A kutyakiállítások világában megkülönböztetünk asztali kutyákat és nem asztali kutyákat. Vicces az elnevezés, de igen praktikus a bírálat szempontjából. Nem mindegy ugyanis, hogy a bírónak az aznapi sokadik ebét a földön csúszva-mászva, sokszor alig látva kell vizsgálnia, vagy kényelmesen, egy asztalon tapinthatja át.
A nagyobb testű kutyák bemutatása az asztal előtt vagy a ring közepén történik, illetve a bíró jelzésére a bíró előtt. Amennyiben az előző kutya bemutatása az asztalon történt, a steward hívására az asztal előtt, de attól elegendő mozgást biztosító távolságban kell a kutyát beállítani. Szabályos beállításkor a kutya körülbelül két méternyire helyezkedik el a bírótól. A handler a kutya oldalánál áll, és nem mozdul addig, amíg a bíró a kutya frontját, fejét és fogait vizsgálja.
Sok felvezető szeret a kutyával szemben állni, és jutalomfalatokkal inspirálni a szabályos állásra. Ez elfogadható pozitúra mindaddig, amíg a bíró a kutyát profilból vizsgálja, azonban ha a frontját szeretné látni, azonnal oldalra kell mozdulni.
Ahogy a bíró folytatja mozgását a kutya körül, úgy kell ellenkező irányba mozdulnia a felvezetőnek is, s közbe a pórázt szorosan kell tartania. A bíró visszatérhet a kutya fejéhez, mielőtt mozgásban szeretné megvizsgálni, ebben az esetben visszafelé kell mozdulni. Alapszabály, hogy a kutyát átlépni tilos!
A nem asztali kutyák közül igen népszerűek a hosszabb szőrű kutyák, mint a golden retrieverek és a szetterek. Igen látványosan bemutatható fajták. A felvezető egyik kezét a kutya feje alá helyezi, másikkal pedig vonalba emeli a szépen szőrözött farkat. A leggyakoribb hiba az szokott lenni, hogy a felvezető még akkor sem akarja elengedni a kutya farkát, amikor mozognia kellene a kutya körül, így szinte átesik az eben.
Az agárfajták nagyon látványosak mozgásban, szinte repülnek a ringben, akárcsak a standard uszkár vagy a leonbergi, ám mindegyikük erős kezű és gyors léptű felvezetést igényel.
Bár a német juhászkutya nem igazán gyakori a junior handlerek körében, elmondható, hogy az utasításokat gyorsan és készségesen hajtja végre, akárcsak a belga juhászok vagy a collie-k, épp ezért a fiatal felvezetők ideális társai lehetnek.
A fiatal kutyafelvezetők versenye viszonylag könnyű feladatnak tűnhet egy kívülálló számára: szépen felöltözve pár trükköt előadni egy helyes kutyával. Azonban ez igencsak kevés a győzelemhez.
Egy jó felvezetőnek - még ha fiatal is - alapvető anatómiai ismeretekkel kell rendelkeznie. Tökéletes kutya nincs, csak a standard leírásokban olvashatjuk el, milyen is lenne a tökéletes. Minden kutyának van valamilyen apró hibája, ami nem azt jelenti, hogy a kutya nem szép. Sőt! A bíró az ebek egyedi bírálata során a hibák és a pozitívumok mérlegre állításával dönti el, hogy az adott kutya milyen helyet foglal el az adott rendezvény kutyáinak a rangsorában. A felvezetők feladata, hogy bemutatáskor kiemeljék a kutya előnyeit és elrejtsék vagy ellensúlyozzák a hátrányokat.
Ezek megtanulása nem kis idő, de türelemmel, kitartással és a felvezetett kutyák alapos megismerésével elsajátíthatók a felvezetés trükkjei, ami valójában maga a tudás. Mindez nem a bíró becsapása, átverése, hiszen egy jó bíró ezeket a trükköket észreveszi, pozitívan értékeli, hiszen látja, a felvezető tisztában van a kutya pozitívumaival és negatívumaival egyaránt, igyekszik a legjobbat nyújtani, úgy a bíró, mint a közönség és a kutya számára.
Ezért elengedhetetlen, hogy egy fiatal felvezető megismerkedjen az anatómiai alapjaival, a kutyát ne csak egészében vizsgálja gyakorláskor, hanem annak minden porcikáját ismerje.
A bíró a felvezető versenyeken nem fog semmilyen szakmai kérdést feltenni, nem ezért van szükség az elméleti tudásra. De gondoljanak bele: hogyan tudna olvasni az, aki nem ismeri a betűket? Hogyan szerelhet autót az, aki nem tudja, melyik alkatrészt hol kell keresnie a kocsiban? Hogyan foglalkozhat kutya küllembemutatásával az, aki nincs tisztában annak alapvető anatómiai adottságaival?
Az anatómiát iskolában tanulók természetesen a mi rövid leírásunknál sokkal komplexebb ismeretekkel rendelkeznek, mely mindenképpen előny, sőt elengedhetetlen olyan emberek számára, aki kutyákkal, azok kiállításával, tenyésztésével szeretnének foglalkozni. A fiatal felvezetők számára lapunk oldalain csak a legalapvetőbb, a gyakorlatban is hasznosítható ismereteket emeljük ki. Így nem térünk ki a belső szervek (szív- és érrendszer, légzőszervek, emésztőszervek, érzékszervek, ivari szervek) működésére, ehelyett a csontozat és izomzat, a köztakaró, valamint az idegrendszer felépítését tárgyaljuk. De ne ijedjenek meg: soha, egyetlen bíró sem fog elméleti vizsgát tartani ezekből az ismeretekből.
