Egyes gazdák arról panaszkodnak, hogy kedvencük mindenhová, még akár a vécére is követi őket, majd az ajtó előtt várja, hogy az imádott gazdi végre kijöjjön. Különösen gyakran megfigyelhető ez menhelyről örökbefogadott ebeknél.
Nos, ez is a szeparációs szorongás egy jele, még akkor is, ha az egyéb klasszikus tünetek, mint szűkölés, ugatás, romboló viselkedés, stb. nem jelentkeznek.
A legtöbb kutya követi gazdáját a lakásban, ám ha idegessé válik, amikor a gazdi nincs a közvetlen közelében, akkor valóban gond van. A krónikusan alacsony stressz tűrő képesség rossz a kutyának és rossz a gazdinak is, hiszen egyetlen perc nyugalma sincsen.
Azt, hogy mi a megoldás, annak tükrében lehet eldönteni, mikor kezdődött az ebnél a viselkedés. Ha nem túl régen, érdemes kivizsgáltatni orvossal, hiszen lehet, hogy valamiféle fájdalom vagy betegség ösztönzi a kutyát a közelségre, így akarja közölni, hogy valami baja van. Amennyiben sikerül kizárni minden lehetséges betegséget vagy már régebb óta fennáll a probléma, akkor rövid időszakokra magára kell hagyni a kutyát, persze mindig valami érdekes elfoglaltsággal: egy kedves játékkal, falatkereső feladattal, stb.
Érdemes a „magányos” időszakokra a rádiót vagy a televíziót bekapcsolva hagyni, esetleg zenét tenni a lejátszóba. Persze lehetőleg olyan zajforrást keressen, amely megnyugtató hatású, tehát ne valami erős, izgató zenebonát vagy jó akciófilmet. A magányos időszakokat fokozatosan növelje, mindig csak akkor emelve az időtartamot, amikor azt érzékeli, a kutya elvan a játékkal, képes elfoglalni magát és relaxál a zene hatására.
Csodálatos dolog az együttlét, de az időszakos távollét csak növeli a kötődést, szükség van rá. Ráadásul az egyedül töltött pihenőidőre a gazdának is szüksége van.
