A legtöbb állattartó tisztában van azzal, hogy a célirányos nevelés az állatok esetében is igen kifizetődő. Gondoljon bele abba, hogy például az állatkertekben élő vadállatokat is le kell időnként mérni, karmaikat le kell vágni, és millió egyéb alkalommal kell hozzájuk érni különféle okokból.
Elmúltak már azok az idők, amikor a legkisebb és legártalmatlanabb beavatkozás miatt is elaltatták az állatok. Ma már inkább megfelelő nevelési technikákkal szoktatják őket az emberi érintés eltűréséhez.
Megtanítják az állatnak, hogy magától álljon a mérlegre vagy megmutassa a fülét gondozójának. Hogy hogyan? Egyszerű: jutalmazással. Az állat egy idő után megtanulja, hogy ha mindezeket megteszi, jutalmat kap. Utána már kérésre, a jutalom reményében cselekszik. Nincs különbség. Az oroszlán, az elefánt, a delfin, a zsiráf mind megtanítható ezekre.
Márpedig ha meg lehet tanítani az elefántot vagy a vad oroszlánt, hogy a jutalom ellenében akár a tűszúrást is elviselje, miért ne lehetne megtanítani a kutyát mindezekre? Persze a valóban fájdalmas beavatkozások esetében továbbra is elkerülhetetlen az altatás, de a kisebb és rövid ideig tartó kellemetlenségeket minden állat jól tolerálja, ha tudja, kedvenc falatját kapja jutalomként. A kutyák hasonlóképpen működnek.
Meg tudja tanítani kutyájának, hogy nyugodtan álljon vagy feküdjön, amíg fülét kitisztítja, szemeit törölgeti, karmait vágja. Persze csak ha célirányosan és ügyesen alkalmazza a jutalmazás technikáját. A tanítást akkor kezdje, amikor a kutya kellőképpen nyugodt. Gyakori ismétlésekkel nem csak hogy megszokja, de előbb-utóbb még élvezni is fogja a korábban macerálásnak tartott beavatkozásokat.
Napi két vagy három alkalommal imitálja a karomvágást. Ültesse le a kiskutyát és emelje fel egyik mancsát. Tegyen úgy, mintha a karmát vágná, valójában csak a levegőben csattintsa el a karomvágót. Ismételje meg ezt mind a négy mancsán. Természetesen nem maradhat el a jutalom sem. Aztán egyszer vágja le egyetlen karmát. Ne többet, csak egyet! Utána azonnal dicsérje meg és kínálja a jutalmat. A kutya meg fog lepődni a hirtelen beavatkozástól, de a jutalom megnyugtatja. Ha ezt következetesen folytatja, előbb vagy utóbb eljut odáig, hogy az összes karmát le tudja vágni, a kutya pedig nyugodtan viseli, várva a jutalomfalatot. Ha már lerakta az alapokat, csak időnkénti gyakorlás szükséges.
Akkor sem kell feladnia, ha kutyája már idegenkedik a karomvágástól a korábbi rossz tapasztalatok miatt. Egyszerűen meg kell törnie ellenállását. Kezdje azzal, hogy kézbe veszi a mancsát és egyszerűen csak megérinti a karmokat. A karomvágó legyen egy távolabbi asztalon – láthatóan, de nem közel. Folyamatosan jutalmazza a jó viselkedést. Ha már a kutya viseli az érintést, eltűri, hogy mancsa a kezében pihen, kézbe veheti a karomvágót, de csak a levegőben csattintsa el. Kövesse ezt boldog dicséret és jutalom.
Addig gyakoroljanak, amíg a kutya nyugodtan képes nem lesz viseli a levegőben való csattintásokat. Célszerű olyankor gyakorolni, amikor kedvence már fáradt, álmos, mert ilyenkor kisebb ellenállást tanúsít. Legyen türelmes, lehet, hogy hónapokig játsszák majd a levegő vagdosásának játékát, mígnem azt veszi észre, hogy kedvence rezzenéstelenül tűri a dolgokat. Ha pedig minden kötél szakad, és sehogy sem jutnak dűlőre, akkor járassa a kutyát minden nap kemény aszfalton, így nagy eséllyel a karomvágás csak a farkas karmokra fog korlátozódni. Abból pedig kevés van!
