Azt gondolhatnánk, hogy Hollywood mindig is stabil lábakon álló üzleti vállalkozás volt, hiszen filmjeik ismertek szerte a világon, teltházas mozikban játsszák őket. Ámde előfordult a történelem során, hogy anyagi csőd fenyegette a filmezés fellegvárát, és volt egy kutya, amelyik filmjeivel megmentette a bezárástól a film fővárosát. Ez a kutya nem más volt, mint Rin-Tin-Tin.
Az első világháború vége felé egy franciaországi, lebombázott repülőteret vizsgáltak át amerikai katonák, amikor is egy kutyaólat találtak, benne egy német juhászkutya anyával és öt kölyökkel. Lee Duncan, egy fiatal, 29 éves pilóta mentette ki egy árokból az állatokat. A járőrök befogadták őket, Duncan pedig úgy döntött, magához vesz kettőt a kölykök közül. A kis kant Rin-Tin-Tin-nek, a szukát pedig Nanette-nek nevezte el, mégpedig azok után az apró francia szerencsebábok után, amiket a katonák kaptak. Mivel a háború után szerette volna hazavinni magával a két kutyát, elkezdte tanítani is őket, ám Nanette, a kis szuka megbetegedett, és meghalt, mielőtt Los Angelesbe ért volna új gazdájával.
Rin-Tin-Tin megmentése után, 1918-ban, az alakulat tagjaival
Duncan sok reményt fűzött Rintyhez, ahogy ő nevezte a kant. Benevezte kutyakiállításra, de sok sikert nem értek el, ezért úgy gondolta, hogy megméretteti egy ugróversenyen is. Itt közel 3,6 méteres ugrásával a kutya már győzelmet aratott. Mivel filmre vették a versenyt, a kutya tehetségére felfigyeltek a filmesek is, és egyre gyakrabban hívták rövidfilmekbe szerepelni.
De Duncan már tovább gondolkodott, ő főszerepet szánt kedvencének, és írt egy forgatókönyvet. Azonban a stúdiók nem voltak vevők az ötletére, egyik elutasítás jött a másik után.
Talán a véletlennek volt köszönhető a szerencse, hogy Duncan összetalálkozott egy stábbal, amelyik már jó ideje küzdött, hogy leforgasson egy jelenetet egy farkassal, ámde sehogy sem sikerült. Természetesen a büszke gazda váltig állította, hogy kutyája képes megcsinálni a jelenetet, és addig-addig járt a nyakukra, mígnem ráálltak a dologra. És láss csodát, húsz percet alatt végre készen is lettek a jelenettel, a filmet, melynek címe „Man from Hell’s River” volt, már Rintyvel fejezték be. Ettől kezdve egyik szerep érte a másikat, egyik hősi eb karaktere jött a másik után. Összesen 26 filmet forgatott a Warner Brothers stúdió a szépséges német juhászkutyával, aki heti 6.000 dollárt keresett, de nem mellékesen a mára világhírű stúdiót is megmentette a csődtől, hiszen a kutyás filmek sikerére való tekintettel emelte meg a bank jelzáloghitelüket.
Persze ahogy Rinty sztár lett, úgy lett élete is egyre inkább a sztárokéhoz hasonló. Már nem kellett apró, számára méltatlan jelenetekben tetszelegnie, hiszen a 18, másik kutyából álló stáb eljátszotta helyette a kisebb jeleneteket. Fénykorában naponta 10 ezer rajongói levél várta, a stúdió pedig magánszakáccsal kényeztette pénzhozó ebét. A szakács naponta frissen készített vesepecsenyével örvendeztette meg Rintyt, aki kellemes klasszikus zeneszó mellett fogyasztotta azt el.
Bár a kutya megmentette a csődtől a stúdiót, ők mégis elbocsátották 1929-ben, arra hivatkozva, hogy az új, egyre divatosabb hangosfilmekben egy olyan kutya, amelyik nem tud beszélni, már nem lehet sztár. Nos, tévedtek. Rinty 14 éves koráig temérdek filmben kapott még szerepet, sőt, volt saját rádióműsora is, a Csodakutya. Ekkor már a Beverly Hills-en éltek Duncan-nal, szemben Jean Harlow-val, az 1930-as évek egyik legnagyobb szexszimbólumával, a híres színésznővel. Ő volt az, aki Duncan hívására azonnal átrohant, amikor egy napon Rinty rosszul lett, és később a színésznő tartotta karjában az ebet, amikor meghalt.
Rin-Tin-Tin testét visszavitték Franciaországba, hogy szülőföldjén temethessék el. Asnieres külvárosában, egy kifejezetten állatok számára fenntartott temetőben helyezték végső nyugalomra.
Jackie Cooper, Joseph Calleia és Rin-Tin-Tin Junior, 1936-ban, a Tough Guy című filmben
Szerencsére Rintynek nagyon sok utóda maradt hátra, köztük a szintén Duncan tulajdonában levő Rin-Tin-Tin Jr., akik közül többen szerepeltek filmekben, később a televízióban is. Junior, az utód is 14 filmben népszerűsítette a fajtát, egészen 1941*es halálig.
A híres és sokak által szeretett, még többek által irigyelt kutya népszerűsége nem csak megkedveltette a világgal ezt a csodálatos ebet, de ösztönözte is a gazdákat, hogy neveljék, tanítsák, képezzék őket, hiszen a méltán híres ős számtalanszor bizonyította, mennyire sokoldalú és tehetséges fajta a német juhászkutya.
Képek forrása: wikipedia.org
