Mi van olyankor, ha a kutya általában jól elvan az emberek között, ám ha egy ismeretlen próbál közelíteni hozzá, esetleg meg akarja simogatni, azonnal morogni és hátrálni kezd. Rosszabb esetben akár ugat és harap is, képtelen megérteni, hogy az emberek csak kedvesek és barátságosak akarnak lenni.”
Miért harapja meg a barátságos embereket?
A gond forrása az, hogy a kutyának nincs elég pozitív tapasztalata a különféle típusú, ismeretlen emberekkel. A szocializáció korai szakaszában ezek a tapasztalások elmaradtak nála. Három hetes és három hónapos kor között alakulnak ki a kötődések a kölykökben. Ilyenkor nagyon fontos, hogy minél különfélébb körülmények között találkozzanak mindenféle típusú emberekkel, és a találkozások során pozitív benyomások érjék őket. Így értik meg azt, hogy az emberek általában barátságosak. Aztán ha a szocializáció folytatódik a kutya kamaszkorában is, az emberek részeivé válnak a kutya környezetének.
Ha a kutya nem találkozik sem típusában, sem mennyiségében elegendő emberrel, nem tapasztal pozitív dolgokat velük kapcsolatban, akkor félni fog néhány vagy szinte minden, számára ismeretlen személytől.
Hogyan rontanak az emberek a helyzeten?
Az emberek akaratlanul is sokat tudnak rontani ezen a helyzeten. Elfelejtik a legfontosabb szabályt: meg kell kérdezni a kutya gazdáját simogatás előtt. Ehelyett bár jó szándékkal, de túl gyorsan közelítenek az ebhez, túl közel lépnek hozzá. Ilyen helyzetben a kutya megriad, megmerevedik, vagy éppen ugatni, morogni kezd. Az állat üzenete egyértelmű: tartsd magad távol tőlem, idegen! A gazdi pedig hamarosan azzal szembesül, hogy kedves és édes kiskutyája egy dühöngő fenevaddá vált.
Vannak gazdák, akik ilyenkor megbüntetik a kutyát. A kutya erre úgy reagál, hogy félelmét elrejti, de ez nem jelenti azt, hogy a félelem meg is szűnik. A végeredmény az lesz, hogy addig-addig rejtegeti az idegenekkel szembeni félelmeit a kutya, míg egyszer csak kirobban belőle a feszültség, és jó nagyot harap valakibe.
Miért olyan ijesztőek a barátságos emberek?
Az emberek általában nem értik, hogy a kutyák miért félnek a barátságos gesztusokkal közeledő emberektől.
De gondolja csak át a dolgot. Ön például fél a pókoktól, ám egyik barátja az arca elé tartja kedvenc tarantuláját, miközben azt mondja, hogy higgye el, ez egy barátságos és kedves pók, nem fogja bántani. Csökkenti ez a félelmét? Hirtelen és átmenet nélkül megszűnik a pókoktól való félelme? Persze, hogy nem. Ez csak akkor történhet meg, ha ön a saját módján, a maga tempójában szoktatja magát hozzájuk. Először bizonyos távolságból vizsgálja a pókot, majd fokozatosan közelít, addig, amíg rá nem tudja venni magát, hogy is érintse. Ugyanez a helyzet a kutyákkal is.
A kutyáknak is szokniuk kell a számukra ismeretlen típusú embereket, ez pedig hosszabb ideig tart akkor, ha az eb alapvetően félénk, vagy hiányos a szocializációja.
Ha tehát belép a kutya privát szférájába, hagynia kell, hogy ő kezdjen ismerkedni, ő közelítsen, megszimatolhassa a kezét, lábát. Ne próbálja simogatni, mert a mozdulat félelmet válthat ki belőle, hiszen nem egyértelmű számára a szándék.
Ha azonban egyenesen megáll, leguggol vagy fél térdre ereszkedik és vár, az állat a saját tempója szerint közelít majd, lehetőséget kap a szaglászásra, ismerkedésre. Kicsit gyorsíthatja az ismerkedés folyamatát, ha valamilyen finom falatot dob neki, amikor közelít. Amennyiben gondolkodás nélkül felkapja a falatot, megpróbálhatja nyitott tenyerén kínálni felé, így a kutya eldöntheti, elveszi-e onnan.
A kezdeti, sikeres lépések után sajnos a legtöbb ember gyorsít a tempón, és túl gyors vagy nem megfelelő mozdulatot tesz, ami megijeszti a kutyát. Jó esetben csak elfut, rosszabb esetben harap ilyenkor. Ezt a helyzetet ismét csak a pók példájával lehet érzékeltetni. Lehet, hogy már kezdett barátkozni a pók látványával, esetleg készen is állt arra, hogy megérintse, ám ha hirtelen önre mászik, az ijesztő. Lehet, hogy az állat számára ez csak egy természetes helyváltoztató mozdulat volt, ám ön mégis páni félelmet érez.
Tehát ne ijessze meg a kutyát a kezdeti üdvözlés után., fokozatosan és lassan változtasson helyet és pozíciót. Ne nyúljon át a feje fölött, ne próbáljon fülé magasodni, sem megölelgetni az állatot. Ehelyett közelítsen lassan, lehetőséget hagyva neki a hátrálásra, ha úgy érzi biztonságosnak.
Olvasson a jelekből, a testbeszédből!
A legnagyobb probléma talán az, hogy az emberek nem értik a kutya testbeszédét, nem tudnak olvasni a testtartásból és a mozdulatokból.
Ha a kutya riadt szemmel ugrik hátra, az bizony azt üzeni, „Segítség! Félek! Menj innen”. Lehet, hogy bár nincs meleg, liheg, lóg a nyelve a félelemtől. Előfordulhat, hogy lassan, szinte lapítva mozog, a fülei hirtelen kifelé fordulnak, miközben űzött vad tekintetével néz. Eze bizony mind a félelem, a szorongás jelei.
Mit tegyen, ha a félelem jelét látja a kutyán?
Ha a fenti jeleket látja kutyáján, amikor valaki simogatási szándékkal közelít felé, mozduljon el vele, hogy a közelítő idegen az állat személyes szféráján kívülre kerüljön. Ezzel egy időben jelezze a jó szándékú ismeretlennek, hogy a kutya fél az idegenektől, ha azok túl gyorsan közelítenek hozzá. Vonja magára a kutya figyelmét és jutalmazza meg valamiért, például ha szépen leül kérésre, vagy csinál valami trükköt, amire tanította. A cél az, hogy a riadt állapotot boldogra változtassa, így idővel megtanulja, hogy az ismeretlen embereket pozitív élménnyel kösse össze. Ennek következtében a félelem is el fog múlni.
Hogyan közelítsen ismeretlen kutyához?
Figyelje a testbeszédet! Lehet, hogy a kutya elveszi már öntől a jutalomfalatot, de ez még nem jelenti azt, hogy készen áll az érintésre, simogatásra. Figyelje, milyen válaszreakciókat ad minden egyes mozdulatra, amit tesz, hiszen egyetlen pillanat alatt megdermedhet a kutya, vagy felhúzhatja ínyét, jelezve, hogy ez már rémisztő a számára. Örüljön annak, ha elfogadja a jutalomfalatot, ne akarja minden áron, azonnal simogatni. Értékelje azt, hogy egy apró dologgal már pozitív tapasztalatokat nyert az eb.
Mi a jele annak, hogy a kutya biztonságban érzi magát?
Amikor az eb biztonságban érzi magát, akkor testtartása nyugodt, tekintete tiszta és kíváncsi, farka csóvál, vagy ernyedten lóg.
A megoldás
Ha az emberek hagynák, hogy a kutyák a maguk tempójában közelítsenek feléjük, ha a jutalomfalatokat használnák inkább a kezük helyett, akkor sokkal több kedves ebbel találkoznának, és sokkal több pozitív tapasztalatot szerezhetnének ők maguk is.
