Nem csak a színek, de a méretek tekintetében is igen nagy változatosságot mutat a fajta. Létezik óriás (standard), közép, törpe és toy méretben, alapszínei pedig a fekete, a fehér és a barna, de van ezüst és apricot uszkár is. A harlekin és a fekete-csert színváltozatok kiállításokon még nem elfogadottak.
Az uszkárok szőre göndör, az aljszőrzet általában igen hullámos. A szőrszálak nem mindig egy síkban hullámosak, és a hullámosság egészen a göndörségig fokozódhat. Előfordulhat, hogy a fedőszőrök nem csak hogy hosszúak, de filcesedésre is hajlamosak. Ha a bundát nem ápolják, akkor hosszú, csavarvonalú tincsek képződnek a szőrszálakból. A fajta kialakulásakor még ez volt a „divatos” kabát az uszkár számára, pusztán praktikus okokból.
Az uszkár jellemzően az a fajta, amelyet nyírni szoktak. A házi kedvencként tartott uszkároknál a legkedveltebb az igen praktikus, kevés utógondozást igénylő modern, más néven karakül fazon. Általánosan elmondható, hogy fontos a fésülés, bontás. Mindig ezzel kezdjük a munkát.
Minden fazonnál egészen rövidre nyírják a nyakat és az arcorri részt, valamint a mancsokat (itt a talppárnák közét és felül az ujjakig), az ágyéki részt, a végbélnyílás környékét és a farok tövét. A nyakat V-formára nyírják. A karakül fazonnál a kutya teljes testén rövidre, kb. 1-1,5 cm hosszúságúra nyírják a szőrzetet. A mellső lábakon a bunda oszlopot formáz, míg a hátsó lábakon kissé teltebb, nadrágforma. A fej gömbölyded formát kap. A mellkas szőrét úgy ollózzák, hogy a mellső lábak oszlopaival szép átmenetet alkosson. A farok szőrzete gömbölyded formájú, vagy ha nincs csonkítva a farok, akkor henger alakú.
