Blog

Sokszor elgondolkodom azon, vajon megértik-e a kutyák, amikor elmondjuk nekik a velük kapcsoaltos gondolatainkat? A szidások mögött érzik-e a féltő szeretet, a simogatásban a köszönetet és a hálát, hogy hűséges társaink? Márton a legklasszabb ajándék az életemben, persze a gyermekem után. Puszta léte segített átvészelni nehéz napokat, segített talpra állni, mert megmutatta, mi az igazi felelősség és a feltételek nélküli, őszinte szeretet.

Azt hiszem, lassan én leszek a lakótelepen a közröhej tárgya. Kényetelen leszek csőtestű ebemnek kutyaruhát venni. Azt mondjuk tudtam, hogy rövid szőrű fajta, nincs a testecskéjén hosszú és tömött bunda, hogy melegítse, de hát más rövidszőrű kutyákat is látok itt sétálni, és egyik sem utálja úgy a hideget, mint Márton. Mondjuk amikor elképzeltem kicsit plusszos vonalait cuki, kötött kabátkába csomagolva, hát hangosan felröhögtem. Remélem, nem kap kedvet ehhez a trendi viselethez, mondjuk valamelyik földszintes eb láttán, de hogy ilyeneket gondol, az tuti:

Nem tudom, ki hogyan van vele, de nálunk nem szokás a kutyának méregdrága ajándékokat venni karácsonyra. Igyekszünk számára a lehető legjobbat megadni mindenből, legyen az táp, játék, állatorvosi kezelés, de az ünnep nálunk sokkal inkább a szeretetről és az együttlértől szól, semmint az ajándékokról.

Nem történt semmi különleges, "csak" a szokásos összezörrenés a család két négylábúja között. Bár Márton elég félelmetesnek néz ki, ráadásul a maga mindent letaroló testalkatával elég bulldózer hatású, azért azt tudni illik, hogy a sokkalta kisebb és gyengébb Makka macska a király a családban, így vannak összezörrenéseik. A mai balhéjukról Márton szerintem így nyilatkozna, bár gyanítható, hogy Makka mindezt kicsit másként adná elő.

Ha Márton írni tudna, vagy leglább beszélni, amúgy emberi nyelven, akkor azt gondolom, hogy ilyeneket mondana nekem és Zsolesznek. Akkor el tudná mondani mindazt, ami abban a kemény koponyájában jár. Szerintem ilyesmiket gondol az én imádott raptorom.

Márton ma bedurcizott. A séta a mindene, képes napjában százszor kikönyörögni, hogy menjük, menjünk, menjünk. Különösen, hogy ilyenkor Makka terroruralmától is megmenekül röpke időre, na és banfázhat a környékbeliekkel, már akivel hagyják. Ha ő írna blogot magáról, ezt írta volna bele:

Csak úgy... Mert annyira nagyon igaz.

Temérdek dolgot megfigyeltem, amióta Mártonnal élek. Egy csomó olyan jellemzőt felfedeztem, amelyek egyetlen hivatalos kutyaleírásban sem szerepelnek.

Az én bullos történetem négy éve kezdődött. Akkor még teljes családként fogadtuk örökbe az akkor két éves Hádészt, aki közben Márton lett. Aztán a papír szerinti, hivatalos örökbefogadó úgy döntött, hogy nem velünk folytatja tovább az életét, és hátrahagyva minket és Mártont, elment.