Száguldó gazdák, cuki macskák 1.

Kiss Norbi kétszeres Európa-Bajnok kamionversenyző, párjával, Mártival elkötelezett macskabarátok. Bár állítása szerint nincs jogosítványa kamionra, mégis uralja a hatalmas, brutális erejű monstrumot, és győz. Igazi, férfias sport, melyben munkája az élete és a szenvedélye. Amennyire macsó sport, Norbi annyira emberi és lágy, szeretettel teli, ha családjáról és macskáiról van szó. És hogy miben jelenik még meg a férfiasság? Abban, hogy Norbi igazi férfiként az elesettekért, a gyengébbekért akar tenni. Ezért csatlakoztak párjával a Macskaárvaház Alapítványhoz önkénteskedni, melynek otthonában békében, nyugalomban és szeretetben tudnak élni azok a cicák, akik még nem találtak szerető gazdára. Eredményei és sikerei mind a sportban, mind a civil életben igazolják, hogy jó úton jár.

Norbival és Mártival cicáikról, életükről, terveikről beszélgettünk….

• Mind a ketten eleve macskások vagytok, vagy volt más állatotok is gyermekkorotokban?
• Márti: Nekünk egyetlen egyszer volt egy kutyánk, rövid időre. A macskákat is szeretem, ahogy alapvetően minden állatot, de cicánk sose volt. A macskák iránti szeretet Norbitól jött.
• Norbi: Nekem semmim nem volt, mert a szüleim nem engedték. Lakótelepen nőttem fel, panelházban laktunk, a szüleim pedig azt mondták, az nem jó hely egy állatnak. Persze ezzel felnőtt fejjel már egyet tudok érteni, de akkor nagyon nem volt jó érzés. A barátaimnak volt kutyája, macskája, mindenféle más állatta, én pedig rettenetesen sajnáltam, hogy nekem nem lehet. Most már természetesen értem, hogy vannak kisebb állatok, amelyek jól elvannak lakásban is, de a kutyának, a macskának tér kell, lehetőség a mozgásra. Így hát amikor elköltöztem otthonról, és elkezdett saját háztartásom lenni, akkor komolyan elgondolkodtam rajta, hogy itt az ideje valamilyen ház kedvencnek. Közben megismerkedtünk és egy pár lettünk Mártival, akinek elmondtam, hogy mit szeretnék, milyen terveim vannak. Ő pedig sokat nem várt, és pár hónappal megismerkedésünk után Mikulásra meglepett egy cicával.

• Miért pont macska? A legtöbb ember azt a sztereotípiát vallja, hogy a nők a macskások, a kutya pedig férfias állat, főleg, ha szép, nagy és izmos. A kamionversenyzés eléggé férfias sport, az ember azt gondolná, te biztosan valamilyen szép, erős kutyát választasz. Ugyanakkor sok férfi vallja, hogy a macska önálló személyiség, nem függ az embertől, önálló. Szóval, nálad miért pont macska?
• Norbi: Nehéz megmondani, mert szeretem a kutyákat is, és a jövőben szeretnénk majd egy ebet is. Egyelőre az életvitelünk nem engedi ezt, nem lenne felelősségteljes döntés a részünkről. A macska jelenlegi körülményeink között jobban illik hozzánk, hiszen egy kutyával jóval többet kell törődni, sokkal jobban függ az embertől. Ha a cicát otthon hagyjuk egy napra, mert valamilyen programnak vagy kötelezettségnek kell eleget tenni, az nem viseli meg.
• Ki a nagybetűs gazdi kettőtök közül?
• Márti: A mindennapi feladatokat – etetés, stb. – általában én csinálom, a játék, a szeretgetés közös „feladat”, vagy inkább öröm. A versenyekre együtt megyünk, mindig elkísérem Norbit. Ezekben az időszakokban az ő szülei vigyáznak a cicákra.
• Akkor ez nagy kompromisszum a szülők részéről, akik sosem akartak lakásban állatot.
• Norbi: Hát igen. Nagyon sokat segítenek, amikor külföldre, versenyekre megyünk. Gyakran eljönnek hozzánk, Budapest környékére, ahol élünk, de arra is volt példa, hogy a szülővárosomban, Szombathelyen, az ő otthonukban vannak a cicák. Megszerették ők is macskákat. Régen édesapám tiltakozott a legjobban az állatok ellen, ahhoz képest most ő imádja leginkább őket.
• Mielőtt eldöntöttétek, hogy macskáitok lesznek, foglalkoztál állatvédelemmel? Vagy ez csak utána lett az életed része?
• Norbi: Tudtunk a problémákról, elvi síkon foglalkoztatott bennünket, hiszen korábban is szerettük az állatokat. Igyekeztem mindig is úgy élni az életemet, úgy tenni a dolgaimat, hogy ha mások ártanak is az állatoknak, én azt sose tegyem, még akaratlanul sem. Szóval mondhatni, passzív állatvédők voltunk. Amikor megérkezett a családba az első cica, elkezdtünk macskás rendezvényekre járni, jöttek új ismeretségek is. Így ismertük meg a Macskaház Alapítvány alapítóját, Bóday Pált, akinek az irányítása és mentorálása mellett kezdtünk el aktívabban foglalkozni az állatok védelmével, ezen belül kiemelten a macskákkal. Azóta már volt nálunk számtalan macska ideiglenesen, mielőtt végleges gazdihoz kerültek, és más téren is kivesszük a részünket az alapítvány munkájából.

• A ti három cicátok is mentett macska, ha jól tudom. Miért pont ők lettek a család tagjai?
• Márti: Befogadott cicák mind a hárman, nem fajtatiszta, tenyésztett állatok. Az első, amelyiket hazahoztam Mikulásra, Marlenka. Ő egy cirmos cica, akit a pátyi lovardában találtunk. Oda született, ők kerestek neki és a testvéreinek gazdikat. Yukiko idősebb, felnőtt macska volt, mikor örökbe fogadtuk.
• Norbi: Yukikót egy szervezet weboldalán találtuk, amely egyébként tele volt kölyökmacskákkal. Kiscicát sokkal könnyebb örökbe adni, értük hamarabb érkezik meg az álom-gazdi, mint egy idősebb macskáért. Yuki felnőtt cica volt, két kölyökkel. Mind a két kicsinek volt már gazdája, Yukinak pedig nem. Akkor már hónapok óta hirdette őt a Cicatappancs, hogy gazdát keres, de úgy tűnt, senkinek nem kell. Sajnáltam is, és hát nagyon tetszett, ugyanis igen szép cica.
• Magyarországon kötelező a kutyák oltatása és csippeltetése. A macskákkal kapcsolatosan nincsenek ilyen szabályozások, de még az ivartalanítás sem igazán általános.
• Norbi: Sajnos hosszú múltra nyúlik vissza, hogy az emberek sokkal kevésbé törődnek a macskákkal. Persze ez bizonyos szempontból kölcsönös is, hiszen ahogy tartják, a kutyának az ember az Istene, míg a macska magát véli Istennek. A kutyákkal emiatt többet törődnek, hiszen az emberek vágynak a szeretetre, ezt pedig a kutyától sokkal látványosabban és érzékelhetőbben megkapják, mint a cicáktól. A macska teljesen máshogyan fejezi ki a szeretetét, és ez sok ember számára értelmezhetetlen. Mivel a macska sokkal önállóbb lény, elvan magában, úgy gondolják, akkor legyen, majd lesz vele valami, valahogy.

• Sose próbáltátok meg, hogy elviszitek magatokkal a cicákat, amikor nyaralni mentek, vagy akár egy verseny miatt távol vagytok? Tudjuk, hogy van jó pár fajta, amelyik kifejezetten szeret utazni, külföldön nagyon sok kamionos osztja meg az utak magányát, a sok száz és ezer kilométer monotonitását egy cicával.
• Norbi: Számtalan ilyent látunk a neten, és ez nagyon klassz. Persze kicsit mi is próbálkoztunk a cicákkal, raktunk rájuk hámot, de egyikük sem szerette. Sőt, mondhatjuk, hogy nagyon utálta mindegyikük. Mi pedig úgy éreztük, hogy akármennyire is szeretnénk mi, ha ők nem akarják, akkor nem szabad erőltetni.

(Folytatjuk....)