Nyáron, amikor az emberek többet vannak otthon, gyakrabban mozdulnak ki közösen kedvenceikkel, a szabadság idejét is együtt töltik velük, akkor sokkal több idejük van kutyájukat megfigyelni. Mire hogyan reagál az eb? Mit csinál, hogyan viselkedik idegen környezetben? Persze a felelős gazda tisztában van azzal, hogy mit szeret és mit nem kutyája, mikor reagál esetleg félelemmel vagy agresszivitással, és tudja azt is, ilyen helyzetekben mit kell tennie.
Mégis, a legtöbben elképzelni sem tudják, hogy a kutyák igenis beszélnek hozzánk és velünk. Beszélnek egyrészt a maguk sajátos hangadásával, mely nem merül ki kizárólag az ugatásban, és beszélnek testük jeleivel is. Van még hátra pár nyugodt nap a nyárból, és az őszi séták a parkban is jó lehetőséget nyújtanak arra, hogy megfigyelje négylábú kedvence kommunikációját!
Amikor a kutya testtartása egyenes, a fülét hegyezi ugyan, de a szeme nyugalmat sugall, a pupillái kicsik, nem liheg, nem vicsorog, akkor az eb nyugodt és magabiztos. A teljesen nyugodt kutya csóválhat, de azt kedvesen, lazán, lassan teszi. Ám ha fél vagy szorong, akkor testtartása is jelzi ezt, mert mintegy meghajol, és a farkát maga alá húzza a kutya. A szemei tágra nyílnak, elkezd lihegni, fülei lekonyulnak. A félelem átválthat agresszivitásba is, ilyenkor már érdemes figyelni. A kutya összehúzza magát kicsire, farkát igyekszik a hasa alatt eltüntetni, úgy behúzza. A fül már nem csak lekonyult, de a fejhez simul, a szemek változatlanul tágra nyitottak, ám már kissé húzza az ínyét és elkezd zihálni. Ez a viselkedés abban különbözik az agresszivitástól, hogy az agresszív kutya testtartása inkább merev, a farkát nemhogy behúzza, de egyenesen és mereven tartja, a szemeivel erősen fókuszál, a füleit hegyezi, és bizony a szája határozottan jelzi állapotát, ugyanis általában vicsorog.
Persze a testbeszéd értelmezéséhez ismerni kell a hangadások jelentését is. A kutya ugyanis nem csak ugatni szokott, hanem millió módon tudja hangja által is kifejezni érzelmeit, érzéseit. Moroghat, nyüszöghet, szűkölhet, nyafoghat, de üvölthet, vagy farkas módra vonyíthat is.
A morgás általában jelzés a kutya részéről. Azt üzeni vele, valami nem tetszik neki, kizökkentette komfortérzetéből, és jó lesz figyelni, mielőtt komolyabb következményekkel kell számolni. Megfigyelheti, hogy morog a kutya, ha másik eb, vagy a cica sündörög az eledele felé, de olyankor is, ha általa nem kedvelt idegen közeledik a házhoz. Moroghat akkor is, amikor a gazdi el akarja venni a kedvenc velőscsontját, vagy éppen kimosná imádott takaróját. A leggyakrabban a morgás hatékony, a kutya nem is lép tovább, ám van, amikor a morgás fenyegetővé válik, az íny hátra húzásával pedig jelzi az állat, hogy kezd agresszív lenni.
A nyüszögés, nyafogás mindig a manipuláció eszköze. A kutya szeretne valamit elérni, és ezzel üzen, hogy ideje kapkodni, és végre figyelni az igényeire. Enni kér, játszani szeretne, kimenne sétálni – ám tudja, hogy az ugatást annyira nem kedveli a gazdi, hát nyüszög neki. Nem figyelnek rá, pedig jó lenne egy kis simogatás? Hát nyafogni kezd. Ez a két hangadás más, mint a szűkölés, bár sokan összetévesztik. A szűkölés sokkal fájdalmasabb és kétségbeesettebb hangadás, akkor használja a kutya, ha fél, vagy fájdalmat érez, esetleg frusztrált.
Az üvöltés, a vonyítás a figyelemfelkeltés eszköze. Szólhat a gazdának, amikor a kutya keresi, és nem tudja, hol van, de szólhat a kutyatársaknak is, a szomszédban, vagy a másik utcában.
Vonyíthat a kutya, ha egyedül marad, és nem viseli az egyedüllétet. Ez a fajta hangadás az, ami a szomszédok idegeire szokott menni. A leggyakoribb hangadás azonban még mindig az ugatás.
Ráadásul az ugatás nem csak egyféle hang, hanem temérdek féle lehet. Magas hangú, amikor az eb boldog, hogy a gazdi hazaért, vagy éppen neki szedi a csontot a leveses kondérból. De magas akkor is, amikor izgatott, mert például a kedvenc rokon gyerkőc érkezett, akivel hatalmasokat szoktak játszani. Ez a kedves csaholás mindig vidám farokcsóválással jár együtt. Általában minden kutya vakkant egyet, amikor hirtelen megriad valamitől, de ez nem erős félelem. Lehet, hogy éppen felbukkan valaki mellette, miközben pihen, vagy hirtelen zaj hallatán riad meg. De lehet az ugatás igen halk is, figyelmeztető jellegű, hogy ha nem változnak a kutyának nem tetsző körülmények, jön a támadás. A mély, öblös ugatás egyértelmű és határozott figyelmeztetés, figyelemfelhívás, üzeni a gazdának, hogy vegye már észre azt, amit a kutya hall és lát, de ugathat így akkor is, ha megunta az egyedüllétet, és úgy véli, ideje lenne, hogy valaki hazatérjen. Ez a másik hang, ami a szomszédnak biztosan nem kedvence.
Egyébként nem is gondolnánk, de a kutya képes sóhajtani is. Sóhajt, szinte ember módra, amikor valami várva várt dolog végre bekövetkezik, például megkapja a vágyott és nagyon szeretett ételt, de olyankor is, amikor hosszas fészkelődés után boldogan elhever a helyén.
