A fiatal felvezető által kiválasztott kutya leggyakrabban a család valamelyik ebe. Ám a kiállításokon való részvétel során célszerű megfigyelnie a profi felvezetőket, hogy felmérhesse, milyen felvezetési stílus is tetszik neki a legjobban. Sőt, a junior handlerek idősebb korcsoportjában a bírók igen gyakran kérnek kutyacserét a gyerekektől, ami azt jelenti számukra, hogy ha csak alapjaiban is, de a legtöbb fajta felvezetési trükkjeit ismerniük kell. Még abban az esetben is, ha más fajtát választ a gyermek, mint amit szülei otthon tartanak, elengedhetetlen az otthoni gyakorlás a családi ebekkel.
Minden fajtát másképpen kell felvezetni, a kutyák temperamentuma legalább olyan fontos, mint a mérete, Egy rossz karakterű vagy nem megfelelő viselkedésű kutya nem csak nehezíti a felvezető munkáját, de elronthatja a bíró kedvét, és a ringben levő többi kutyára is rossz hatással lehet. Ugyanakkor egy, a fajtát kiválóan reprezentáló, szépen ápolt eb mindenki figyelmét magára vonja.
A felvezetendő kutya kiválasztásánál elsődleges szempont legyen, hogy mennyire könnyen ehet irányítani a ringben. Ez sokkal fontosabb szempont, mint az egyéni ízlés. Sok junior handler igyekszik valamilyen látványos fajtát választani – például golden retrievert vagy afgán agarat – pusztán csak azért, mert ezeket sokszor lehet látni a Best in Show dobogóján. Hiba lenne bármelyik fajtáról kimondani, hogy nem illik a fiatal felvezetéshez, ez minden esetben az adott állat karakterétől függ, de az tény, hogy egyes fajták nagyobb gyakorlatot igényelnek. Egy domináns karakterrel rendelkező dobermann vagy rottweiler legalább olyan mutatós lehetne egy ifjú felvezető kezében, mint egy kisebb vagy engedelmesebb fajta, ha a gyermek elegendő tekintéllyel és kontrollal irányítja a kutyát, az pedig képes együttműködni felvezetőjével a ringben. A választás leginkább az egyéni ízléstől függ, de a szülő segíthet abban, hogy a korának, habitusának, képességeinek leginkább megfelelő fajtát válassza a gyerek.
Hosszú szőrű fajta esetében a ringben is szükség lesz kefére vagy fésűre, melynek a helye a zsebben vagy egy övtáskában van, ahonnan könnyen elővehető, de ugyanakkor nem zavarja a gyereket a felvezetésben. Semmi elítélendő nincs abban, ha az utolsó simításokat a ringben végzi el a felvezető a kutya szőrén, de talán egyszerűbb olyan ebbel a ringbe lépni, amelyre nem kell még külön figyelmet fordítani a szőre miatt. Máj fajtáktól – például a labradoroktól – elvárják a ringben az élénk, eleven viselkedést; ennek eléréséhez jutalomfalatkák szükségesek. Ez akkor okozhat problémát, ha az eb semmi mást nem csinál a ringben, csak azt figyeli, mikor és honnan kapja a falatot. Másrészről a rakoncátlan ebek esetében egy jól megválasztott jutalomfalat segíthet abban, hogy a kutya a felvezetőjére figyeljen,
A legtöbb terrierfajtát és a társasági kutyák nagy részét feszes pórázon szokás felvezetni, amit a kutyák igen jól tolerálnak. A collie-félék, a labrador és a golden retriever – és még sok más fajta sokkal jobban mozog laza pórázon.
Mielőtt a fiatal felvezető végleg letenné voksát egy fajta mellett, érdemes tanulmányoznia a fajtához kapcsolódó felvezetési szokásokat. Ha a fajta standardja azt írja, hogy a kutya mozgása könnyed és aktív, akkor célszerű laza pórázon felvezetni, ilyen például az ír farkaskutya vagy a deerhound. Egy afgán agár felvezetése azonban nem egyszerű. A standard gördülékeny, rugalmas mozgást ír elő a fajtára, a kutya szinte repül a ringben, jóval a felvezetője előtt. Ennek kivitelezésére csak gyakorlott, ügyes felvezető képes, kezdő junior handlerek esetében ez a fajta nem szerencsés választás.
