Szombat este van, és a barátai hívják, hogy menj el velük egy jó koncerte, vagy étterembe, bárba, klubba szórakozni. De nemet mond, mert inkább othon marad játszani a cicával, vagy nem akarja magára hagyni a kutyát, mert hát ki viszi le akkor sétálni?
Persze a barátok nem értik, és azt mondják, túlzottan rajong az állataiért. Vajon igazuk van?
Persze a válasz összetett. Hiszen lehet, hogy pusztán csak inkább lemond egy, a füstös, zajos helyen töltött estéről azért, hogy otthon csendben, nyugalomban legyen kedvencével. Ám ha az állataival való kapcsolat már az emberi lényekkel való értelmes kapcsolatok rovására megy, akkor probléma van. Igen, megeshet, hogy egészségtelen kötődés alakul ki a kutyával vagy a macskával szemben, ha a gazdi elveszíti objektivitását.
Minden olyan esetben egészségtelen ez a kötelékek, ha azt várja valaki, hogy kedvencei átvegyék az emberek helyét, hiszen akármilyen szép, és akármennyire is boldoggá tesz valakit a kutya/macska és a gazdi közötti kötődés, az nem helyettesítheti azt a vágyat, hogy emberekkel legyen.
Nemrégiben megjelent egy cikk, amelyben a kutató egy olyan nő példáját használta fel, aki több sikertelen párkapcsolatot élt meg. A konklúzió az volt, hogy egy nő biztonságosabbnak, könnyebbnek és érzelmileg kielégítőbbnek találhatja, ha kutyájára vagy macskájára összpontosít újabb emberi kapcsolatok helyett,
hiszen egy állat soha nem követelőző vagy kritikus, és soha nem fogja elhagyni vagy elhagyatottnak érezni magát.
Ebben a helyzetben a gazda kedvencét arra használja, hogy elfedje saját félelmét az intimitástól és a férfiakkal való elkötelezettségtől.
Vannak helyzetek, amikor már érdemes elgondolkodni szakember segítségén. Ehhez az alábbi kérdéseket kell, hogy a gazdi feltegye önmagának, és fontos, hogy őszinte választ adjon rájuk.
- Mennyire engedi kedvencének, hogy beleavatkozzon a mindennapi életbe?
- Vajon kedvence komolyan érintett-e fontos kapcsolatokat (házastárs, közeli barátok vagy rokonok)? Ez nem ugyanazt jelenti, mint olyan embert szeretne találni, aki hasonló érdeklődési körökkel és prioritásokkal rendelkezik, beleértve a házi kedvenceket is.
- A kedvencével való foglalatosságokból kizárja a családtagokat és barátokat?
- Rendszeresen visszautasít minden meghívást, amelyen kedvence nem tud részt venni?
- Ideje nagy részét kedvencére gondolva tölti, kizárva egyéb szempontokat (például saját egészségét)?
- Úgy gondolja, hogy nem tud élni kedvence nélkül? Ez az utolsó pont nagyon fontos, mert a legtöbben túléljük társállatainkat. Az a személy, aki társfüggő egy állattal, az komolyan depressziós lehet, amikor az állat meghal.
De mi a helyzet az állatokkal?
Az állatokat nem zavarja a túlszeretés, de más szempontból egészségtelen vagy akár zavaró is lehet. Az állat arra következtethet, hogy ő a falkavezér, márpedig ez komoly viselkedési problémákhoz vezethet. Az sem kizárt, hogy az állat annyira kötődik a gazdához, hogy szeparációs szorongástól szenved, már akkor is, ha csak a mosdóba megy ki a gazdi, vagy a sarki boltba szalad le. Amikor a kutya vagy a cica a lakásban árnyékként követi a gazdit, még cukinak is tűnhet, de ennél csak rosszabb jöhet, amikor egyedül maradva a szőnyegre vagy ágyra pisil, a kutya folyamatosan üvölt vagy mindent megrág és széttép. Nem rossz kedv miatt, hanem a csalódottság és sokszor a félelem az ok, melyek hátterében bizony a gazda cselekedetei keresendők.
