Ha Márton írni tudna, vagy leglább beszélni, amúgy emberi nyelven, akkor azt gondolom, hogy ilyeneket mondana nekem és Zsolesznek. Akkor el tudná mondani mindazt, ami abban a kemény koponyájában jár. Szerintem ilyesmiket gondol az én imádott raptorom.
Szia! Én vagyok a Bullterriered!
Igazán (nem) sajnálom a kakit a szoba közepén.
Igazán (nem) sajnálom a lyukat a kanapén.
Igazán (nem) sajnálom a szétrágott holmik garmadáját.
Igazán (nem) sajnálom a garázdálkodást a nyitva felejtett hálószobában, fürdőszobában, nappaliban.
Igazán (nem) sajnálom a púpot az orrodon, ha lefejeltelek.
Igazán (nem) sajnálom a lila foltokat bárhol rajtad, ha fellöktelek, esetleg hanyatt estél bennem.
Igazán (nem) sajnálom az egyszerre bezabált 3 kg prémium tápot.
igazán (nem) sajnálom a tőled elkuncsorgott utolsó falatokat.
Igazán (nem) sajnálom, ha elkéstél a munkából, mert alkalmi süket voltam, vagy mert a romokat takarítottad utánam.
Igazán (nem) sajnálom, ha nem férsz el tőlem az ágyadban.
Igazán (nem) sajnálom az egyéb raptorkodást a lakásban..
Viszont
Köszönöm, hogy az életed része lehetek.
Köszönöm, hogy elfogadsz olyannak amilyen vagyok.
Köszönöm a szereteted.