Sok videó kering az interneten olyan találkozásokról, ahol a gazda és kutyája hosszú hónapokig vagy évekig nem látták egymást. A videók alapján úgy tűnik, hogy az idő múlásával a gazda egyre jobban hiányzik a kutyának. De vajon az ebek ugyanúgy tisztában vannak az idővel, mint mi, emberek? Vajon változnak érzelmi reakcióik az idő múlásával?
Mi tudjuk a különbséget egy óra, nap, hét, hónap, év között, mivel tapasztaltuk ezeket, a tapasztalások rögzültek és emlékszünk ezekre. Kérdés, a kutyák hasonló módon képesek viszonyulni az idő múlásához?
A jó emlékek és az idő
Számos tényező járul hozzá ahhoz, ahogyan az emberek megtapasztalják az időt, beleértve a természetes cirkadián ritmusunkat (napi biológiai óra), az általunk létrehozott konstrukciókat, például a másodperceket és órákat, illetve ehhez kapcsolódó tevékenységeket, valamint az emlékeinket. Vélhetőleg az emlékeink, illetve azok felhasználása az idő meghatározásában különbözik attól, ahogyan az állatok, beleértve a kutyákat is, az időt múlását tapasztalják.
Nekünk, embereknek jó az epizodikus emlékezetünk, azaz fel tudunk idézni bizonyos eseményeket, más eseményekhez kapcsolhatjuk őket, és képesek vagyunk megjósolni jövőbeni eseményeket. Létre tudunk hozni egy – kvázi - idővonalat a fejünkben, sorba rendezhetjük az emlékeket, ez pedig kellően érzékelteti, hogy mennyi idő telt el, legyen az akár rövid, akár hosszú idő.. Egy perc másnak tűnik, mint egy óra, ami sajátos epizodikus emlékeink alapján más, mint egy nap, egy hét, egy év, egy évtized stb.
Korábban azt hittük, hogy csak az emberek élnek át epizodikus emlékeket, de a kutatások ennek ellenkezőjét sugallják.
Egyes madarak például aszerint térnek vissza a helyükre, hogy hol tárolják az étel készleteiket, és hogy ott mit tároltakel. Ha hosszabb ideig voltak távol, olyan helyekre térnek vissza, ahol a nem romlandó ételeket rejtették el. Mindez azt sugallja, hogy ezek a madarak pontosan tudják, mikor távoztak hosszabb időre. Amikor csak rövidebb ideig voltak távol, ugyanezek a madarak más tároló helyeikre repültek vissza..
Az emberek azonban nem csak a rövid és a hosszú idő közötti különbséget tudják; de pontosan megkülönböztetik az időhosszakat, és ezen megkülönböztetés képessége alapján élik életüket.
De mi a helyzet a kutyákkal? Képesek különbséget tenni bizonyos időtartamok között? Másként reagálnak, ha rövid vagy ha hosszabb ideig voltunk távol?
Hogyan élik meg a kutyák az időt?
A legtöbb gazda tapasztalja, hogy a kutyát a napi időbeosztáshoz tökéletesen tudnak alkalmazkodni, általában perce pontosan ugyanakkor ébrednek, kérik a sétát, esznek, stb. A legtöbb esetben akár órát is lehet igazítani a kutyákhoz, hiszen minden nap ugyanabban az időpontban jelzik kívánságaikat.
De vajon ez azt jelenti, hogy a kutyák képesek idővonalakat építeni, ahogy az emberek az epizodikus emlékeikel? Nos, lehet, de nem feltétlenül. A legtöbb állathoz hasonlóan a kutyák is sokféleképpen tudják értelmezni és azonosítani, ezek azonban nem függnek az epizodikus emlékektől.
Ritmus és minták
A legtöbb földi életforma cirkadián ritmussal rendelkezik. Ez egy természetes biológiai óra, amely a nap hosszához igazodik. A kutyák erre a ritmusra támaszkodnak, így tudják, mikor kell kielégíteni a táplálék-, alvás- és egyéb, szükséges igényeiket.
A kutyák nagyon jók az események közötti asszociációk létrehozásában is, ez pedig kifejezetten fontos a nevelésben és a viselkedési problémák orvoslásában is. Például pontosan értik a szidást, amit akkor kapnak, amikor lepisilik az ajtófélfát, feltéve, hogy a tett elkövetésekor történik a dorgálás. Ám ha a szidást akár pár perccel később ejti meg a gazda, már nem értik, nem tudják, miért is kapták. Azt gondolhatják, hogy a gazdinak úgy általában baja van a pisiléssel, de nem tudják összefüggésbe hozni a tettet a következménnyel.
A mintafelismerés az, ami segít a kutyáknak az idő behatárolásában, a mintákat az érzékszerveikkel együtt használva alkalmazkodnak a napirendekhez.
Nézzünk egy példát. A kutya érzi a gazda illatát, amikor az otthon van, ám amikor távozik, ez a szag jócskán csökken. Ha minden nap ugyanabban az időben megy haza, a kutya előre tudni fogja, mikor lép be az ajtón, mégpedig az alapján, hogy mennyi illat van még jelen a levegőben. Az ablakon át látott napfény mennyisége alapján tudják, hogy mikor érkezik el az etetés ideje, hiszen felismerik a mintát. Ez az oka annak, hogy a kutyák nem igazodnak a tavaszi és őszi óraátállításhoz, hiszen az egy mesterséges dolog, ami megváltoztatja az általuk megszokott mintákat.
De mi a helyzet az epizodikus memóriával? A biológiai órák és a mintafelismerés alkalmasak arra, hogy egy adott napon megmutassák az időt, és befolyásolhatják a kutyák viselkedését, tanulását és alkalmazkodását. De lehet, hogy nem számolnak azzal, hogy a kutyák hogyan tudnak különbséget tenni egy teljes nap vagy egy hét, egy év stb. között, már ha egyáltalán képesek különbséget tenni.
Mit mondanak a kutatók?
Mivel a kutyák nem tudják elmondani nekünk, vajon tudják-e pontosan, hogy mennyi ideje van távol a gazda, így kísérleteket kellett végezni ennek kiderítésére.
Meglepően kevés tényleges tanulmány létezik arról, hogy a kutyák képesek-e különbséget tenni az időtartamok között, de egy 2011-es kísérletben svéd kutatók rejtett kamerákat helyeztek el, amelyek rögzítették, hogyan reagálnak a kutyák, amikor gazdáik fél, két vagy négy órát voltak távol.
A kísérlet kimutatta, hogy a kutyák lelkesebben reagáltak, amikor a gazda két órát volt távol, szemben a fél órával, ami azt sugallja, hogy valóban képesek különbséget tenni ezen időpontok között. Ugyanakkor nem reagáltak másként, ha a gazda kettő vagy négy órát töltött távol, ennek alapján pedig adott a kérdés: vajon van egy határ, ameddig érzékelni képesek az időt? Nos, ez további kutatások kérdése.
Jelenleg úgy tűnik, hogy nem sok tudományos mérés létezik arra vonatkozóan, hogy a kutyák képesek-e különbséget tenni aközött, hogy mondjuk egy napra, egy hétre, egy hónapra vagy egy évre volt-e távol a gazda.
A rendelkezésre álló tanulmányok alapján csak annyit állapíthatunk meg határozottan, hogy a kutyák képesek különbséget tenni bizonyos időtartamok között. Ezzel együtt előfodulhat, hogy a gazdák saját tapasztalatai alapján olyan felvetések látnak napvilágot, amelyeket a jövőben új kutatásokkal tesztelhetnek a szakemberek.
A kutyák reakciói az eltérő idő függvényében
Ha egy gazdát megkérdezünk arról, vajon tudja-e a kutyája, hogy mennyi ideje ment el otthonról, legtöbben azt fogják mondani, hogy az eb érzi ezt. Egyszerűen érzi, és ennek megfelelően reagál, azaz teljesen másként, mintha mondjuk nem kap időben enni. De vajon amikor a gazdák ezt állítják, nem a saját érzéseiket vetítik kutyájukra?
Nos, ez is benne lehet a dologban, de azt már megállapították, hogy a kutyák valóban tudják érzékelni és jelezni az időt.
A szeparációs szorongással küzdő kutyák gazdái határozottan állítják, hogy a kutya nagyon eltérően reagál, attól függően, hogy a gazda mennyi időt volt távol.
Például az első órában szenvednek a megrázkódtatástól, sírnak és ugatnak, a másodikban bepisilnek, a harmadikban nekiállnak szétszedni a lakást, és így tovább. De vajon ezek a szorongástól szenvedő kutyák valóban tudják, mennyi idő telt el, vagy pusztán a tüneteik súlyosbodnak az idő múlásával?
Sajnos, erre nem tudni a pontos választ, nincs még elég kutatás a témában.
Mi a helyzet a videókkal?
A bevezetőben említett videókra visszatérve az azért megállapítható, hogy azon minden kutya igen boldognak tűnik és nagyon cuki, ahogyan örül. Ám azt nem tudhatjuk, hogy ugyanezek a kutyák hogyan reagálnak akkor, amikor a gazda nem hónapok vagy évek után, hanem mondjuk egy nap elteltével tér haza. Nem lehet kijelenteni azt, hogy a kitörő öröm rövidebb idő után nem jelenik meg.
A gazdik azonban hajlamosak tapasztalataikra hagyatkozni bizonyos következtetések levonásához, és leginkább anekdotikus bizonyítékokra alapozzák véleményüket arról, hogy a kutyák képesek-e megmondani az időt. Ám mindez nem jelenti azt, hogy tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a kutyák képesek megmondani az időt. Valójában ezek a tapasztalatok nagyon értékesnek bizonyulhatnak új kutatásokhoz és kísérletekhez. A válaszokat pedig már csak azért is fontos kutatni, mert komoly segítséget jelenthetnek akár olyan problémák kezelésében is, mint a szeparációs szorongás.
