Egy hosszú ideje velünk élő kedvenc elvesztése után a gyász érzése teljesen természetes. Az állat egy évtizeden át vagy még tovább szerves része volt a mindennapoknak, mély kötődés alakult ki felé. Elvesztése után hatalmas üresség marad.
A gyász mindig tovább tart, mint amennyire az ember számít, éppen ezért ne türelmetlenkedjen, adjon magának annyi időt, amennyi csak kell.
A gyász során különféle érzelmi stádiumokon megy át az ember. A leggyakoribb és legerősebb a depresszió. Ilyenkor gyakran megjelenik a bűntudat érzése is. Elgondolkodik azon, vajon megtett-e mindent kedvencéért. Elkezdődik a „bárcsak” és a „ha” korszaka. Ha a gazdának meg kellett hoznia az elaltatás nehéz döntését, akkor a bűntudat még erősebb lehet. Így van ez súlyosan beteg állatok esetében, amikor pedig ez a döntés megmentheti az állatot a szenvedéstől. Érezhet haragot is, különösen akkor, ha az állat baleset áldozata lett, vagy ha azt érzi, az állatorvos nem tett meg mindent kedvencéért.
A szakértők véleménye szerint nagyon fontos az érzések kifejezése. Mindegy, mit érez, hagyja felszínre törni, ne zárja magába. Beszélgessen családtagjaival az érzéseikről, de a barátaira is számíthat.
Azok, akik nem igazán kutyabarátok nem alkalmasak erre, ők nem érzik át a veszteséget, nem tudnak empatikusak lenni egy ilyen helyzetben. Ha nincs a környezetében olyan ember, akivel meg tudná beszélni érzéseit, keressen szakembert.
Ne feledkezzen meg arról, hogy a család többi állata is érzi a veszteséget, lehet, hogy ők is gyászolnak. Az állatok kedvetlenséggel, levertséggel, étvágyvesztéssel reagálnak a veszteségre. Sok-sok szeretet és kiemelt figyelem segíthet nekik ebben.
A gyerekek számára egy kedvenc kutya elvesztése gyakran az első találkozás a halállal. Minden gyereknek a korának megfelelően kell elmagyarázni a történteket, igazodva a család vallási és világnézeti elkötelezettségéhez. Hat éves kor alatt a gyerekek nem értik meg, hogy a halál végleges, míg az idősebbek kíváncsiak, érdeklődnek magáról a folyamatról. Időnként akár olyan kérdéseket is feltehetnek, melyek morbidnak tűnnek a felnőttek számára, de mindig körültekintően és őszintén kell rájuk válaszolni. Kortól függetlenül hagyja, sőt, ösztönözze, hogy a gyerekek részt vegyen a gyász körüli rituálékban, segítsenek a temetés előkészületeiben.
Akár otthon halt meg a kutya, akár az orvosi rendelőben altatták el, nagy kérdés, mi legyen földi maradványaival. Amennyiben van kertje, telke, ott eltemetheti, de kereshet kisállat temetőt is, ahol díjazás ellenében válthat sírhelyet és rendelhet temetést. Működnek mozgó krematóriumok, ezek az állat hamvasztását helyben végzik el, majd a maradványokat igény szerinti urnában adják át. Állategészségügyi telepen is leadható a tetem, de az állatorvos is gondoskodik az elszállításról, természetesen külön díjazás ellenében.
Nagy kérdés a gazdák számára, hogy vajon legyen-e új kutya a háznál, és ha igen, akkor mikor. Van, aki úgy érzi, azonnal szüksége van egy másik kutyusra, míg vannak, akik inkább várnak, amíg lecsillapodnak az érzések – legyen ez az idő pár hét vagy akár néhány hónap.
Egyet tudnia kell: bármely időpont jó az új jövevény érkezésére, ha képesnek érzi magát arra, hogy ne hátrafelé tekintsen, hanem előre nézzen. Amikor képes arra, hogy nem az elvesztett kedvenc pótlékaként kezelje a kiskutyát, hanem egy új, gondoskodásra vágyó és szeretetet adni tudó, új családtagként.
