A spiccek általában kettős szőrzettel rendelkeznek, azaz a fedőszőrök között többszörös aljszőr bújik meg. Ilyen bundával büszkélkedhetnek még a különféle méretű spicceken kívül a husky, a malamute, a chow-chow és a napjainkban egyre népszerűbb akita. Bár a fedőszőr hosszúsága fajtánként változó, az mindegyikükre jellemző, hogy aljszőr ugyan nem túl hosszú, de nagyon sűrű és gyapjas.
Emiatt a bundát heti rendszerességgel ki kell bontani, először kefével, majd fésűvel alaposan, minden testtájra kiterjedően. Vedlés idején a fésülés gyakoriságát növelni kell, mert a vedlésben levő szőr könnyen összeáll. Ilyenkor rutinos gazdák egy jó melegvizes fürdetéssel „rásegítenek” a szőrzet mielőbbi kihullására. A fürdetésnél ügyelni kell a sampon nagyon alapos kiöblítésére.
Általában nem szokták nyírni ezeket a fajtákat. Kivételt képeznek a spiccek, ahol a nagyobb méretűek esetében általában csak a szőrvégeket igazítják össze, ám a pomerániai törpespiccet rendszeresen fazonírozzák. A bunda alakításához ritkítóollót használnak. A szőrzetet a háton előre fésülik, míg a bordavonalon lefelé. Náluk a kilógó szőrvég nem megengedhető, sőt, a nyakon a gallért, a mellkas hosszú szőrét is formára nyírják. A bordaívtől lefele fésült szőrzet a lábak között V-alakot formáz, a farok alatt hátul pedig szoknyát alakítanak ki. A lábak oszlop formájúra, a farokszőrzet pedig kerekdedre van igazítva. A füleket a fej kerek formájához igazítva nyírják.
