Ön is hasonlít a kutyájára? Nagy a valószínűsége, hogy igen.
Egyszer valaki azt mondta nekem, egy családhoz ellátogatva mindig pontosan tudja, melyik családtag választotta a házi kedvencet, mert a kutya tökéletesen hasonlít rá. Gondoljon mindenki csak egy közismert példára: Winston Churchillre és angol bulldogjára. Ugye, valóban bulldog-szerű fazon volt? Nagy Britannia egykori miniszterelnöke idősebb korában nagyban hajazott kedvencére: a kerek, lapos arc, a szem körüli redők valóban bulldog-szerű külsőt kölcsönöztek neki, nem is beszélve a zömök testalkatról.
Természetesen vannak erre tudományos magyarázatok is, ám elegendő, ha belegondolunk emberi kapcsolatainkba. Ugye, hogy általában azokkal találjuk meg a közös hangot, akik valamiben hasonlítanak hozzánk?
Elgondolkodott-e már azon, mitől sikeresek a számítógépes társkereső oldalak? Ezek legtöbbje egy kérdőív alapján gyűjt részletes információkat a kliensekről (beleértve vallási, politikai nézeteiket, zenei ízlésüket, szórakozási szokásaikat, anyagi viszonyaikat, stb.), majd a kulcsszavak alapján adja ki a keresési egyezéseket.
Minél több a találat, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a két ember elkezd érdeklődni egymás iránt.
Persze nem mellékesek a külső jegyek sem - a magasság, a súly, a haj és a szem színe, a bőr tónusa. A legtöbb ember számára vonzó partnert keres, a legsikeresebb pedig a kapcsolat, ha a vonzerő mindkettejükben nagyjából egyező mértékű. Ergo egy nagyon csinos nő valószínűleg egy csinos férfival lesz boldog, a valós életben szinte elképzelhetetlen, hogy Quasimodo együtt éljen Esmeraldával.
Hasonló a helyzet a kutyaválasztásban is. Humphrey Bogart, a Casablanca és más híres filmek sztárja mindig is keményfiút játszott és magánéletében is igyekezett megfelelni a szerepeinek. Vajon milyen kutyái lehettek? Elárulom: kemény és jellemes karakterű ebeket kedvelt, így boxere és skót terriere volt.
Ezzel szemben egy másik színész, James Stewart igazi melegszívű, barátságos ember volt, nem csak a filmvásznon alakított szerepeiben, de magánéletében is. Ő golden retrievert választott társául.
A kulcsszó a választásban a megszokás.
Minden ember azokat azt kedveli, ami ismerős a számára. Ezért van az, hogy sokan évről évre ugyanoda térnek vissza nyaralni, ki a hegyekbe, ki a tenger mellé, ezért ragaszkodunk bizonyos tévé- vagy rádiócsatornákhoz, hasonló témájú könyvekhez, stb. Közönségszavazásokon sokszor elég egy adott sztár nevének ismerős csengése, és máris övé a szavazat minden háttérismeret nélkül. Nem véletlenül ismétlik olyan sokszor a reklámokat sem, hiszen ahogy a mondás tartja, az ismétlés hírnevet épít.
Egy tudós érdekes módon bizonyította mindezt. Egy pár kínai jelet mutatott az embereknek anélkül, hogy fordítást adott volna hozzájuk. Mikor megkérte, hogy mondják el, mit is jelenthetnek ezek a jelek, azokat, amelyeket többször mutatott, az emberek pozitívabb és kedvezőbb elképzelt jelentéssel párosították.
Elérkeztünk a kérdés egy lényeges pontjához: az archoz. Az arcát mindenki jól ismeri, hiszen reggelente látja a tükörben, fésülködés vagy borotválkozás közben. Ráadásul a nap során számtalanszor belepillantunk a tükörbe kézmosáskor vagy akár az utcai kirakatokat nézve és egyéb helyeken. Normálisan tehát, mint minden mást, amit gyakran látunk, ezt is kedvelnünk kell tehát. Pszichológusok megerősítették, hogy a szülők általában tudat alatt, de előnyben részesítik azt a csemetéjüket, amelyik rájuk hasonlít. Nos, ha egy bizonyos fajta kutya arcán olyan általános jellemzőket fedezünk fel, melyek a sajátunkra hasonlítanak, akkor arra több melegséggel és szeretettel válaszolunk.
Egy amerikai egyetemen 104 nővel végzett teszt érdekes információkkal szolgált. A teszt során a hölgyeknek kutyaportrékat mutattak, melyeken springer spániel, beagle, husky és basenji fajtájú kutyák képe szerepelt. A kérdezettek arra szavaztak a képek alapján, mennyire tetszik nekik a kutya kinézete, mit gondolnak, mennyire barátságos, mennyire lehet hűséges és mennyire intelligens. Ez után a kérdezettek életmódjukat illetően kaptak néhány kérdést, majd sematikus ábrák alapján ki kellett választaniuk, melyik hajviselet a legjellemzőbb rájuk. A képek két alapvető csoportot tartalmaztak: a füleket takaró hosszabb frizurákét és a fület mutató rövidebb vagy hátrafésült frizurákét.
Azok a hölgyek, akik a hosszú, fület eltakaró frizurára voksoltak, a springer spánielt és a beagle-t részesítették előnyben, a fajtákat szerethetőbbnek, barátságosabbnak, hűségesebbnek és intelligensebbnek jellemezve. A rövidebb vagy hátrafésült, a fület mutató frizurát viselő hölgyek a huskyt és a basenjit részesítették előnyben, hasonló jellemzőkkel.
A hasonlóság könnyen felismerhető. A hosszú, arcot keretező haj olyan, mint a spániel vagy a beagle esetében az arcot keretező lelógó, nagy fül. A rövid haj jobban látható vonalakat kölcsönöz az arcnak, látni hagyja a füleket. A basenji és a husky álló fülei látni engedik az arcot, nem vonják azt keretbe. Persze voltak olyan eredmények, melyek pont az ellenkező eredményt hozták, ám arányaiban a végeredmény a fenti állításokat igazolta. És, mint tudjuk, a kivétel erősíti a szabályt.
Egy másik teszt során 25 fajtatiszta és 22 keverék kutyát fotóztak le pszichológusok, valamint minden egyes kutya tulajdonosáról készítettek fotót. Ezek után 28 önkéntes jelentkezőnek megmutatták a gazdák képeit és megkérték őket, keressék meg a hozzájuk tartozó kutyát. A fajtatiszta kutyák 2/3-nak gazdáját sikerrel párosították, ez pedig azt igazolja, hogy az esetek többségében a kutya hasonlít a gazdájára. Mikor valaki fajtatiszta kutyát választ, pontos elképzelései vannak arról, hogyan is fog felnőve kinézni. Ugyanakkor a keverékek gazdái a pillanatnyi benyomások alapján döntenek és még csak elképzeléseik sincsenek a kölyök felnőttkori kinézetéről. Motivációjuk sokkal inkább a szeretetteli, biztonságos környezet nyújtása, semmit a külső jegyek.
Tehát fentiek alapján megállapítható, hogy a tudomány igazolja a szóbeszédet: az emberek elsősorban olyan kutyát választanak, mely hasonlít rájuk.
De térjünk vissza egy kicsit Churchillhez, akit az emberek előszeretettel egy bulldog gazdájaként tartottak és tartanak számok. Az egyetlen probléma, hogy Churchillnek sosem volt bulldogja. A britek számára a bulldog országuk egyik szimbóluma, Churchill pedig jellegzetes közéleti személyiség volt. Valószínűleg e tények vezettek az emberek téves következtetéséhez, párosulva a jellegzetes külső jegyekkel. Ám ha valaki belesett Churchill magánlakosztályába, milyen kutyus gömbölyödik a lábához, valószínűleg igencsak meglepődött. A híres államférfi kedvence egy Rufus nevű toy uszkár volt. A hosszú orrú, ránctalan pofájú, közel ülő szemű eb kissé sem hasonlított gazdájára. Ráadásul a fajta nem csak véletlen választás műve volt, hiszen mikor az első Rufus meghalt, gazdája ugyanolyan fajtájú kutyust választott, melynek ráadásul ugyanazt a nevet is adta.
És még mindig, ennek ellenére is tényként állítható, hogy az esetek nagy részében gazda és kutyája nagyban hasonlítanak egymásra. Hogy miért? Mert Churchill lányának egy mopsza volt, a hasonlóság pedig itt már igencsak visszaköszön.
