A kínai meztelenkutya megítélése megosztja a világot: vagy teljes odaadással rajonganak érte, vagy különös külseje miatt lenézik, kigúnyolják. Egy dolog viszont tény: a kínai meztelenkutya senkit nem hagy érzelmek nélkül. Ráadásul temérdek mítosz, legenda és érdekesség is kötődik ehhez a valóban minden téren különleges fajtához.
A fajta minden valószínűség szerint Kínából származik, kialakulása genetikai mutáció következménye. Egyes feltételezések szerint az első meztelen kutyák Afrikából érkeztek Kínába, ahol mai méretük kialakult, egy másik feltételezés értelmében pedig éppen hogy Kínából jutottak el más földrészekre, ahol aztán a helyi viszonyoknak megfelelően mutálódtak.
Bár S.G. Gorwill, a The Hairless Dogs of the World című művében tizennégy szőrtelen fajtát sorol fel, ezekből az FCI csak hármat ismer el. A kínai meztelenkutya, a mexikói meztelenkutya (xoloitzuintle) és a perui kopasz kutya méretükben nagyjából megegyező fajták, és soha nem igazán szőrtelenek, ugyanis a fejen, lábakon és a farokvégen mindig előfordul némi szőrzet. Ezek a kutyák mindig heterozigóták, ami azt jelenti, hogy a szőrtelenségi gén mellett jelen van egy olyan gén is, amely képes a teljes szőrzet kialakítására. Így fordulhat elő az, hogy a kölykök között időnként találhatók szőrös egyedek is.
A kínai meztelenkutya szőrös változatát „Powder Puff”-nak, azaz púderpamacsnak nevezik.
A meztelenkutyák tenyésztése nem könnyű feladat, ugyanis két szőrtelen egyed pároztatásának eredményeként az esetek többségében életképtelen kiskutyák születnek, vagy megszületésük után rövid időn belül elhullnak a kölykök.
A kínai meztelenkutya korai elnevezései utalnak a fajta hányatott sorsára. Hívták őket szentély kutyáknak, királyi meztelen kutyáknak, kínai ehető kutyáknak és kínai hajós kutyáknak. „Tevékenykedtek” kabalaállatként jósnők mellett, éltek palotában selyempárnákon, pestis járványok idején irtották a patkányokat, de bizony gyakorta a tányéron végezték ínyenc eledelként. Meg kell említeni azt is, hogy bizony a gyógyászatban is nagy szerepük volt.
Közel 40 Celsius fokos testhőmérsékletükkel a reumatikus betegségek gyógyításában kiválóan működtek közre úgy, hogy a beteg mellé feküdve annak fájó testrészét melegítették.
Pszichés betegségek kezelésében is hasznukat vették – a pozitív energiák áramoltatásával megnyugtatták a beteget.
A Han dinasztia (Kr.e.200) idejéből származó művészeti alkotásokon találhatók a kínai meztelenkutyára hasonlító állatábrázolások. Két különböző kutya figyelhető meg ezeken, melyek bár hasonlóak, de két különféle típust képviselnek. Egyikük finom csontozatú, kisebb méretű, a másik tömegesebb, robosztusabb, és nem túl elegáns megjelenésű. Feltehetőleg az előbbi típus volt a szentély kutyának nevezett, utóbbi pedig az, amelyik a konyhaasztalon végezte.
Mivel a fajta – a térség többi kutyafajtájához képest – eléggé pórias életet élt, származásáról, korai tenyésztéséről nem maradtak fenn olyan konkrét adatok, mint a többiekéről.
Bár a XVIII. század második felére Kínából szinte eltűntek a meztelenkutyák, szerencsére a hajósok jóvoltából addigra már a világ több tájára eljutottak, így a fajta története ettől kezdve más országokban folytatódott.
Az Újvilágban már az 1800-as években feltűntek a kiállításokon kínai meztelenkutyák. Egy fiatal New York-i újságírónő, Ida Garrett első látásra beleszeretett ezekbe a különleges kis kutyákba, és teljes erőbedobással elkezdett tenyészteni, kiállításokra járni velük. Szakmájának köszönhetően sokat publikált, és igen alaposan dokumentálta tenyésztési munkáját.
A XIX. század közepétől már egyre több európai festményen, grafikán jelent meg kínai meztelenkutya ábrázolás, sőt, 1850-ben egy kisebb angol zoológiai kiállításon is bemutatták a fajtát, fotókkal illusztrálva, sőt élő egyedeket is felvonultatva.
Ida Garrett és későbbi kenneltársa, Debra Woods nyilvántartása szolgáltatta az 1979-ben alakult Amerikai Meztelenkutya Club regiszterének alapját. A fajta csupán 1991-ben lett az Amerikai Kennel Club teljes joggal elismert tagja.
Nagy Britanniában már 1969-ben megalakult az első fajtaklub, de a powder puff, azaz a szőrös változat elismerésére még 1984-ig várniuk kellett a fajta kedvelőinek.
Fontos megemlíteni, hogy az angol tenyésztők elsősorban Amerikából, közelebbről Garrett és Wood asszonyok tenyészetéből származó kutyákkal dolgoztak.
Napjainkban igen kedvelt fajta a kínai meztelenkutya, annak mindkét szőrváltozata gyakran és egyre nagyobb számban tűnik fel a kutyakiállításokon, sőt, a kutyakozmetikai versenyeken és bemutatókon is előszeretettel formázzák és színezik a kevesebb vagy több szőrzetet.
