
- Idegenekhez, idegen társaságokhoz közelítve mindig hívjuk be, és tegyük pórázra kedvencünket, így megszokja, hogy nem rohanhat oda szabadon bárkihez. Tartsuk kontroll, és figyelem alatt végig.
- Amikor odaértünk a társasághoz, köszönjünk és kérdezzük meg, zavarna-e valakit, ha elengednénk kedvencünket.
- Ha valaki jelzi, hogy ő nem szeretné, fogadjuk el. Ez nem személyes támadás ellenünk és kutyánk ellen! Ne sértődjünk meg, ha valaki nem úgy vélekedik az állatokról, mint mi. Nem kell ráerőltetnünk a "kutyázást" másokra, ha valaki nem szeretné megsimogatni kedvencünket, akkor hívjuk be, és ne engedjük oda hozzá a kutyát. Beszélgessünk vele távolságot tartva, és a szemünk sarkából mindig figyeljünk kedvencünkre, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe, ne ijessze meg a másik felet.
- Jó pont, ha bemutatkozásnál bemutatjuk a kutyánkat is, esetleg figyelmeztetjük a többieket, hogy kedvencünk szeret felugrálni/kunyerálni/heves természet. Még inkább tegyük ezt, ha kutyánk félős, vagy nem szereti idegenek társaságát. Így mások is tudni fogják, hogy mit várjanak, hogyan viszonyuljanak a kutyához.
- Gyakori eset, hogy a gyerekek sikítozva rohannak kutyánk után, mert élvezik, hogy kergethetik, játszanának vele, de kutyánk testbeszédéből, jelzéseiből látjuk, hogy ez neki már túl sok. Ha egy gyerek nem megfelelően közeledik kedvencünkhöz, akkor finoman, de határozottan kérjük meg a szülőket, hogy szóljanak rá, mert a kutya jelezett, hogy ezt ő nem élvezi. A gyerekeknek, ha elég nagyok és fogékonyak rá, el is magyarázhatjuk, hogy a kutya hogyan jelezte ezt, miért viselkedik úgy, ahogyan, és mi lehet a következménye, ha nem fejezik be a kergetőzést. Emellett elmondhatjuk azt is, hogy hogyan közeledjenek kedvencünkhöz úgy, hogy ő még komfortosan érezze magát. A kommunikáció a kulcsa mindennek.
- A gyerekekkel, bizonytalan emberekkel, idősekkel, és más kutyákkal minden esetben bánjunk elővigyázatosan. Mi se engedjük a kutyának, hogy lerohanja az embereket, felugráljon rájuk, fellökje, megnyalogassa őket, még akkor sem, ha tudjuk, hogy nem bántaná őket, sőt, pusztán szeretetből viselkedik így. Mi sem szeretjük, ha kérdés nélkül lerohanják kedvencünket, így mi is adjuk meg a tiszteletet azoknak, akik féltik gyermeküket/magukat. Mindig kérdezzünk először, majd szépen, nyugodt környezetet és hangulatot teremtve mutassuk be őket egymásnak. Sok kutya hajlamos átvenni a gyerekek őrült nagy energiáját, tempóját, és így nehezebben marad kontroll alatt. Sose tévesszük őket szem elől kedvencünket.
- Bemutatásnál kérjük meg a másik felet, hogy álljon meg egy helyben, lassan engedjük hozzá pórázon a kutyát, hogy megszagolhassa a másikat. Ha úgy látjuk, hogy rendben van, akkor megengedhetjük, hogy a másik fél odatartsa a kezét kutyánknak. Kérjük, hogy szemből, lassan tegye ezt, hogy a kutya ne ijedjen meg. Ha barátságosan vagy semlegesen viszonyul hozzá, akkor engedjük csak el dolgára. Ha a kutya nem vágyik különösebben idegenek babusgatására, akkor ne tartsuk ott pórázon akarata ellenére, amíg a másik simogatja, mert így belekényszerítjük egy számára kellemetlen szituációba, amire félelemmel, támadó jellegű, sarokba szorított viselkedéssel is reagálhat, ráadásul azt értjük el, hogy kedvencünk egész életén át bizalmatlanul fordul az idegenekhez.
- Ha kedvencünk túlságosan erőszakos valakivel szemben, folyamatosan ételt követel, ugatja, ugrál rá, kergeti, esetleg megpróbálja meghágni a lábát, akkor azonnal szóljunk rá. Tanítsuk meg neki, hogyan tudja lenyugtatni magát ilyen felfokozott hangulatban. Érdemes behívni és lefektetni magunk mellet, hogy kicsit lehiggadjon. Ha már lenyugodott, akkor újra elengedhetjük .
- Mindig figyeljünk kedvencünkre, környezetünkre, és szedjük fel kedvencünk után a piszkát. Még akkor is tegyünk így, ha éppen a hónap pletykáját meséli a szomszéd.
- Ha más kutya is van a társaságban, mi is tartsuk tiszteletben ugyanezeket a szabályokat.
