Halloween ünnepe ősi kelta hagyományokból kialakult autentikus ír ünnep, melyet október 31. éjszakáján, azaz a katolikus Mindenszentek ünnepe előtt tartanak. Bár elsősorban az angolszász országokban van hagyománya a Halloween-nek, egyre inkább megjelennek nálunk is az ünnephez kapcsolódó szokások.
A töklámpás faragás hagyománya talán a legismertebb, rengeteg szépséges töklámpással lehet találkozni minden évben. Az emberek több száz éve jelmezbe öltöznek ezen a napon, hogy maskarájukkal megtévesszék az ártó szellemeket. A tradicionális jelmezek természetfeletti figurák, általában vámpírok, szörnyek, szellemek, csontvázak, boszorkányok és ördögök alapján készülnek, de mára már a skála a népszerű mesefigurákkal bővült a gyerekek nagy örömére. Sőt, egyre nagyobb divat, hogy az emberek kedvenc kutyáikat és macskáikat is beöltöztetik, sőt, már az állatok számára is lehet jelmezeket vásárolni.
Szintén népszerű, és már hazánkban is meghonosodó szokás az édességgyűjtés, amikor jelmezbe öltözött gyerekek bekopogtatnak a szomszédhoz és „Csokit vagy csalunk!” felkiáltással édességet kérnek. Egyébként eredetileg nem csokit, hanem karamellás almát kaptak ilyenkor a kicsinyek, a modern idők hozták magukkal a csokoládé- és cukorkagyűjtést.
Egyszóval ez egy olyan időszak, amikor némileg feje tetejére áll a világ, köszönhetően a jelmezeknek és a sok-sok édességnek, felkészítve testet és lelket a karácsony közeledtére. Olyan időszak, amit élveznek a gyerekek és a felnőttek is, hiszen tele van mókával és nevetéssel. Azonban a fekete macskák számára ez az ünnep nem mindig móka és kacagás.
A Halloween ünnep jellezetes figurája ugyanis a fekete macska. A háta felpúposított, farka mint az üvegmosó kefe a felborzolt szőrrel, szemei mélyzölden csillogók, karmai kimeresztve, és az állat ugrásra kész.
Nos, szegény fekete cicákhoz nagyon sokféle babona kapcsolódik, miért pont a Halloween ünnep maradna ki?
Az idők során a sokszor olajban főzött vagy máglyán elégetett fekete macskát – és természetesen társát, a boszorkányt – az ördög társának tartották. Őket okolták a középkori világ legtöbb hibájáért, az istentelenségtől a pestisig át szinte mindenért.
A macska jellegzetességei és kecsessége sem tett jót imidzsének, hiszen halk léptei, az éjszaka sötétjébe olvadó színe miatt hitték, hogy kedve szerint jelenik meg és tűnik el, akárcsak egy démon. Miközben a legtöbb ember félt a sötétségtől, hitték, hogy az állat vágyja azt. Hangja a sötétben csak növelte félelmetes hírnevét. Bizony, a középkorban a macskákat démoninak tartották, a fekete macskákat még inkább. Mivel a betegségek, viharok, éhínség okai akkoriban még kifürkészhetetlenek voltak, hát az emberek vágyták a magyarázatot, még akkor is, ha azok a mai eszünkkel és tudásunkkal teljesen valószínűtlenek voltak.
A macska kultusza
A tengerészek igencsak hirdették a macska kultuszát. Hitték, hogy előre jelzik az időjárást és a közelgő utazások nehézségeit. Például vallották, hogy a hangosan nyávogó macska veszélyes utazást jelent; míg a játékos cica könnyű utat, jó széllel. Ha egy macska a bundáját a szőr növekedésével ellenkező irányba nyalogatta, az jégesőt valószínűsített; míg ha tüsszögött, eső közeledett. Úgy vélték, hogy a viharokat az állatok farkában tárolt varázslat okozza, ám garantált volt a szerencse, ha egy macska elébe futott egy tengerésznek; míg ha véletlenül keresztezte az útját, biztosan katasztrófa következett.
Hát igen, a macskák valóban idegessé tették ezeket a marcona tengerész férfiakat, senki sem volt hajlandó megkockáztatni a következményeket azzal, hogy mondjuk végez egy macskával.
A hagyomány szerint ugyanis ha vízbe fojtott valaki egy macskát, az hamarosan ugyanarra a sorsra jutott. Egy hajó fedélzetén a legkirívóbb bűncselekmény az volt, ha egy macskát a a vízbe hajítottak, mivel hitték, a büntetés gyors és garantáltan végzetes, mégpedig gyilkos viharok képében.
A szárazföldön sem tartották őket kevésbé misztikusnak és félelmetesnek. Hitték, hogy a varázslókat és a szülésznőket segítő cicák komoly ismeretekkel bírnak a gyógynövények terén. Ritka esetekben bizony akár életüket adták a cicák az orvosságért, ugyanis az amerikai gyarmatokon a tuberkulózis biztos gyógymódja a főtt fekete macskából készült húsleves volt. Mivel azonban nem sokan kockáztatták meg a macskák megölését, tekintve, hogy ez egész életükre kiható balszerencsét hozott rájuk, ezt a gyógymódot nem sokan alkalmazták. Szerencsére.
A boszorkányok „macskásodása”
A megvádolt boszorkányok általában egyedülálló nők – gyakran özvegyek – voltak, akik leginkább társasági célból tartották az állatokat, valamint a rágcsálók irtására a ház körül, szóval igencsak prózai okokból.
Ám a falusi pletykák hamar terjedtek, és állították, hogy ezek a nők boszorkányok, akik megváltoztatták az alakjukat, macskákká változntak és egyéb varázslatokra is képesek voltak. Egy skóciai boszorkányperben az egyik feltételezett boszorkány azt vallotta, hogy amikor összegyűltek páran, megjelent közöttük az ördög, és vicsorgó négylábú állatokká változtatta őket.
Az Atlanti-óceán túloldalán a salemi boszorkányperek során alkalmazták sokszor a macskává alakulás vádját. Martha Carrier, az egyik megvádolt boszorkány hétéves, Sarah nevű lánya azt vallotta, hogy egy macska, amelyik Marthanak, azaz az anyjának vallotta magát, magával hurcolta, hogy megkínozzák az embereket, amíg anyja börtönben van.Végül Martha Carriert elítélték és négy társával együtt 1692. augusztus 19-én felakasztották.
És hogy némi magyar kötődést is említsünk, a magyar néphit szerint boldogtalan lesz a házasság, ha az esküvői ceremónia ideje alatt fekete macska ül az oltáron. Mondjuk, nem valószínű, hogy ez túl gyakran megesne, de hát nem árt odafigyelni.
Halloween macska, az örök bűnbak
Igazából teljesen mindegy, hogy a fekete macska csinált-e valamit, vagy sem, mindig ő volt a bűnbak. Ha véletlenül keresztezte valaki útját, és azzal az emberrel semmi baj nem történt, az biztos jele volt az ördöggel való cimboraságnak, hitték, őt a sötétség királya védi. Ha pedig baj történt vele, annak is a cica volt az oka.
Sajnos, különféle, a Halloween ünnephez kötődő szeánszok „kelléke” is a fekete macska, ezért a legtöbb állatmenhely ezidőtájt egyáltalán nem ad örökbe fekete cicát, mert félnek, hogy nem igazán állatbaráti szeretet, sokkal inkább valamiféle – esetenként kegyetelen - szertartás miatt vinnék csak el. Jó pár éve világszerte igyekeznek felhívni a figyelmet a fekete macskák kiközösítésére, ezért a nemzetközi állatbarát közösség október 27-ét a Fekete Macska Napjának nevezte ki, ami saját hashtaget is kapott: #nationalblackcatday.
Ezen a napon igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy ezek a kormos színű kis lények pont ugyanolyan kedvesek, ragaszkodók, játékosak és okosak, mint más színű társaik, és dőreség csak a szőrük színe miatt diszkriminatívan vagy félelemmel fordulni feléjük.
Ajánlott cikkek
