A nyitóképen egy macska a katona vállán ücsörög. Ez valahogy nem igazán utal kulcsfontosságú szerepre, nemde? A képen egyébként a Canterbury ezred sorakozik fel éppen Lyttelton-ban, hogy behajózzák őket a világ másik végén zajló háborús csataterek felé. 1914-et írunk… most még lehet egy kicsit mókázni, akár egy kiscicával is.
Akármennyire furán is hangzik, a macskák ekkor már jó ideje komoly szerepet kaptak a háborúk során. Persze nem harcosokként, de a hajókon, a lövészárkokban is komoly szolgálatot teljesítettek, sokszor pedig kabalaállatok voltak a fáradt katonák mellett. Számtalan alkalommal örökbe fogadták a katonák a harcterek közelében talált cicákat.
Amerikai pilóták kabalamcskájukkal (kép forrása: www.stuff.co.nz)
A hajósok és a macskák évszázados, ha nem évezredes jó kapcsolata közismert. A hajókon élő cicák hatalmas szolgálatot tettek az egerek és patkányok irtásával, hiszen ha ők nincsenek, a rágcsálók felfalják vagy beszennyezik a legénység hosszú útra szánt élelmiszerkészleteit, és bepiszkítják a matrózok lakóhelyét. A rágcsálók emellett komoly betegségeket is terjesztenek, tehát a macskák áldásos tevékenysége ez ellen is védte a hajózókat, olyan korokban, amikor még nem léteztek védőoltások, és a fertőzések, megbetegedések sokszor végzetes kimenetelűek voltak. Mindezek miatt pedig nagy megbecsülésnek örvendtek, olyan komoly dolgozó társaknak, akikkel nem mellesleg játszani, mókázni is lehetett, akiket szeretgethettek az otthon maradtak helyett, a család, a kedves helyett. Sok esetben a hajósok szerencsehozó állatot is láttak a macskában.
A Hermione csatahjón, a második világháború során a tengerészek a kabalacicának, Convoy-nak kis függőágyat készítettek. Sajnos Convoy is meghalt, 87 tengerésszel együtt, amikor 1942. június 16-án a hajót torpedótalálat érte. (kép forrása: www.stuff.co.nz)
Ilyen szerencsehozó macskának tartották azt a fekete-fehér cicát is, amelyik a Bismarck nevű német hadihajón élt. Amikor a hajó 1941-ben elsüllyedt, a macska a kevés túlélő között volt, egy brit romboló, a Cossack vette fel. Ettől kezdve a cica Oscar néven a brit haditengerészetet szolgálta. Ám a Cossack is elsüllyedt, de a macska ezt is túlélte, és Gibraltárba került. Ezután pedig az Ark Royal repülőgép hordozó anyahajóra vitték, ám ezt is elsüllyedt – torpedótalálatot kapott. Oscar egy roncsdarabba kapaszkodva ezt is túlélte. Mikor megtalálták, elég dühös volt, ám viszonylag sértetlen, ahogy az az Ark Royal történetéből kiderül. Ezek után Oscar élete már a szárazföldön folytatódott, a tengerészek Belfasti otthonába került, ahol 1955-ig békességben élt.
Gallipoli, 1915 - cica a lövészárokban, homkzsákok fedezékében (kép forrása: www.stuff.co.nz)
Egy másik sztár a hajós macskák sorában Simon volt. Az Amethyst nevű brit hadihajón teljesített szolgálatot, amikor az 1949-ben elsüllyedt a Jangce folyón, 1949-ben. Simon meg is sebesült a kommunista lázadók hajó ellen irányuló bombázásában. Viszonylag gyorsan felgyógyult, és folytatta munkáját, mint egerész-macska, és a legénység kabalája. Hazatérésekor már igen híres volt, ám sajnos nem sokkal megérkezése után meghalt. Tengerészeknek kijáró tisztelettel temették el. Egyébként Simon az egyetlen macska, amelyik megkapta a Dickin medált, azt a kitüntetést, melyet olyan állatoknak adományoznak, akik feltűnő bátorságról vagy odaadásról tettek tanúbizonyságot.
Simon macska, az Amethyst kedvence, 1949-ben (kép forrása: www.stuff.co.nz)
Az elismert és sokra becsült macskák sora hosszú, de még egyet közülük érdemes megemlíteni. Blackie a HMS Prince of Wales hadihajó macskája volt a második világháború során. Egy 1941-es napig viszonylag csendesen teltek a napjai. Ám ezen a napon Winston Churchill miniszterelnök ellátogatott a hajóra, nem sokkal a Franklin Roosevelt amerikai elnökkel Newfoundland-ban lezajlott titkos találkozója után. Mikor Churchill már elhagyni készült a hajót, Blackie elindult felé. A nagy ember lehajolt, hogy üdvözölje a cicát, a fotósok kamerái pedig azonnal kattogni kezdtek. Blackieből celeb lett, sőt, át is nevezték: Churchill lett.
Winston Churchill és Blackie cica, a Prince of Wales fedélzetén, 1941ben (kép forrása: www.stuff.co.nz)
Persze a macskák szerepe, mint a katonák segítője, társa és kabalája, nem korlátozódott kizárólag a hajókra, sok cica szolgált a szárazföldön is.
Új-Zélandi alagútépítő társaság, kabalacicájával, Snowy-val, a franciaországi Arras közelében, 1918. (kép forrása: www.stuff.co.nz)
Egyes becslések szerint csak az első világháborúban fél millió macska került az európai és a török lövészárkokba, ahol nem csak rágcsálóírtásban, de sokszor a mérges gázok jelzésében is jeleskedtek, békésebb napokon pedig szórakoztatották a katonákat.
Brit katona cicával pózol az első világháborúban (kép forrása: www.stuff.co.nz)
Példa erre Pitouchi sztorija, aki a lövészárokban született, és egy belga katona fogadta örökbe. A katona egy napon járőrözés közben összeakadt a németekkel, elrejtőzött, és bízott abban, hogy nem veszik észre, hová bújt. Ám egyszer csak meghallotta, hogy felfedezték. Abban a pillanatban a macska kiugrott az árokból, ahová gazdájával bújt, mégpedig rá egy fadarabra. A németek rálőttek, szerencsére elhibázták, majd elkezdtek nevetni, hogy a macskát összetévesztették egy ellenséges katonával. Miután elmentek, Pitouchi és gazdája, akinek megmentette az életét, épségben visszatérhettek alakulatukhoz.
"Miss Hap", a kéthetes bébimacska, amint Frank Praytor haditengerész éppen pipettával eteti. A katona az után fogadta örökbe a kiscicát, hogy annak anyját egy zárótűz megölte a koreai háborúban. (kép forrása: www.stuff.co.nz)
De hát miért is tart kedvencként egy katona macskát a lövészárokban? Persze egy játékos macska jó társ az unalműzésben, és egy olyan helyen, ahol nem sok kedvességet kap az ember, öröm lehet a kedves, bújós kis lény simogatása. A katonák vállalják a harcot, a fájdalmat, mert hiszik, hogy otthon hagyott szeretteiket, otthonukat, hagyományaikat, országukat védik. Teszik ezt gyakran az otthontól nagyon távol. Az extrém körülmények között számukra a macska a normalitást, a normális, hétköznapi életet jelenti, azt, ahová majd talán sikerrel visszatérhetnek. A macska számukra a békét, a nyugalmat és az otthont jelenti. Ez a másik feladat, amit a háborúk macskái végeztek. És hogy melyik munkakörük volt fontosabb? Nem lehet megmondani. Adott pillanatban mindegyik ugyanolyan lényeges, esetenként életmentő lehetett.
Amerikai katonák macskával az első világháborúban (kép forrása: www.stuff.co.nz)
(nyitókép forrása: www.stuff.co.nz)
