Nem tudom, ki hogyan van vele, de nálunk nem szokás a kutyának méregdrága ajándékokat venni karácsonyra. Igyekszünk számára a lehető legjobbat megadni mindenből, legyen az táp, játék, állatorvosi kezelés, de az ünnep nálunk sokkal inkább a szeretetről és az együttlértől szól, semmint az ajándékokról.
Persze azért Márton számára is igyekeztünk ünnepivé, azaz kicsit mássá, különlegesebbé tenni a mai napot. Mindez azért nem könnyű egy olyan eb mellett, aki - mint elefánt ap porcelánboltban - letartol mindent, nem csak örömében ugrálva, de egy szimpla közlekedéssel is. Szóval a fától nem árt őt távolt tartani. Mivel a vonalai elég kerekdedek, így az ünnepi asztalról sem jó ötlet neki falatokat dobálni, vagyis hét... Eh, hagyjuk!
Nem tudom, én gondolom úgy, hogy szegény ebem fancsali képe a nap összefoglalója volt, vagy szimplán csak elfáradt a sok élménytől, de azt hiszem, most valami ilyesmi jár a konok fejében:
"Azt mondja a rémedvény, hogy karácsony van, a szeretet ünnepe. Hát jó nagy szeretetet mutatnak felém, mert nem elég, hogy nem adott a kacsából, de még fel is díszített. Halál röhejesen nézrek ki, remélem, nem így visz le az utcára. A lakütelep rémából azonnal a lakótelep röheje lennék.
A szőrmók Gizellának, aki Makka, de nem vagyok hajlandó úgy hívni, legalább annyi öröme van, hogy a fa alatt randalírozik, és pofozgatja a díszeket. Lehet, hogy sutyiban fel is mászott rá. Azt szokta csinálni a függönnyel is, amikor a rém nem látja.
Amúgy tegnap este meg még az ágyból is elzavartak, mondván lehetetlen velem együtt aludni. Azt mondta a boszorkány, hogy húzzak el a szalonnatestemmel a helyemre, mer trettenetesen horkolok, az ágy pedig a kétlábúak alvóhelye, nem a négylábúaké. Olyanokat mondogatott, hogy néha ő is szeretne leférni a saját ágyában. Mondhatom, szép karácsonyom van.
De mivel én ihgazán cuki vagyok, mindenkinek Bullos karácsonyt kívánok, és ha esetleg vannak valakinél finom falatok, az jelezze mert mennék, mielőtt elsorvadok ."