A kutyák imádnak hemperegni. Jobb esetben ezt a szőnyegen teszik, rosszabb esetben valamilyen piszkos, sőt, akár büdös helyen. Szinte minden kutya képes belehemperegni akár a sárba, akár trágyába is. Abban megegyezhetünk: akármilyen fura is ez a hempergés, sokkal jobb, ha a kutya a szőnyegen teszi, mintha valamilyen bűzös dologban.
Ennek a gazda számára különös viselkedésnek két oka lehet: viszket vagy egyszerűen szeretne szagjelet hagyni. A viszketés a kisebbik gond, hiszen ha viszket a hátunk, mi is nekidörgöljük az ajtófélfának, ha már nem érjük el a kezünkkel. Ráadásul a kutyának keze sincs, hogy megvakarja a hátát, az ajtófélfánál pedig sokkal kézenfekvőbb a szőnyeg. Persze azt se felejtsük el, a kutyák szeretik, ha vakargatják hasukat, hátukat. Ha a gazdi erre éppen nem kapható, hány segítségül hívják a szőnyeget.
Ami pedig a szagokat illeti, hát az ebek teljesen másként vélekednek a finom illatokról. Számukraa nem a Chanel No. 5 az illatok legfinomabbika, hanem minden olyan szag, amitől mi, emberek, fintorgunk. A kutyák mind megegyeznek abban, hogy szeretnék, ha a helyük úgy „illatozna”, mint az otthon, ez pedig azt jelenti az olvasatukban, hogy pontosan úgy, mint ők maguk.
Egyébként ennek a szagos dolgokban való fetrengésnek a gyökere nem más, mint a kutya ősi vadászösztöne. Azzal, hogy belehempereg mondjuk az ürülékbe, elfedi saját szagát, ezzel pedig megtéveszti áldozatát. Az a tény, hogy az esti séta során, vagy a kutyafuttatóban bandázva erre túl sok szüksége nincs, nem nagyon zavarja a kutyát, az ösztöne ilyenkor felülír mindent.
Egyébként kutatók azt is megfigyelték, hogy olyankor is belefetreng valami büdibe a kutya, amikor éppen a saját szagát akarja erősíteni. A büdös dolog ilyenkor saját, vagy éppen társai ürüléke, a cél pedig vagy a falkaszellem megőrzése, vagy pedig a dominancia erősítése. Vadászok például megfigyelhetik azt, hogy a vadászatról, vagy hajtásról visszatérő kutya a zsákmányállat ürülékébe hempergőzik, ezzel ösztönözve vadászatra a társait.
Mindez persze megelőzhető, ehhez nem kell más, csak odafigyelés. Séta során - több ok miatt is, de ezért főleg - nem árt eltenni a mobiltelefont és az állatra figyelni. Ha a gazda azt tapasztalja, hogy valami felkelti kutyája figyelmét, nem árt lecsekkolni, vajon nem ürülék, vagy egyéb, büdös dolog-e az. Ilyenkor egy erélyes "Fúj, nem szabad!" felkiáltás, és egy határozott elirányítás elégséges ahhoz, hogy elterelje a kutya figyelmét. A rendszeres, következetes tiltásokkal a kutya előbb vagy utóbb meg fogja tanulni, hogy a gazda nem tolerálja a lócitromban, vagy más szagos dologban való hempergést. Persze ugyanez vonatkozik a sárra, koszos pocsolyára, és egyéb, nem elfogadható dolgokra is.
Amikor egy kutya valami furcsa, számára idegen szaggal szembesül, szeretné azonnal lepisilni, de mivel tudja, hogy azt nem szabad, hát jól meghengergődzik rajta, így hagyva szagnyomot a farka alatt található szagmirigyek által. Szóval a másik oka a hempergőzésnek az, hogy jelezzen a haverok, vagy éppen nem túl baráti más ebek számára.
Persze hempergőzhet a kutya örömében is. Ez általában akkor figyelhető meg, ha szereti a friss füvet, de akár a ropogós, tiszta havat. Ilyenkor örömében, hogy látja, szinte megfürdik benne a kutya. Hagyjuk, hadd élvezze ki a helyzetet, hadd mutassa meg, mennyire jól érzi magát. Ezek legalább nem koszos és nem büdös dolgok, hiszen mi is szeretjük a természet szépségeit.
A szőnyegen való fetrengés szinte minden alkalommal megfigyelhető, ha a kutya fésülésen vagy fürdetésen esett át. Számára a pihe-puhává varázsolt, illatos szőr korántsem azt az érzetet jelenti, mint amit a gazdának. Egyszerűen a szőrbontó folyadék, a sampon, a balzsam vagy a kutyaparfüm illata egy idegen szag, amit azonnal le kell dörgölni valahogyan. Persze a ledörgöléssel egy időben nem árt gondoskodnia arról is, hogy a "rendes" kutyaszag a helyére kerüljön. Legalábbis a saját maga számára elfogadható legyen szagügyileg.
