Kan vagy szuka? Szőrös vagy szőrtelen? Fajtatiszta vagy keverék? Millió dilemma, és akárkit kérdez is meg, mindenki másra fog esküdözni. Persze először azt kell eldönteni, miért is szeretne kutyát a házhoz vinni, de ha szűkül is a lehetséges variációk köre a válasszal, még mindig eléggé sok lehetőség marad.
Nos, álljon itt néhány pro és kontra érv a választás elősegítésére.
Ha fajtatiszta kutyát választ, felnőttkori mérete előre megjósolható, akárcsak kinézete és jó esetben karaktere is. Azt azonban tudnia kell, hogy vételár, bár fajtától függően eltérő, jóval magasabb, mint a keverék ebeké, melyeket általában jelképes összegért adnak új gazdihoz.
Ráadásul a fajtatiszta ebek esetében örökletes betegségekkel is lehet és kell számolni, ezek azonban – legalábbis a fajtára jellemzőek – ismeretesek. A keverék ebek származása általában ismeretlen, ennek következtében pedig úgy méretük, mint küllemük és karakterük megjósolhatatlan. Ha nem ismeretesek a szülők, bizony nehéz megmondani, milyen felnőtt eb válik belőlük. Azt tudni kell, hogy a menhelyről befogadott keverék ebek általában igen hálásak, hogy hányatott sorsuk után szerető otthonba kerülnek, de fokozottan kell ügyelni lelki egyensúlyukra.
Nem mindegy, hogy öreg vagy fiatal kutyát választ-e. Ne gondolja, hogy csak menhelyről lehet idősebb ebet beszerezni. Sokszor a tenyésztők is eladják vagy elajándékozzák tenyésztése már nem alkalmas ebeiket.
Míg a kölykök nagyjából olyanná formálhatók, amilyennek szeretnénk – már ha tisztában vagyunk a fajta jellegzetes karakterével -, addig az idősebb kutyát „készen kapjuk”.
Nagy valószínűséggel teljesen más körülményekhez szokott és bizony gyakran szembesül a gazda olyan jellemvonásokkal, viselkedéssel, amely nem igazán tetszik neki. Éppen ezért egy idősebb kutya mindig nagy kihívás a gazda számára, azonban igen jó lecke a tolerancia és elfogadás gyakorlásához.
Az, hogy nagy vagy kistestű eb kerül-e a családba, egyáltalán nem mindegy. Minél nagyobb egy kutya, annál nagyobb helyet igényel, sőt, ha kertben tartja, nem árt a kerítést is megmagasítani egy óriás esetében. A kicsi kutya viszont sokszor van láb alatt a lakásban. Míg egy nagyobbat könnyű észrevenni, ha a gazda lábai között ugrándozik, a pöttömre könnyű rálépni. A nagytestű ebek értelemszerűen többet is esznek és nagyobbat ürítenek. Ez többletkiadást és többletmunkát jelent.
A legnagyobb vitát a „kan vagy szuka” kérdése váltja ki.
Tény, hogy a kanok általában dominásabbak, de olyan kemény verekedéseket, mint két szuka között, ritkán láttam kanoknál. A gazdival a szukák általában simulékonyabbak, hízelkedőbbek, és kevésbé erős a területvédő ösztönük, mint a kanoknak. Ugyanakkor a fiúkutyák előszeretettel jelölik körbe területüket, ami szukák esetében csak igen domináns egyedeknél fordulhat elő. Míg a szukák évente kétszer három hetet tüzelnek, ami vérzéssel és az udvarlók tömeges megjelenésével jár, addig a kanok minden illatozó szuka után hajlamosak elcsavarogni, mély szerelembe esvén sokszor napokig nem mennek haza.
Na és végezetül: legyen szőre vagy ne legyen szőre?
Minél hosszabb egy eb szőre, annál több ápolást igényel, azaz annál gyakrabban kell fésülni, kefélni, fürdetni. Mindez nem csak többletmunkával, de plusz kiadásokkal is jár.
Az ápolatlan hosszú szőrű kutya nem csak ronda, de rosszul is érzi magát, mindez egyértelműen a gazda igénytelenségére utal. Tény, hogy a kozmetikázás megtanulása időigényes, de érdemes mókának, szabadidős programnak felfogni, és máris kellemesebbé válik a feladat. A hosszú szőrű ebek szőre a lakás minden egyes szegletében megtalálható. Ezt általában a gazdán kívül mindenki azonnal észreveszi. De tévedés azt hinni, hogy a rövid szőr nem hullik. Potyog bizony az is a vedlési időszakban, csak általában nem olyan látványos a bútorokon, szőnyegeken – ezért csak minden második vendég veszi észre.