Walter George Chandoha Bayonne-ban született, 1920 november 30-án. Szülei, Sam és Pauline (Tychy) Chandoha, ukrán emigránsok voltak. Gyerekként macskákkal nőtt fel, a cicák a család boltjában, Bayonne-ban „álltak alkalmazásban”, ugyanis egereket fogtak. Már korán úgy érezte, a macskák különleges személyisége érdemes arra, hogy fotókon is bemutassa.
Walter első képeit a család összecsukható Kodak kamerájával készítette. A helybeli fotós körben elsajátította a képelőhívás és nagyítás művészetét, a sötétkamra használatát. A középiskola elvégzése után egy Manhattan-i fotós asszisztense lett, heti 12 dollárért, hogy tovább tudja fejleszteni tudását.
Miután besorozták a hadseregbe, egy heti lap, a Fort Dix sajtófotósa lett, majd szolgált hadifotósként a Csendes óceán déli részein. Leszerelt, majd a N.Y.U. School of Commerce (ma Leonard N. Stern School of Business) pénzügyi és számviteli szakára jelentkezett, szabadidejében pedig a New York-i utcaképet fotózta.
Walter Chandoha műtermében (kép forrása: www.artinstituteshopblog.org)
Egy téli estén, 1949-ben, Walter Chandoha éppen hazafele sétált a Queens-beli Astoriában található otthonába, amikor egy meglátott egy szürke kiscicát, aki a hóban reszketett. Betette katonai zubbonya alá, és hazavitte Maria-hoz, a feleségéhez.
A kiscica végigugrándozott a háromszobás lakáson, minden éjjel megszállotként száguldozott és bohóckodott, játszott saját tükörképével. Mindez annyira megkapó volt, és annyira fáradhatatlan a cica, hogy elnevezték Loco-nak. Chandoha (ejtsd: shan-doe-uh) pedig elkezdte fotózni a cicát, és gyorsan el is adta a képeket, különféle magazinoknak, szerte a világban.
1949-ben feleségül vette Maria Ratti-t, akivel hat gyermek boldog szülei lettek. Ebben az évben rátalált Loco-ra, és lediplomázott. Macskákról készült képei sok díjat nyertek.
Loco, 1949 (kép forrása: W. Chandoha archív)
Egy esetben a The Brooklyn Eagle-től egy 10 dolláros díjat vitt haza, melyet két kiscicáról készített fotójáért kapott, melyen a macskák éppen egy falon át menekülnek. Ez a kép több újságban is megjelent. Ez a siker arra ösztönözte, hogy lemondja munkáját, mely során iskolai évkönyvekbe kellett volna képeket készítenie.
Rájött, hogy a cicák fotózása sokkal érdekesebb és izgalmasabb számára, mint a reklámfotók készítése, ami a tervei között szerepelt, közvetlenül a világháborús katonai szolgálat és a New York-i egyetem elvégzése után.
Az egyetem után szabadúszó fotós lett, majd az 1950-es évek közepén kezdődött macskafotós karrierje. Bár később, egy interjúban elmondta, hogy két éven át sokat éheztek, de azt is hozzátette, hogy ennek ellenére boldogok voltak. Minden idejét azzal töltötte, hogy portfoliót állítson össze. Ezt a munkát sosem hagyta abba, ennek köszönhetően archívuma halálakor több mint 225 ezer képet tartalmazott.
2019. január 11-én, 98 évesen bekövetkezett haláláig közel 90 ezer macskafotót készített, szinte mindet jóval megelőzően, hogy a macskák a közösségi média sztárjai lettek volna.
Chandoha a fiával, műtermében, 1961. (kép forrása: www.nytimes.com)
Chandoha lánya, Chiara egy magazinnak adott interjúban elmondta, hogy Walter Annandale-i otthonában hunyt el, és mellette volt utolsó macskája, Maddie, egy barna-bézs-fekete cica, aki utolsó éveiben mindig, mindenhová követte apját.
Persze Chandoha fényképezett kutyákat, lovakat, és más állatokat is, de a világ elsősorban macskás képeiről ismeri, melyek megjelentek a Life magazinban és a National Geographic-ban - két színvonalas, és népszerű médiumban is.
Emellett láthatók képei számos macskaeledel reklámjában, naptárakon és könyvekben is, melyek közül kettőt érdemes mindenképp megemlíteni. Az egyik az 1963-ban megjelent “Walter Chandoha’s Book of Kittens and Cats” (1963), azaz az általa fotózott macskák és kiscicák könyve, a másik pedig az 1973-as “How to Photograph Cats, Dogs and Other Animals”, mely segítséget nyújt az állatfotózással kacérkodók számára.
Kép forrása: Walter Candoha's Book of Kittens and Cats könyvborító
Stúdiófotóinak jellegzetessége a profilt kiemelő hátsó megvilágítás. A macskákat fotózta egyedül és csoportosan is, de közös vonása minden képnek, hogy a cicák imádnivalók, és szokatlanul jól viselkednek a fotókon.
Pedig a macskák bizony macskák – öntörvényű és makacs jószágok, akiknek nem keveset kellett hízelegni és kedveskedni, hogy a megfelelő pozícióban maradjanak az exponálás pillanatáig, legyen az akár párnán heverészés vagy ücsörgés, játék egy pamutgombolyaggal, vagy átható tekintet a lencsébe.
Az először a Long Island-i Huntingtonban, majd Annandale-ben berendezett otthoni stúdióban Maria, a feleség feladata volt a cicák kezelése a fotózáskor. Ő tartotta a macskákat, míg a fotós a kamera mögött hangadásokkal ösztönözte őket. Ugatott vagy nyávogott, ciccegett, hogy felkeltse a macskák figyelmét, és azok végre a lencsébe nézzenek. Maria a cicák tapintása alapján, izmaik feszességét vagy ernyedtségét érzékelve mindig pontosan meg tudta mondani, az állat mennyire ellazult és nyugodt éppen. Amikor pedig Chandoha úgy érezte, eljött a pillanat, szólt párjának, aki elvette a kezét, és kilépett az expozícióból. Volt, hogy 10 perc alatt sikerült a kép, máskor akár két napot is várni kellett.
Chandoha egyik legismertebb képe, az 1963-as „The Mob” nem a stúdióban készült.
Öt, határozott tekintetű macska van a képen, melyek éppen az Annandale-i farmon sétálnak. Éppen hívta vacsorázni a cicákat, és mind elkezdett rohanni felé. Amikor lelassult a rohanás, előkapta a gépét, és megörökítette a pillanatot – mintha vadászatra indulnának, bajt, vagy kihívást keresnének a képen a macskák.
The Mob, 1963 (kép forrása: www.www.nytimes.com)
Másik népszerű képe üdvözlő lapokra került, és a lányát, Paulát ábrázolja. A képen a gyermek hat éves, tejfogai már kipotyogtak, így mosolyog teli szájas kis vigyorral a képen. Vállán egy kiscica, tágra nyitott, mosolygó kis pofával.
Paula és a cica (kép forrása: www.artinstituteshopblog.org)
A mester 34, korábbi könyve után 2015-ben jelent meg a “Walter Chandoha: The Cat Photographer,” cínű könyv, valamint egy visszatekintő album macska fotóiról ez évben várható. Élete során 300 magazin címlapján és reklámok ezreiben szerepeltek képei.
A nyitókép forrása: www.artinstituteshopblog.org
