Az agresszivitás az egyik leggyakoribb és legtöbb problémát okozó viselkedési probléma, amely a kutyáknál előfordulhat. Ráadásul általában ez az ok vezet a legtöbb esetben a kutyák menhelyre kerülésében.
Mit is jelent az agresszivitás?
Az agresszió, mint kifejezés, olyan viselkedési formák széles skáláját jelenti, melyek eltérő körülmények között, különféle okok miatt fordulhatnak elő.
Gyakorlatilag minden vadon élő állat mutat agresszivitást, amikor őrzi a területét, védi az utódait, vagy a saját életét.
Azok a fajok, amelyek falkában élnek, beleértve az embereket és a kutyákat is, szintén alkalmazzák az agressziót és az agresszív fenyegetést, a béke fenntartása érdekében, de szociális interakciók közben is.
Ha azt mondjuk, egy kutya agresszív, az sok mindent jelenthet. Az agresszió számos olyan magatartási formát magában foglal, mely általában figyelmeztetéssel kezdődik és támadásban csúcsosodik ki. Az a kutya, amelyik emberrel szemben mutat agresszivitást, általában az alábbi viselkedés sorozatot produkálja, fokozódó és erősödő jelleggel:
- Mély, torokhangú ugatás, mely fenyegetőnek hat
- Hirtelen támadás
- Csipkedés, azzal a céllal, hogy mozgásra bírja vagy irányítsa az adott személyt, jelentős nyomás gyakorlása nélkül
- A kutya orrával bökdösi a célszemélyt
- Morgás
- Vicsorgás
- Morgás közben vicsorgás
- Az állkapocs és a fogak csattogtatása
- Gyors csipkedések, melyek nem hagynak nyomot
- Gyors harapás, mely csak felületi sérülést okoz a bőrön
- Harapás, mely elég erős egy zúzódáshoz
- Harapás, mely már felszakítja a bőrt, és mélyebbre hatol
- Ismétlődő harapások, gyors egymásutánban
- Harapás és rázás
Persze a kutyák nem mindig követik ezt a folyamatot forgatókönyv-szerűen. Sőt, megesik, hogy szimultán produkálnak viselkedési formákat. A gazdák gyakorta fel sem ismerik azokat a jelzéseket, amelyek a harapáshoz vezethetnek, a kutya egyszerűen csak kirepül a kezükből, és már támad is.
Szerencsére ez azért ritkán fordul elő, de a figyelmeztetés és a támadás között néha csak másodperc töredéke telik el. Azért az biztos, hogy egy kutya kifejezetten ritkán harap valamiféle figyelmeztetés nélkül.
Az agresszív viselkedés osztályozása
Ha már előfordult, hogy a kutya agresszív volt régebben, vagy tart tőle, hogy ilyen viselkedést produkálhat, akkor ideje elgondolkodni, és megvizsgálni, mely helyzetek zaklatják fel, vagy idegesítik a kutyát. Ki az, aki felé leginkább irányul az agresszió? Mikor és hogyan történik ez? Mi történt még olyankor, amikor agressziót mutatott a kutya? Mi az, ami pontosan történt a kutyával? Mi volt az, ami úgy tűnt, hogy hatékonyan csillapítja az agresszióját?
Amint megtalálja a válaszokat ezekre a kérdésekre, akkor képes lesz felismerni, milyen körülmények váltják ki az agressziót a kutyából, így látni fogja az okokat. Ok nélkül soha nincs okozat! Tehát mindig alapos és részletes diagnózis kell, hogy kezelni tudja ezt a viselkedési problémát.
A kutyák agresszív viselkedése többféle módon osztályozható. Igen hasznos besorolási módszer az, amely az agresszió funkcióján vagy annak célján alapul.
Ha ezirányból közelíti meg magát az agresszivitást, akkor be tudja határolni, mi motiválja a kutyát az agresszív viselkedésre, és felismerheti azt is, mit is remél elérni a kutya ezzel a viselkedéssel.
Területi agresszió
Vannak kutyák, melyek minden embert betolakodónak tekintenek, és megtámadnak, megharapnak, függetlenül attól, hogy barát, vagy ellenség.
A kutyák vadon élő rokonai mind erősen territoriálisak. Ez azt jelenti, hogy egy adott területen élnek, és azt minden betolakodótól megóvják. Ilyenek például a farkasok.
Ha egy farkas, vagy egy prérifarkas, amelyik nem tagja a falkának, megpróbál a területre bejutni, a rangsorban legfelül elhelyezkedő farkasok megtámadják és elzavarják. Vannak kutyák, melyek hasonlóképpen viselkednek. Minden olyan embert és állatot megugatnak, amelyik szerintük be akar hatolni az ő területükre. Gyakorta a kutyák kifejezett elismerést, dicséretet kapnak ezért a viselkedésért, hiszen az a dolguk, hogy a házat, a birtokot őrizzék, ám a gondok akkor kezdődnek, amikor a kutya válogatás nélkül támad barátot és ellenséget is.
A támadás elsősorban olyan helyen fordul elő, melyet a kutya az általa ellenőrzött terület határának tekint, vagy leggyakrabban a ház kerítésénél, kapujánál. Vannak olyan kutyák, melyek csak és kizárólag emberek ellen irányítják territoriális agressziójukat, mások pedig kizárólag állatokat „tisztelnek meg” vele.
Kanok és szukák esetében egyaránt előfordulhat ez a tipusú agresszió, de kölyköknél ritkán figyelhető meg. Általában a kutya 1-3 éves kora körül jelentkezik először ez a viselkedési forma, azaz amikor a kölyök a kamaszkort elhagyja.
Védelmező agresszió
A kutyáknál előfordul, hogy olyankor mutatnak agressziót, amikor úgy vélik, hogy a család valamely tagja, vagy egy barát veszélyben van.
A kutya társas lény. A vadon élő kutyák is csoportokba verődve élnek, családtagjaikkal és barátokkal állnak össze falkává.
Ha ennek a falkának valamely tagja veszélybe kerül, a többiek jellemzően összefognak és megvédik. Ezt a viselkedési formát nevezik védelmező agressziónak.
A kétlábú családtagokkal élő kutya általában olyankor mutatja ezt a típusú agressziót, amikor úgy véli, a család valamely kétlábú tagja, vagy másik háziállata veszélyben van. Gyakori, hogy a kutyák az általuk védtelennek, gyengének tartottak felé mutatnak ilyen viselkedést. Megesik, hogy a kutya, amelyik korábban soha nem viselkedett agresszív módon, ilyen jeleket mutat, miután kiskutyái születnek.
Előfordul, hogy amikor a családba kisbaba érkezik, a kutya akkor válik agresszívvé, és elkezdi védelmezni a babát. Lehet, hogy első hallásra ez a viselkedési forma nem is tűnik problémásnak, azonban amikor a kutya agresszióját a család tagjain kívül mindenkivel szemben produkálja, legyenek azok rokonok, barátok, csak hogy megóvja a kisbabát, akkor már kellemetlenné válik a helyzet.
Szukák és kanok egyaránt produkálhatják ezt a viselkedést, de kölykökre nem jellemző. Akárcsak a territoriális agresszió, a védelmező is általában 1-3 éves kor körül, azaz a kamaszkor után jelentkezik.
Birtokló agresszió
Sok kutya hajlamos a tulajdonának tekintett tárgyakat mindenkivel szemben védelmezni, akár szüksége van rá, akár nincs.
Kutyáink ősei vadon élő állatok voltak, melyek naponta megvívtak az élelemért, a búvóhelyért, a társért. Annak ellenére, hogy kedvenceinknek már nem kell szabadon, vadon élnie és küzdenie, még mindig sokuk hajlamos őrizni mindent, amit megszerzett.
Vannak kutyák, amelyek csak az ételüket védelmezik, ők kifejezetten agresszíven tudnak reagálni, ha akár ember, akár más állat csak közelít a tálkájuk felé, vagy megzavarja őket étkezés közben.
Más kutyák a rágócsontjukat, játékaikat, vagy valamilyen elcsent tárgyat védelmeznek, esetleg kedvenc pihenőhelyüket, ágyukat vagy boxukat óvják. Az sem ritka, hogy ezek a kutyák még a gazdi ágyát is hevesen őrzik.
Ezt a fajta agressziót könnyű felismerni, mert csak olyankor jelentkezik, amikor a kutya veszélyben érez valamit, amit szeret. Vannak kutyák, melyek a nagy becsben tartott tárgyakat egyszerűen elrejtik, akár a házban, akár a ház körül, és elkezdik védelmezni azt még a gyanútlan emberekkel szemben is, akiknek pedig fogalmuk sincs arról, hogy éppen egy értékes kincs közelében mozognak.
Szukák és kanok egyaránt produkálhatják ezt a viselkedést, és kölykökre ugyanúgy jellemző, mint a felnőttekre. Akárcsak a territoriális agresszió, a védelmező is általában 1-3 éves kor körül, azaz a kamaszkor után jelentkezik.
Félelmi agresszió
Az a kutya, amelyik fél, mert csapdába került, vagy fenyegetve érzi magát, könnyen válhat agresszívvé.
Akár az ember, vagy egy állat, ha fél valamitől, szeretné azt elkerülni, minnél távolabb kerülni a zavaró, félelmetes dolgotól vagy helyzettől.
Ám ha a menekülés nem lehetséges, akkor meg kell küzdeni a félelem kiváltójával. Az állat ilyenkor egyszerűen meg akarja védeni magát az ijesztő valamitől.
A kutya félhet akár egy embertől, vagy egy másik állattól, de csak akkor válik agresszívvé, ha úgy érzi, sarokba szorult, fenyegetik, nincs lehetősége a menekülésre. Az a kutya, amelyik fél, jellemző testtartást vesz fel, igyekszik visszavonulni, esetleg jelzi, hogy fizikailag is képes fellépni, de támadni csak akkor fog, ha a fenyegetést jelentő ember vagy állat a közelébe kerül.
A kutya, ha fél, általában elszalad a számára fenyegetést jelentő ember vagy állat elől. Ám ha ezek megfordulnak, hogy távozzanak, akkor hátulról támadásba lendül. Éppen ezért soha nem szabad elfordulni, és a hátunkat mutatni, ha félő, rettegő kutyával találkozunk.
A félelmi agressziót a gyors csípés, harapás jellemzi, mivel a félős kutya harap egyet, majd elszalad. Esélyesen előtte nem morog, nem vicsorog, hogy figyelmeztesse az áldozatát. Az egyetlen figyelmeztető jelzés a testtartás lehet, és az, hogy megkísérli a visszavonulást.
Szukák és kanok egyaránt produkálhatják ezt a viselkedést, és kölykökre ugyanúgy jellemző, mint a felnőttekre.
Védekező agresszió
A védekező agressziót a félelem motiválja. Az ilyen kutya úgy véli, a legjobb védekezés a támadás.
A védekező agresszó közeli rokona a félelmi agressziónak. A legfőbb különbség köztük a stratégia, amit a kutya alkalmaz.
A kutyát hasonlóképpen a félelem motiválja, de ahelyett, hogy visszavonulna, inkább támad. A védekezően agresszív kutyák testtartása egyfajta egyvelege a félelemre és a támadásra jellemző póznak. Először morognak, ugatnak arra az emberre vagy kutyára, amely a félelmet kiváltja belőlük, majd annak reakciójától függetlenül a kutya támad. A kutya csak akkor hagy fel a támadással, ha áldozata visszavonul.
Szukák és kanok egyaránt produkálhatják ezt a viselkedést, némileg gyakoribb felnőtt kutyáknál, mint kölyköknél, de pusztán csak azért, mert némi magabiztosság is szükséges a támadó stratégia kivitelezéséhez, márpedig a kölyköknél ez még nem annyira kialakult.
Szociális agresszió
Ez a típusú agresszivitás azokra a kutyákra jellemző, amelyek saját státuszukat magasra helyezik, emiatt pedig a családtagokkal szemben mutatnak agressziót.
Azok az állatok, melyek az emberhez hasonlóan csoportban élnek, rendszerint szabályokat állítanak fel, hogy a csoport tagjai közötti konfliktusokat a minimumra csökkentsék.
A kutyák és a hozzájuk hasonló fajok egy hierarchikus rendszer szerint élnek a csoporton belül, mely megszabja, milyen sorrendben étkezhetnek, kié a legjobb hely, és kié az elsőbbség a párosodásban.
Tehát ahelyett, hogy meg kellene küzdeniük minden esetben valaminek az eléréséért, a hierarchiában alul elhelyezkedők tudják, hogy várniuk kell a sorukra, amíg a fentebb elhelyezkedők ki nem elégítik szükségleteiket. Ezt a sorrendiséget gyakorta megerősítik úgynevezett rituális agresszióval, ami azt jelenti, hogy a rangsorban magasabban elhelyezkedő egyedek agresszív fenyegetést alkalmaznak a többiekkel szemben, hogy emlékeztessék őket helyükre és státuszukra a falkában.
Persze az ember és a kutya kapcsolata ennél jóval összetettebb, ám az tény, hogy az a kutya, amelyik saját helyzetét a családi hierarchiában magasra pozícionálja, agresszív módon viselkedhet a családtagokkal. Éppen ezért ezt a típusú agressziót gyakorta neveezik dominancia-, vagy státuszkereső agressziónak is.
Ez az oka annak, ha a kutya az egyik gazdájával szemben teljesen megbízható módon viselkedik, míg a másikkal (gyakorta a gyerekekkel) szemben agresszív. Igazi Jekyll és Hyde kutyák ezek, hiszen az egyik pillanatban édesek és kedves, barátságos ebek, ám amint úgy érzik, hogy a falkából valaki túllépi a határait, akkor azonnal agresszívvé válik. Az agresszív reakciót általában olyan dolgok okozzák, amelyeket a kutya fenyegetőnek vagy kellemetlennek tart, például:
- Elveszik az ételét
- Elveszik a csontját, játékát, vagy valamilyen elcsent tárgyat
- Megzavarják a kutya alvását vagy pihenését
- Elmozdítják a kutyát, miközben pihen
- Puszilgatják vagy simogatják
- Átlépnek vagy átnyúlnak a kutya felett
- Alázatos testtartásba kényszerítik a kutyát
- Megpróbálják felemelni a kutyát
- Vissza akarják tartani valamitől, amit nagyon szeretne elérni vagy megtenni
- Fürdetik, fésülik, le akarják törölni az arcát
- Megérintik a füleit vagy lábait
- Le akarják vágni a kutya karmait
- A kutya pórázának húzása, a nyakörv vagy a hám felhelyezése
- A kutya verbális szidalmazása
- A kutya fenyegetése mutatóujjal vagy összetekert újsággal
- A kutya megütése, vagy ennek kísérlete
- Áthaladás egy ajtón, egyszerre a kutyával, vagy nekiütközés
A szociális agresszió némileg gyakrabban fordul elő kanoknál, mint szukáknál, és gyakoribb a fajtatiszta egyedeknél, mint a keverékeknél. A kölyköknél igen ritkán tapasztalható, hogy emberrel szemben lennének agresszívek, de más kutyákkal szemben megeshet, leggyakrabban az alomtársak között figyelhető meg. A szociális agresszió általában 1-3 éves kor között alakul ki.
Fontos megjegyezni, hogy a szociális agresszió sokak által még vitatott terület. Vannak, akik szerint ezt a típusú agressziót a félelem és a szorongás váltja ki, mások szerint a düh és a kontroll iránti vágy.
Mindig érdemes szakemberrel konzultálni, ha ilyen jellegű agressziót tapasztal, és kielemezni, vajon mi az agresszió gyökere. Nem megfelelő kezelési módszer esetén esélyes, hogy a helyzet rosszabbra fordul. A félelem kiváltotta agresszió nem kezelhető a düh legyőzésére irányuló módszerekkel, és fordítva. A büntetés minden esetben csak korlátozottan alkalmazható, de vannak esetek, amikor kifejezetten szükséges. A büntetés csak a pozitív megerősítés és a bizalom kiépítésén alapuló technikák kiegészítő része lehet.
Frusztráció kiváltotta agresszió
Az a kutya, amelyik izgatott, vagy valami felkelti az érdeklődését, ám visszatartják attól, hogy megvizsgálja, felfedezze, amit szeretne, agresszívvé válhat.
A kutyák sok szempontból olyanok, mint a gyerekek. Ha frusztráltak lesznek, hamar agresszióval reagálnak.
Ha valami olyantól tartják vissza a kutyát, amire nagyon kíváncsi, amitől izgatott lesz, vagy amit nagyon szeretne, akkor agresszívan fordulhat afelé az ember felé, aki visszatartja. Sok esetben ilyenkor a kutya megfordul és azonnal megharapja a pórázt, vagy akár az azt tartó kezet.
Idővel a kutya megtanulja, hogy a visszatartása a frusztrációval párosul, így egy idő után már akkor is agresszíven reagál, ha csak fogják a pórázt. Ez a magyarázata például annak, hogy az egyébként kedves kutya miért lesz agresszív, ha a kapu mögé kényszerül, vagy dobozba, ketrecbe szeretnék rakni a kocsiban, vagy akár csak pórázra veszik. Még azok a kutyák, amelyek egyébként szeretik gazdájukat, és barátságosak, képesek hihetetlen agresszivitással reagálni, ha fel akarják őket venni, vagy visszafogni, hogy a vendégek bejuthassanak a kapun.
Kanok és szukák egyaránt produkálhatnak ilyen viselkedést, és kölyökkorban ugyanúgy előfordulhat, mint felnőtt egyedeknél.
Átirányított agresszió
Átirányított agresszióról akkor beszélünk, amikor a kutya egy emberrel vagy egy másik kutyával szemben agresszivitást mutat, és valaki közbeavatkozik.
Az átirányított agresszió sokban hasonlít a frusztráció kiváltotta agresszióra, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben hiányzik a csalódottság. A kutya agresszivitását a kiváltó személyről vagy kutyáról arra irányítja át, aki vagy ami közbe akar avatkozni. Ez az oka annak, hogy sokszor szenved kutyaharapást az az ember, amelyik bele akar avatkozni két kutya verekedésébe. Amikor megragadja az egyik verekedő ebet, az hirtelen hátrafordul és harap. Hasonló a helyzet, amikor a kutya vadul ugat valamit vagy valakit a kerítés mögött. Néha megfordul az eb, és megtámadja a másik kutyát, vagy extrém esetben a gazdát.
Kanok és szukák egyaránt produkálhatnak ilyen viselkedést, és kölyökkorban ugyanúgy előfordulhat, mint felnőtt egyedeknél.
Fájdalom kiváltotta agresszió
Az egyébként kedves és barátságos kutya is képes agresszv módon viselkedni, ha fájdalmat érez.
Éppen ezért kifejezetten fontos, hogy megfelelő óvintézkedéséeket tegyen mindenki, aki sérült vagy beteg kutyát akar kezelni, vagy akár csak állatorvoshoz juttatni, még akkor is, ha a kutya a saját, békés és más esetekben nyugodt kedvence.
Az a kutya, amelyiknek fájdalmai vannak, vagy olyan betegsége, mely komfortézetét rontja, minimális figyelmeztetés után haraphat, még akkor is, ha pont azért nyúl hozza, hogy segítsen neki.
Bizonyos eszközök, mint pl. csipesz, vagy akár gallér nem megfelelő használata is okozhat olyan fájdalmat, melynek hatására a kutya a szeretett gazdát megharapja. Kanok és szukák egyaránt produkálhatnak ilyen viselkedést, és kölyökkorban ugyanúgy előfordulhat, mint felnőtt egyedeknél.
Szexuális agresszió
Az ivaros kanok tüzelési időszakban versengenek a szuka figyelméért, míg a szukák azért, hogy felkeltsék a kanok figyelmét.
Annak ellenére, hogy a kedvtelésből tartott kutyáknak kevés esélyük van a párzásra, ösztöneik működnek, és bizony megküzdenek a másik nem figyelméért.
A kanok gyakorta akár össze is verekszenek, hogy kiérdemeljék a tüzelő szuka figyelmét, de még akkor is megeshet ilyen verekedés, ha a szuka nincs a közelben. Ilyen verekedés az egy háztartásban élő ivaros kanoknál is megfigyelhető, de az együtt élő szukák is megvívnak egymással, hogy melyikük nyeri el a „legjobb szuka” címet. A vadon élő állatok között ez a versengés azért zajlik, mert a legerősebb hím és a szaporodási szempontból legvonzóbb nőstény párosodása a faj fennmaradásának legjobb záloga.
Bár jó esetben a kedvtelésből tartott kutyáknak ritkán van lehetőségük szaporodni, a nem ivartalanított kanok igenis felkeltik a tüzelő szukák figyelmét. Az ivaros kanok bizony egymással csatákba, harcokba keverednek, még akkor is, ha nincs szuka a közelben. Harcok az egy háztartásban élő, egyébként jól megférő kanok között is előfordulhatnak. A vadon élő állatok között ez egy teljesen normális folyamat, hiszen a legerősebb hím nyeri el a nőstény kegyeit. Egyébiránt az együtt élő nőstények, szukák között is előfordulhat harc, mégpedig azért, hogy melyikük nyeri el a hím kegyeit. Ez a fajta agresszió azonban ritka, általában nem ivartalanított kanok, ritkábban szukák között figyelhető meg. Esetenként késő felnőttkorban ivartalanított állatoknál is megfigyelhető. A szexuális agresszió általában 1-3 éves korban jelentkezik.
Ragadozó agresszió
Vannak olyan, házi kedvencként tartott kutyák, melyek kifejezett ragadozó viselkedést mutatnak, például üldöznek és elkapnak gyorsan mozgó tárgyakat.
A kutya a farkas közeli rokona, a farkas pedig ragadozó állat.
Nagyon sok kutya előszeretettel üldözi a futó embereket, a biciklizőket, görkorcsolyázókat, de még az autókat is. Hányszor látni olyat, hogy a kutya vadul csaholva rohan az induló kocsi után?
Előfordul, hogy a szaladó macska, vagy erdei séta során egy elfutó vadállat után rohannak el. Van kutya, amelyik, ha elkapja, meg is harapja a zsákmányt, vagy megöli a kisállatot. A ragadozó agresszió igencsak különbözik a többi típustól, ugyanis ritkán van előtte figyelmeztető jelzés. A kutya igen ritkán morog vagy mutatja meg fogát, az ínyét felhúzva, mivel nem akarja figyelmeztetni az áldozatot. Tehát a ragadozó agresszió mindig hirtelen támadás. Ez a típusú agresszivitás akkor igazán veszélyes, ha csecsemő vagy kisgyerek ellen irányul. Megeshet, hogy a csecsemő sírása, vagy a kisgyermek mozgása hirtelen ragadozó ösztönt vált ki a kutyából. Szerencsére az emberek ellen irányuló ragadozó agresszió kifejezetten ritka a kedvtelésből tartott kutyáknál.
