A macskákat sokan szeretik, sok ember választ magának doromboló kedvencet. Ám a cicákhoz nagyon sok mítosz is kapcsolódik, melyek miatt jó páran szeretetük ellenére sem merik rászánni magukat a macskatartásra. Talán, ha most el tudjuk oszlatni ezeket a tévhiteket, jó páran megnyugszanak.
Tévhit: a macskákat nem lehet nevelni
Elterjedt tévhit, hogy a macskákat nem lehet nevelni, vagy nagyon nehezen. Sokan úgy gondolják, hogy egy macska nevelése jóval bonyolultabb és nehézkesebb feladat, mint egy kutyáé. Márpedig ez nem igaz, és ha egy cica gazdája ezt elhiszi, vakvágányra fut. Ugyanígy hajlamosak elhinni azt is, hogy a macskák viselkedési problémáit sem lehet megoldani, korrigálni, márpedig ez akár végzetes következménnyel is járhat a cica számára.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a legtöbb viselkedési probléma orvosolható, a macskákat pedig nem csak hogy lehet tanítani, de ez nem is túl nehéz feladat.
Igazából egy cica ugyanúgy megtanítható az elvárt viselkedésre, a jólétéhez szükséges kezelések (fésülés, karomvágás, stb.) tolerálására, de még akár trükkökre is.
A macskák tanítása során összpontosítson a jóra, a macska értelmére és intelligenciájára, az elvárt, pozitív viselkedésre. Építsen ezekre ahelyett, hogy megmondaná az állatnak, mit ne tegyen. A pozitív tanítási módszerek felgyorsítják a tanulást, mivel az állatok jobban megértik, mit kérünk tőlük, ahelyett, hogy ismételten nemet mondanának nekik. Ezek a módszerek abban is segítenek, hogy a tanulási folyamat ne csak szórakoztató legyen úgy a gazdi, mint a cica számára, hanem kreativitásra is ösztönöz, valamint erősíti a gazda és kedvence közötti köteléket.
Nem ajánlott, hogy olyan dolgokat használjon a tanítás során, amiket a cica nem szeret, például a sokak által ismert vizes spriccelős módszert, de nem célszerű kiabálni sem.
A fizikai bántalmazásról remélhetőleg szót sem kell ejteni, ez a lehető legkárosabb és teljes mértékben elítélendő viselkedés.
Ezek a durva módszerek nem tanítják meg a macskát az elvárt viselkedésre, sokkal inkább abban erősítik meg, hogy akkor teheti meg a nem elfogadott dolgot, amikor a gazdi nincs ott és nem látja. Emellett ezek a módszerek félelmet, szorongást váltanak ki az állatból, aki hamarosan elkezd félni saját gazdájától is.
Tévhit: ha a hasát mutatja a cica, simogatást vár
Amikor egy cica a hátára gördül és a hasát mutatja, sokan felhívást éreznek arra, hogy elkezdjék simogatni, vakargatni a pocakot. Ám a legtöbb esetben nem ezt üzeni a macska.
Ha egy macska a hátára gurul, általában azért teszi, hogy védekező testtartást vegyen fel. Ha úgy érzi, hogy nem tud megszökni egy számára fenyegető, kényelmetlen helyzetből, a hátára gurul, mivel így jobban tudja használni a karmait és a fogait egy potenciális ragadozó, támadó ellen. A cica hasa azonban nagyon sérülékeny terület, mivel számos létfontosságú szerv található itt, tehát ne csodálkozzon, ha a pocakot simizni vágyó kezét ilyenkor a macska megkarmolja, esetleg meg is harapja.
Persze lehet más, ennél nyugodtabb és kellemesebb oka is a háton fekvésnek. Egy hanyatt fekvő, hasát felfedő macska olyan ismerős helyen, mint az otthona, azt is jelezheti, hogy az állat nyugodt és biztonságban érzi magát a környezetében. Annyira jól, kényelmesen és biztonságban érzi magát, hogy a hátára fekszik, és feltárja létfontosságú szerveit, ahelyett, hogy egy potenciális veszélyforrást figyelne. Ezenkívül olyankor is a hátára gördülhet a cica, amikor játszani szeretne. Itt az ideje tehát, hogy a gazdi előkapja a tollpálcát vagy valamilyen más, kedvelt játékot.
Ezzel együtt azért nem árt, ha a gazdi ügyel a kezére és a lábára, hiszen az a cél, hogy a macska megtanulja, az ember végtagjai nem támadhatók a játék során. A legjobb, ha a hasát mutogató cicának nem a pocakját simogatja, hanem inkább a nyakát, állát vagy a fejét. Közben jól teszi, ha figyeli az állat testbeszédét, és ha úgy látja, izgatottá vagy feszültté válik, inkább hagyja abba és vonuljon hátrébb. A túlzott izgalomra utalhat, ha elkezd remegni a cica farka, esetleg csóválja, remeg a bajsza, a fülei és még a bőre is, a szőrét pedig a nyakán és/vagy a farkán borzolja.
Tévhit: nem kell szocializálni a kismacskát
A közhiedelemmel ellentétben a kölyökmacskák számára is elengedhetetlen fontosságú a szocializáció!
Egy kiscica élete első heteiben, azaz 2-7 hetes kora között megtanulja, mi biztonságos és mi nem biztonságos a környezetében, majd ez után nagyon sok viselkedési formát is elles anyjától, testvéreitől és megtanul a környezetétől.
A nem megfelelő vagy hiányos szocializáció azt eredményezheti, hogy a cica elbújik a látogatók elől, fél más háziállatoktól, lassan alkalmazkodik új környezethez, és akár agresszív is lehet, például az állatorvosi látogatások során.
Az ilyen alulszocializált macskák nagyobb valószínűséggel lesznek stresszesek és/vagy félősek.
Mindezek következménye lehet akár az alom nem megfelelő használata, ez pedig hosszú távon súlyos következményekkel járhat a gazdi-macska kapcsolatra is. Elképzelni nem tudják, hány macska elaltatását kérik, hányat visznek menhelyre pusztán azért, mert egyszer-kétszer az alom mellé ürített.
Ezzel szemben a jól szocializált cicák, akik sokféle emberrel, ismeretlen macskákkal és más állatokkal, különféle környezeti körülményekkel és helyzetekkel találkoztak és szereztek pozitív tapasztalatokat, sokkal inkább társaságkedvelől, jobban tudnak megküzdeni esetleges nehézségekkel. Gyakori, hogy az ilyen macskák sokkal jobb és átfogóbb állatorvosi ellátásban is részesülnek, mégpedig azért, mert esetükben a gazda nem fél elvinni kedvencét a dokihoz, akár kisebbnek tűnő problémákkal is.
Tévhit: a macskák gonoszak
Az emberekkel ellentétben a macskák nem cselekszenek rosszindulatból. Az antropomorfizmust úgy definiálják, mint az emberi tulajdonságok hozzárendelését egy állathoz vagy tárgyhoz. Az állatok érzéseit azonban általában az emberi testbeszéd, és nem a macska testbeszéde alapján értelmezzük. Az emberek számára ez természetes, mert kötődni akarnak kedvenc macskájukhoz, és ez segíthet az állatokkal való kötődés kialakításában, azonban ez a fajta felfogás akár káros is lehet.
Például, ha a gazdi azt gondolja, hogy a cica bosszúból, gonoszkodásból ürít az alomdoboz mellé, akkor esélyes, hogy negatívan közelíti meg ezt a problémát, márpedig ez súlyosbítja a dolgot, és kifejezetten negatív hatással van az állattal való kapcsolatára. Ellenben ha foglalkozik a tényleges okokkal (stressz, félelem, szorongás, egészségügyi gond), és empatikusan közelíti meg a problémát, akkor képes lesz a probléma megoldásához szükséges segítséget kedvencének megadni.