Kiss Norbi kétszeres Európa-Bajnok kamionversenyző, párjával, Mártival elkötelezett macskabarátok. Bár állítása szerint nincs jogosítványa kamionra, mégis uralja a hatalmas, brutális erejű monstrumot, és győz. Igazi, férfias sport, melyben munkája az élete és a szenvedélye. Amennyire macsó sport, Norbi annyira emberi és lágy, szeretettel teli, ha családjáról és macskáiról van szó. És hogy miben jelenik még meg a férfiasság? Abban, hogy Norbi igazi férfiként az elesettekért, a gyengébbekért akar tenni. Ezért csatlakoztak párjával a Macskaárvaház Alapítványhoz önkénteskedni, melynek otthonában békében, nyugalomban és szeretetben tudnak élni azok a cicák, akik még nem találtak szerető gazdára. Eredményei és sikerei mind a sportban, mind a civil életben igazolják, hogy jó úton jár.
- A múltkor azzal hagytuk abba a beszélgetést, hogy nem erőltettek semmi olyat a cicákra, amit ők nem szeretnének. Szeretitek és véditek az állatokat. Az állatvédelem és a környezetvédelem milyen más módon jelenik meg az életetekben?
- Norbi: Mostanában kezdtünk el ismerkedni a vegetarianizmus és vegánság életformájával, szintén Bóday Pali inspirálására. Bár nem száz százalékosan értünk egyet mindennel, de nagy részben el tudjuk fogadni. Az ipari állattenyésztés és a hagyományos állattenyésztés között ordító különbségek vannak, és a mi elveinkkel ellenkező az ipari állattartás és feldolgozás gyakorlata.
- Az internet tele van olyan bejegyzésekkel, melyek szerint a vegán, nyers vegán emberek szó szerint felkoncolnák a húsevőket. Ti is így vélekedtek?
- Norbi: Semmiképpen sem. Inkább úgy gondolom, hogy sok olyan pontja van állatvédelmi és környezetvédelmi szempontból, amit mi el tudunk fogadni, és amivel egyetértünk. Jó lenne sok mindenen változtatni, és ehhez mi így tudunk talán hozzátenni. De semmiképpen sem vagyunk radikálisak, és elfogadjuk, hogy mások másként gondolkodnak és élnek. Egyelőre ismerkedünk a dologgal, és próbálunk úgy élni, hogy a lehető legkevesebb olyan terméket fogyasszuk, ami állatok szenvedése árán kerül az asztalra. Minimálisan mi is fogyasztunk állati termékeket, bár igyekszünk kerülni, de még így is megválogatjuk, mit és honnan szerzünk be.
- Ha egyszer lenne egy saját birtokod, ahol nem csak növényeket termesztetek, de állatokat tartotok, megfelelő, ideális körülmények között, akkor elképzelhető, hogy a húsevés része lehet az életeteknek? Hiszen akkor az már nem ipari állattartás….
- Norbi: Állatot azért tartsunk, hogy megegyük? Soha….
- Mi volt a legnagyobb rosszaság, zsiványság, amit valamelyik cica elkövetett?
- Márti: Füstike cicánk nagyon rosszcsont. Hogy mitől rossz egy cica? Talán nem is rosszaság ez, inkább zsiványság, elevenség. Igazából nevelés kérdése az egész. A két másik cicánk már hét éve velünk van. Amikor két éve vettünk egy kanapét, ők tudták, hogy ahhoz nem szabad nyúlniuk, mert úgy tanítottuk őket, hogy a kaparófán élesítsék a karmaikat, a bútorok és egyéb használati tárgyak tabu. Aztán Füstike két éve a családba került, és azonnal a kanapét támadta, amit mára sikeresen le is amortizált. Persze nem csak a kanapét, sok minden mást is tönkretett még. Mivel ő kinti macska volt, nagyon nehéz a benti szabályokhoz szoktatni, a szocializációja hosszú folyamat.
- Norbi: Füstike kinti cicaként elkezdett hozzánk járni, aztán nálunk ragadt. Sokszor sérülten, betegen jött meg egy-egy kalandozásból, valószínűleg környékbeli kutya, vagy másik macska rendszabályozta meg. Akkor egy idő után elkezdtük beszoktatni, hogy ne kerüljön újra és újra veszélybe, és már egy ideje benti cica. Ezzel együtt még mindig nem működnek tökéletesen a dolgok. Szerintem szokja a helyzetet, de idő kell. Még mindent leborogat, ahogy a polcokon, bútorokon mászkál, hajnali négykor kezd a fejünk tetején ugrálni, és a másik két macskát szekálni, velük kergetőzni. Ez sokkal problémásabb jelenleg, mint a kanapé, de nagyon nehéz rá haragudni. Persze néha nagyon sokat kell utánuk takarítani, meg romokat eltakarítani.
- Van olyan, hogy legkedvesebb, vagy kedvenc cica a három közül? Egyáltalán lehet ilyet kérdezni egyáltalán egy állattartótól?
- Norbi: Kizárólag aszerint, hogy a legkedvesebb, biztosan nem tudnék sorrendet felállítani. Mindegyik cicát másért szeretjük, mindegyik más egyéniség, más karaktere. Marlenka vad, öntörvényű, igazi istállós cica. Minket nagyon szeret, már amikor. Mert van, hogy éppen nem. Amikor valaki jön hozzánk, akkor megesik, hogy első látásra hagyja magát simogatni, másokat viszont öt méterről, látványosan utál. És soha nem tudjuk, éppen milyen elgondolás vagy hangulati állapot alapján dönt. Yukiko, a fehér cica, aki felnőttként került hozzánk, igazi bújós macska. Soha meg nem karmolt vagy harapott volna minket, de mást sem. Simulékony, kedves, inkább kicsit félős cica. Füsti pedig, ahogy mondtuk, igazi vadóc, erős karakterű macska.
- Márti: A háromból Yukiko mutatja ki leginkább felénk a szeretetét. Olyanok a gesztusai, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, mennyire ragaszkodik hozzánk.
- A kamionversenyzés mennyire köti le az idődet, mennyire tudod ezt összehangolni az állatvédelmi munkával?
- Norbi: Nem vészes. Maga a sport nagyon drága mulatság, a verseny kamionnal ritkán edzünk. A felkészülés, a pályán kívüli erőnléti és szimulátoros edzések mellett a szponzori háttérrel kapcsolatos munkákkal foglalkozom még. Összességében vállalható, beosztható és rugalmas mindaz a munka, ami ezzel kapcsolatos. Nem több, mint egy átlagember napi munkaideje, így simán belefér az alapítványi munka. Mindenre jut idő, csak akarni kell, és jól tervezni. Persze vannak más hobbijaink is, próbálunk pihenni, de a legpihentetőbb mindig az otthoni pihenés a cicákkal.
- Milyen hobbitok van még?
- Norbi: Nekem a számítógépes játékok. Úgy lettem kamionversenyező, hogy szimulátoron játszottam középiskolásként, majd ebből nőttem fel az igazi gépekhez. Megmaradt ez a kamaszkori játék-szerelem, bár mostanában már nem annyira szimulátoron játszom, hanem más, olyan játékokkal, amik kikapcsolnak.
- Márti: Én zongorázni szoktam otthon, ha időm engedi, bár a macskák ezt a fajta zenét nem annyira értékelik.
- Van-e jövőbeni terv? Bővül-e az otthoni cicafarm, vagy inkább az alapítványi cicák kapnak kiemelt figyelmet?
- Norbi: Szerintem pár évig otthon nem bővül a cicacsalád, mert ők is nagyon sok felelősséget jelentenek és sok munkával járnak. Ennyit tudunk most tenni, ez még becsülettel vállalható. Igyekszünk többet segíteni az alapítványi munkában, ami erőnkből és időnkből telik, azt megtesszük.
- Nagyon fiatalok vagytok, de biztos lesz majd baba is. Gyerek és macska?
- Márti: Szerintem simán. Akkor már remélhetőleg lesz kutyánk is, vagy kutyáink, és így lesz kerek a család.
- Sokan vallják, hogy az állattartás, legyen az kutya vagy cica, jó felkészítés a gyereknevelésre. Ti erről mit gondoltok?
- Márti: Az állatokkal való gondoskodás türelemre nevel és következetességre, ezekre pedig szükség van a gyereknevelésben is. Sokszor tudnak kiakasztani a cicák, de ezek az esetek mindig abban erősítenek meg, hogy a nevelés és a szocializáció egy életen át tartó folyamat, amelyhez nagyon sok türelem kell.
- Szerintetek egy Norbihoz hasonló közszereplő milyen üzenetet tud közvetíteni a társadalom felé, ami az állatvédelemmel kapcsolatban nagyon fontos?
- Norbi: Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy az állatok ugyanúgy rendelkeznek az élethez való joggal, mint mi, emberek. Vigyáznunk kell rájuk ugyanúgy, ahogy egymásra is. Próbáljuk meg úgy nevelni a gyermekeinket, hogy ezzel ők is tisztában legyenek, és alakítsuk úgy a környezetünket, hogy ennek megfeleljen. Óvjuk és védjük a környezetet, foglalkozzunk ezekkel a problémákkal a lehetőségeinkhez mérten, hogy élhető legyen a világ a gyerekeink és unokáink, utódaink számára is.
- Közeledik a szeretet ünnepe. Mit kapnak a cicák karácsonyra?
- Márti: Minket. Sok jó szót, simogatást, és rengeteg szeretetet. Ezek többet érnek bármilyen tárgyi ajándéknál.
