A legtöbb esetben sikerrel kezelhető a félelem, ha a cicánál megfelelően behatárolják, pontosan mi is a félelem kiváltó oka. Persze a fokozatosság és a türelem nagyon fontosak a kezelés során. A félelem kezelése némileg hasonlít a sokk-terápiára, ám mégis nagyon más. Miután sikerült meghatározni, mi is a félelem kiváltó oka, bizony szembesíteni kell vele a macskát. Természetesen először csak alig, olyan mértékben, hogy ne váltson ki belőle rettegést, és csak nagyon lassan, fokozatosan szabad emelni a félelmet kiváltó faktorral való szembesülés mértékét.
Az a cél, hogy a cica megtanulja a félelmet kiváltó faktort valamilyen kellemes dologgal összekötni, ahelyett, hogy ahhoz a rettegés kapcsolódna.
A folyamatot megkönnyíti, ha olyan jutalomfalattal dolgozik, amit a cica nagyon kedvel, és azt folyamatosan használja is. A siker titka a türelem, fontos, hogy a gyakorlást mindig úgy kivitelezze, hogy ne kényszerítse közben a cicát stresszes helyzetekbe. Amint azt látja, hogy a macska félni kezd, álljon meg, és lépjen vissza egy lépést a gyakorlatok sorában.
A legfontosabb a folyamat során, hogy sosem szabad az állatot belekényszeríteni olyan helyzetekbe, amiktől fél, egyszerűen hagyni kell azok megtörténtét, és lehetőség szerint azonnal megnyugtatni az állatot. Ha fél az idegenektől, ne akarja erőszakkal a vendégek kezébe nyomni, ám ha véletlenül összetalálkoznak, ne menekítse ki a helyzetből. Ha fél a kutyától, ne cipelje oda a kutya orra elé, de ha a konyhában összefutnak, nem kell megmenteni a macskát az egyébként barátságos eb elől.
Maga a feladat kétféle módon kivitelezhető, lehet aktív vagy passzív módon „átprogramozni” a macskát. Az aktív módszer kifejezetten hasznos három hónaposnál fiatalabb macskák esetében. Ha a cica rettegve ül az ölében, a legegyszerűbb, ha addig simogatja, amíg meg nem nyugszik. Ám ha a macska igazi fenevaddá válik a félelemtől, célszerűbb, ha egy törülközőt borít rá, beletekeri, hogy csak a feje legyen kinn. Beszéljen hozzá nyugodt hangon, próbálja így nyugtatni.
Nagyon fontos, hogy amíg a macska fél, ne tegye vissza se a dobozkájába, se a számára kijelölt helyiségbe, azaz ne szeparálja el, amíg teljesen meg nem nyugszik. Amint vége a sziszegésnek, fújásnak, egyszóval minden olyannak, ami a félelemre utal, jöhet a jutalomfalat. A macska meg kell tanulja, hogy a kitartás jutalommal párosul. Maradjon a cica közelében, amíg megeszi a jutalomfalatot és dicsérje nyugodt hangon.
A kiscica szocializációja 4-7 hetes kora között zajlik a legintenzívebben, éppen ezért ez nagyon fontos időszak az életében. Ez az a kor, amikor a leggyorsabban megszokja az emberek társaságát, de más állatok közelségét is.
A hetedik hét után ez már sokkal nehezebben és lassabban megy, és ha 12 hetes kora előtt a kismacska nem kerül kontaktusba emberekkel, sokkal nehezebb lesz megszoknia, hogy bízhat a gazdájában vagy a családtagokban.
Jó módszer, és szintén aktív részvételt igényel, ha a cicát egy dobozba vagy ketrecbe teszi, amikor éppen nem tudja kézbe venni és tartani, úgy megnyugtatva őt. Fontos, hogy ez a hely akkora legyen, hogy beférjen egy alomtál, az ételes és vizes edénye, valamint egy puha fekhely a számára. Szóval rendezzen be egy kis cica-lakot neki, amely védett és kényelmes. Az is lényeges, hogy a ketrec vagy doboz csendes helyen álljon. Amennyiben nagyon félős vagy stresszes a macska, nem baj, ha a ketrec egy részét letakarja, akár három oldala is lehet zárt, így sokkal nagyobb biztonságérzetet nyújt a számára, úgy érzi majd, sikeresen elbújt. Amint a cica megnyugszik és elkezd érdeklődést mutatni a környezete iránt, át lehet helyezni a ketrecet a lakás olyan pontjára, ahonnan már figyelemmel tudja követni az eseményeket.
Azoknak a macskáknak, amelyek a szabadban élnek, vagy szabadon kijárhatnak, alkalmazkodniuk kell a külvilág zajaihoz, szagaihoz, a látványokhoz. Viselkedésük minden esetben olyan válaszreakció, amely a túlélésüket szolgálja. Ezek a cicák gyakorta sziszegnek, morognak, testbeszédük is védekező. A verbális és nonverbális kommunikáció teljes skáláját képesek felvonultatni olyankor, amikor megijednek valamitől, vagy ismeretlen, új dologgal szembesülnek.
A passzív módszer lényege, hogy hagyni kell a macskát, hogy saját maga győzze le félelmeit, a maga igényelte sebességgel. Semmiféle fizikai korlátozást nem kell alkalmazni.
Idősebb macskák esetében ez a módszer jobban működik, bár tény, hogy hosszabb ideig tart. Ezzel együtt kevesebb az esélye annak, hogy a gazda megsérül, a macska megkarmolja vagy megharapja.
Nagyon fontos, hogy a cicát mindig jutalmazni kell, bármilyen apró javulást is tapasztal a viselkedésében. A lassú tempó meghozza a gyümölcsét, és a nagyon rettegő, mélyen bizalmatlan cica idővel kevésbé lesz stresszes.
Ha a macska sosem bújik elő a bútorok alól vagy mögül, és csak pillanatokra látni, amint éppen kiles valahonnan, vagy egyik búvóhelyről a másikra vágtat, akkor bizony a félelelem alaposan és mélyen a lelkébe égett. Persze biztos, hogy ki fog jönni a macska enni, és annak is lesz nyoma, hogy használta az almot, de ezeket mindig olyankor teszi, amikor teljesen biztonságban érzi magát.
Ám mindez nem más, mint magányos, szomorú létezés az állat számára, nem pedig teljes és boldog élet. Segíteni kell tehát neki.
Esténként csendben és nyugodtan menjen be a szobába, ahol a cica helye van, ahol elbújt. Üljön le a szoba másik végébe, lehetőleg a padlóra, és kezdjen el olvasgatni. Hagyja teljesen figyelmen kívül a macskát, kerülje a szemkontaktust, és ne is szólaljon meg. Időnként, ha a szeme sarkából látja, hogy előbukkan, lassan dobjon oda egy jutalomfalatot. Persze ahhoz, hogy érdeklődni kezdjen a jutalom iránt, már pár órával korábban érdemes kivinni az eledeles tálkát, hadd legyen éhes. Hetek, hónapok telhetnek el így, de látni fogja, hogy a cica fokozatosan merészebbé, bátrabbá válik, hogy elérje a jutalomfalatot. Ha ez sikerült már, akkor készíthet valami játékot, például botra köthet fonalat, annak végére tollat, vagy vehet is hasonló játékot.
Persze eközben se hagyjon fel a jutalomfalatokkal, azokat egyre kisebb távolságra dobja, hadd jöjjön a cica közelebb, amennyiben azt érzékeli, hogy kezd bízni önben. Sose siettesse a folyamatot, nagyon fontos a fokozatosság. Ha már eljut odáig, hogy a macska hajlandó a kezéből kivenni a jutalomfalatot – ez lehet, hogy csak hónapok múlva következik be -, megpróbálhatja megsimogatni. Ha már az ölébe ugrik, félig nyert ügye van. Simogassa és beszéljen hozzá nyugodt hangon, de kerülje a hirtelen mozdulatokat.
Persze attól, hogy önök ketten már jól elvannak, a látogatókat, idegeneket még hasonló ijedelemmel és elbújással fogja fogadni a macska. Ehhez is szoktatni kell, hasonló módon és hasonló türelemmel. Sosem szabad kényszeríteni semmire, ne adja erőszakkal a barát vagy ismerős kezébe, ha ő nem akarja. Egyszerűen hagyja, hadd ismerkedjen a maga módján, és jutalmazza, ha ügyesen legyőzi a félelmeit.
Lényeges, hogy minden a folyamat a macska ütemében és módján történjen, kerülve a legapróbb kényszerítést vagy ösztönzést is.
Megesik, hogy a gazda akaratlanul és önkntelenül is hozzájárul a cica félelmeihez, mégpedig azzal, hogy megpróbálja megnyugtatni, amikor az ideges. Ez általában csak erősíti benne a szorongást, hiszen mintegy visszajelzést ad számára, hogy valami tényleg nincs rendben. Ezáltal pedig csak nő a macskában a félelem. Hagyja, hadd nyugodjon le saját maga, akár úgy, hogy magára hagyja a helyiségben, akár úgy, hogy leül mellé és egyszerűen csak figyeli. Ha azzaél próbálkozik, hogy az ideges cicát az ismeretlen látogató kezébe adja, vagy hasonló, félelmet kiváltó helyzetbe kényszeríti, azaz szembesíti félelmei kiváltó faktorával, akkor az állat úgy érzi, csapdába került, és csak fokozódik benne a félelem. Ennek eredménye pedig általában a támadás, a macska megpróbál szabadulni szorult helyzetéből. Vérző kezek és lábak, harapott sebek maradnak utána, a rossz dolog emléke pedig hozzáadódik a macska rossz tapasztalataihoz. Kezdheti előről a munkát.
