Az interneten temérdek videó lelhető fel „rossz” kutyákról. Olyanokról, amelyek kétségbeesetten ugatnak, amikor a gazdi elmegy, olyanokról, amelyek bűnbánó szemekkel néznek, mikor rajtakapják őket valami finomság ellopásán vagy akár bepisilésen.
De vajon mi zajlik le ilyenkor a kutya fejében? Nekik is lehetnek olyan érzelmeik, mint nekünk?
Nos, akinek valaha is volt kutyája, megmondhatja, hogy bizony, a kutyáknak vannak érzelmeik. Bár nem tudják verbalizálni azt, hogy milyen érzelmeket éreznek, deviselkedésükön és testbeszédükön keresztül mégis közölni tudják ezeket. Bizonyos viselkedéseik összefüggésben állnak azzal, hogy éppen boldogok, ellazultak, félnek, stresszesek vagy fájdalmat éreznek, tehát ha a gazda megérti kutyája testbeszédét, jobban megértheti kutyája érzelmi állapotát is.
Szomorúság vs. szeparációs szorongás
Amikor a gazdi elmegy és a kutya egyedül marad otthon, előfordul, hogy szűkölni, sírni, ugatni kezd. Sőt, lehet, hogy az ajtót is elkezdi kaparni. Más kutyák ide-oda rohangálnak az ajtó és az ablak között, lihegnek és igen izgatottnak tűnnek. Nos, ilyenkor a gazdik azt gondolják, hogy a kutya szomorú azért, mert ők elmentek, pedig ezek a viselkedési formák mind a stresszre és a szeparációs szorongásra utalnak. Tehát nem jelenthető ki határozottan, hogy a kutya szomorú, sokkal inkább az, hogy stresszt él át .
Szégyen és bűntudat vs. alárendelt viselkedés
Amikor a gazdi valamilyen csínytevésen kapja rajta a kutyáját – például bepisil vagy ellop valamilyen finom falatot, esetleg megrágcsálja a cipőt – a kutya igazán bánatos bociszemekkel néz. Azt lehetne gondolni, hogy szégyelli magát, mert tudja, hogy rosszat csinált.
Megesik, hogy a kutya ilyenkor igyekszik elkerülni a gazdáját, akár úgy, hogy elfordítja a tekintetét, akár úgy, hogy próbál elmenekülni. Az is lehet, hogy a kutya az oldalára vagy a hátára fekszik, alázatos, megadó pózban. Sokan, akik ilyen esetekről szóló videókat látnak az interneten, azt gondolják, a kutya pontosan tudja, hogy valamit rosszul csinált, és bűntudatot érez, mert elkapták, rajtakapták. Azonban ezek a viselkedési jegyek mind a megadásra, alázatos viselkedésre, engedelmességre utalnak.
Azt gondolhatjuk tehát, hogy a kutya bűntudatból és szégyenérzetből próbálja elkerülni a gazdit, ám a viselkedéskutatásoknak köszönhetően tuddni lehet, hogy a kutyák képesek olvasni az emberi testbeszédet, azaz pontosan tudják, ha idegesek vagyunk, és engedelmeskednek, hogy megpróbáljanak megnyugtatni minket. Ez teljesen normális viselkedés a kutyáknál, és nem feltétlenül jelenti azt, hogy az állatot esetleg korábban bántották.
Félelem vs. makacsság
Nem minden kutya szeret állatorvoshoz járni, sőt, és vannak, amelyek kifejezetten rettegnek tőle. Ezek a kutyák megpróbálják a lehető legkisebbre összeúzni magukat, meghajolnak és lehajtják a fejüket. Igyekeznek a gazda mögött elbújni, vagy akár menekülni is megpróbálhatnak, amikor az orvos feléjük közelít. Ezek azért viszonylag egyértelmű jelek.
De mi van például olyankor, amikor a kutya elbújik a sarokban és morogni, vicsorogni kezd, amikor megpróbálják feltenni a vizsgálóasztalra? Nos, a legtöbb gazdi ilyenkor mérges lesz, hogy a kutya makacskodik, pedig valójában félelmében cselekszik így. Stresszes helyzetben a kutyák gyakran választják a menekülést, vagy ha erre nincs mód, a küzdelmet. Ráadásul ha egy kutya beteg vagy nem érzi jól magát, a stresszes helyzeteket is rosszabbul viseli.
Mogorvaság vs. fájdalom
Amikor egy kutya állatorvoshoz kerül, és esetleg műtéten esik át, a doki általában fájdalomcsillapítóval küldi haza. Ez rendben is van, de honnan tudja a gazdi, mikor fáj a kutyának, azaz mikor kell beadni a gyógyszert? Nehéz kérdés, ugyanis a kutya nem sír vagy kiabál, ha fáj valamelyik testrésze. Teljesen más módon jelzik a fájdalmat, ilyenek az étkezési vagy vízivási szokások megváltozása, a visszahúzódó viselkedés.
Tehát ha az eb hirtelen elveszíti érdeklődését a kedvenc eledele vagy jutalomfalatkája iránt, vagy nem üdvözli a korábban örömmel látott vendégeket, érdemes arra gondolni, hogy fájdalmat érez, és nem pedig mogorva.
Nos, a választ kaptunk a kérdésre, hogy vannak-e a kutyáknak érzelmei. A válasz pedig egyértelműen igen. A titok pusztán abban rejlik, hogy ezeket négylábú barátaink nem tudják szavakkal kifejezni, így a gazdának kell megtanulnia értelmezni testbeszédüket. Mi, emberek, szeretjük a helyzetekkel kapcsolatos érzelmeinket a kutyáinkra antropomorfizálni, ám ha ragaszkodunk a kutya testbeszédének megértéshez, minden helyzetben tudni fogjuk, hogyan érzi magát az eb, és mit akar közölni az adott pillanatban.
